Egy átlagos nap a Nordschleifén

Hétvégén újra indulunk a nürburgringi 24 órás versenyen. A fizikai edzéseket már régen elkezdtük, a szimulátorozás sem maradhatott el, de az igazi élmények csak most jöttek el: egy héttel a verseny előtt kimentünk a pályára egy kicsit körözni. Már a parkolóban álló gépcsodák miatt is érdemes volt - pedig ez itt csak egy átlagos nap.

Reggel nyolckor megreggeliztünk, majd szépen felvettük az erre a napra kiválasztott BMW M3-at. Ez "csak" egy E36-os, nem mai gyerek, de ide tökéletes. Elvileg 300 lóerő körül van, kidobáltak belőle mindent, csak egy csavarozott bukócső, meg két kagylóülés maradt. Első ránézésre nem túl izgalmas, beleülve olyan, mint egy tyúkól, de cserébe mindent kibír. Ezt béreltük ki - ez ide tökéletes.

Ezen a napon is volt touristenfahrt, ami nagyjából az otthoni nyíltnapot jelenti. Az a különbség, hogy míg otthon pár van egy évben, itt hetente többször is fel lehet menni a Nordschleifére. Na nem a grand prix-pályára, ahol az F1-es futamokat is rendezik, de ez nem is izgat senkit: az emberek a 20,8 kilométeres legendás Nordschleife miatt jönnek ide, kit érdekel egy egyszerű, letisztult bukóteres F1-es aszfaltcsík.

Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!

A bejárat igazán illusztris helyen van, a pálya végén található háromkilométeres egyenesnek körülbelül a kétharmadánál. Ez praktikus is, és balesetvédelmi szempontokat is szolgál, hiszen így senki sem tud végsebességre felgyorsítani a Döttinger Höhe végén található nagyon alattomos lassítóig. Meg így minden kör végén másfél kilométert lehet gurulni a kiállás végén, legalább kicsit lehűl az autó.

Reggel kilencre értünk ide, a két parkoló természetesen dugig. A rendszámokból ítélve csak a harmada német, van itt olasz, angol, ukrán, holland és természetesen egy magyar társaság. Egy kis araszolás, keresgélés után néhány becsövezett német csoda közé (Scirocco, Golf, A3-as) sikerült lerakni az M3-ast. Elmentünk jegyet venni, közben pedig már azt csodálhattam, milyen autók mennek fel a pályára. Egy M3-as ebben a környezetben átlagos jelenség, limitált szériájú sportmodellekből is itt lehet meglátni a legtöbbet.

Két Renault Mégane R26 R megy be éppen a kapun, míg a háttérben valami agyonmatricázott Nissan GT-R süvít el. Visszafelé éppen beállt a parkolóba egy M3 CSL, ami szintén tuningoltak, de velünk szemben is már egy Ferrari F430-as pompázik. Hoppá, itt egy Focus RS, ezt már ismerem. Szemben gyönyörű állapotú régi 911-esek, de nekem jobban tetszett a szinte gyári állapotú E30-as M3-as. Ezekkel az autókkal fel sem mernék menni a versenypályára, mind muzeális érték. Csak kapkodom a fejem: kevlármintásra matricázott 911 Turbo Cabrio Porsche, megannyi Cayman S, GT3, vagy éppen GT3 RS. Már a legújabb 2010-es modellből is begurul mellénk egy, de nincs időm nézegetni, mert hirtelen a szemben lévő parkolóban megjelenik két Super Seven replika, az egyik láthatóan jelentősen tuningolt. A BMW Taxi felé veszem az irányt, közben még pár Porschéban, Ferrariban elakad a pillantásom. Szemben egy régebbi Mini JCW GP-kittel, de hirtelen majdnem elüt a BMW Taxi egyik legismertebb sofőrje, a német Sabine Schmitz, aki éppen valakikkel elindul az M5-össel a pályára. Mögötte egy Gallardo, de nekem mégis egy kibelezett Evo IX keltette fel az érdeklődésemet - szép darab, láthatóan ide készült. Visszafelé éppen egy GT-R-t vittek el tréleren, de nem nagyon törődtem már semmivel, mert felmehettem végre a versenypályára. Ennél nagyobb élmény pedig nincs.

Sajnos közben kiderült, hogy a nem éppen tiptop M3-as annyira erős, hogy kis jóindulattal elmehetne 325i-nek is, a futóműve kicsit lágy, az utcai gumi miatt pedig az élmény is korlátozott. Ráadásul néhol kicsit szemerkélt is. Sebaj, így is élmény volt.