Hátra a Panamera is nagyobb kerekeket kap, de ez nem olyan feltűnő, mint a 911-esen
Szinte érezzük, ahogy a kipufogórendszeren áramlik a sok villámgyorsan távozó gáz, hogy az egyedi kialakítású, két ovális végen át méltóságteljesen távozzon és beleordítsa a szomszéd képébe: igen, gázolaj hajt, mégsem traktor, hanem igazi autó vagyok. Mozgás közben óriási kiterjedése sem tűnik olyan veszélyesnek, kifinomult és érzékeny kezelhetősége miatt pedig vastagon felvéstem a Panamerát az egyszer beszerzendő autók listájára. Közvetlenségét valószínűleg már csak gondolatátvitellel lehetne fokozni, de az közel sem lenne ennyire élvezetes. Élesebb, precízebb, közvetlenebb és élőbb, mint bármi más ebben a kategóriában. A szakadó esőben és a Stuttgart környéki dugóban araszolva képességeinek töredékét sem tudtuk kihasználni, cserébe hétköznapi járműként, a jövőbeli tulajok bőrébe bújva vezettük.
Ennél diszkrétebben nem is rejthették volna el a magától kiemelkedő szárnyat
Ahogy a V6-os motor önmagában, úgy a 250 lóerő sem tűnik túlzásnak, 550 Nm viszont már leírva is izgalmas. Elég csak egy kicsit megpöccinteni a gázpedált, máris meglódul a civil tankok fölényességével, azzal az őserővel, ami ezeket a két tonna körüli cirkálókat is pehelykönnyűnek érezteti. Viszont ha csak andalgunk a dugóban - ahogy várható - nem is fut 2000 fölé a mutató, felkapcsol nyolcadikba, mi pedig csak ülünk egy autóban, ami sokkal többre képes, és azon kapjuk magunkat, hogy nem lenne sokkal rosszabb dolgunk egy Hyundai i40-esben sem. Aki egyszer eljut vele 3000 fölé, megtudja, hogy szólna az A8-as, ha kidobálnák a hangszigetelést. Se nem szép, se nem csúnya, érezni, hogy addig hangolták a kipufogót, mire kijött egy átlagosan sportos motorhang.
Kívülről egy kéttonnás bálna, belülről egy könnyed sportlimuzin
Versenypályára lett volna szükség, hogy közelebbről is megismerkedjünk a hajtáslánccal, mert a városban egyszerű mezei dízelként viselkedett. A sok elindulás és megállás is csak a Tiptronic létjogosultságát erősítette. A start-stop rendszer is tette a dolgát, de a dugóban inkább a funkciót letiltó Sport gomb után nyúltam. Normál üzemmódban amúgy is elég lustának tűnik a Panamera, viszont egyből magára talál, ha megnyomjuk a gázreakcióra, a váltóra és a feláras, légrugós futóműre ható kétfokozatú gombot. Futóműve nem csak azért érdemel dicséretet, mert mágnesként tapasztja az úthoz, de még értékelhető rugózása is van, ami igazi csoda. A duhajkodás esetén akcióba lépő menetstabilizáló pedig olyan jóindulatúan avatkozik be, hogy fel se tűnjön, nem csak a mi érdemünk, hogy szépen megfogtuk a farát.
Mindent megtettek, hogy megőrizze azonnal felismerhető karakterét
Megvenném-e a dízel Panamerát? Ha középkorú stuttgarti bróker lennék, gondolkodás nélkül befizetnék rá, mert ennél közelebb sosem kerülhetnék az igazi autóvezetéshez, ráadásul elég észérvet tudnék felsorolni a hozzátartozóimnak, hogy megindokoljam a presztízsberuházást. Egyszeri autóbuziként viszont nem tudnám magam rávenni, hogy ezt válasszam, nekem ez a kategória nem a racionalitásról szól, és annak ellenére, hogy a Panamera többet tud, mint az átlag luxuslimuzinok, 24 millió forintos ára négy-öt millióval több is, mint amennyit közeli konkurenseiért kérnek, a dízelváltozat pedig semmivel sem fogott meg. Ferry Porsche mégsem tévedett, dédelgetett álmát akkor váltották valóra, amikor a legnagyobb szükség volt rá. A fanyalgó rajongók és a vásárlók halmaza pedig ritkán metszi egymást.
Cikkajánló |
Tescónyi területen készülnek a Porschék - Gyárlátogatás Zuffenhausenben Az önálló városból Stuttgart egyik külső kerületévé vált Zuffenhausen a Porsche otthona, ott működik a spotautókat gyártó történelmi szerelőcsarnok, közvetlen közelében a múzeummal és az egyetlen saját tulajdonú, gigantikus autószalonnal, melynek mintájára épül a világ többi Porsche bemutatóterme is. Az egész kis birodalom nem nagyobb egy hipermarket területénél, a környék varázsa azonnal magával ragad mindenkit, akinek volt porschés poszter a falán.
Mindenhol Porschék cikáznak és a még mindig barátságos, manufakturális üzemben is csupa Porschét kerülgethetünk. A céget ma már a lipcsei ág tartja el, megengedhetik maguknak, hogy sportautóikba egy ilyen barátságos helyen leheljenek életet. Aki szép álmokat dédelget egy autógyárról, ahol kedvence nagy odafigyeléssel készül, és minden egyes kigördülő kocsit minden alkalmazott személyes szívügyének tekint, akkor érdemes ellátogatni ide. Persze minden, amit láttunk hétpecsétes magánügy, nyomatékosan felszólítottak minket, hogy még kamerás mobilunkat se vegyük a kezünkbe, miután belépünk a főkapun, így csak a gyári archívumból válogathattam.
Sajnos nem tudtam dokumentálni mindazt, amit bent láttam, pedig olyan üzemet ritkán lát az ember, melynek ablakain át akár az utcáról kiszúrható egy munkálkodó robot. Zuffenhausen intim atmoszféráját és ódon hangulatát az eredeti fényében pompázó, fészerszerű csarnok és egy fűrészfogas tetejű üzem őrzi, ahol még az első Porschék készültek. Ezek a ma már szinte haszontalan objektumok műemlékvédelmet élveznek, nem is szabad őket bántani. Láthattuk, hogy a Porsche nem csak az épületeket, hanem az emberi munkaerőt is igazán nagy becsben tartja. A képzés három évig tart, minden munkafolyamatot töviről-hegyire megtanít a cég.
Szerelő ezután nem végezhet komoly fizikai munkát, a terhet olyan zseniális szerkezetek veszik le a vállukról, mint a három összeragasztott cipősdobozra emlékeztető szállítórobotok, melyek egy egész salgópolcnyi alkatrészt képesek önállóan átcipelni a hátukon a raktárból a szerelősorig, ahol a Lipcséből érkező Cayenne és Panamera kivételével egyszerre készül az összes modell. A Porsche ugyanis csak akkor kezd bele egy autó összeszerelésébe, miután annak már van gazdája - aki lehet egy autószalon is - raktárra egyáltalán nem termelnek.
A soron egymás után jöhet egy 911-es, egy Cayman vagy egy Boxster, a pontos alkatrész-regisztráció miatt senki sem kever össze semmit. A motorokat gyártó csarnokban az alkatrészek mozgatására speciális polcrendszereket és emelőkarokat alkalmaznak, hogy a szakember ne fáradjon el és csak a feladatára koncentrálhasson. Egy munkanap hét órából áll, bár az ebédszünetet nem fizetik, óránként jár öt perc lazítás. Az eladásoktól függően alakul a napi munka, ha nincs mit csinálni, csak fél műszakban dolgoznak, a kihagyott munkaórákat mindenkinek felírják. Ha pedig hirtelen nagyon sok Porschét vesz fel a piac, a kihagyott órákat hétvégén dolgozzák le. Idegenvezetőnk szerint nagyon kicsi a sztrájkfenyegetettség.
Miután minden motort először átforgatnak, majd üzemanyaggal is kipróbálnak, az egész átkerül egy másik épületbe, ahová a fényezőkamrából megérkeznek a karosszériák, a belsőtérre szakosodott egységből pedig a műszerfalak. Az utastérépítés külön tudomány a Porschénél, nem véletlenül olyan büszkék rá. A bőrborítások kilenc hónapos marha bőréből készülnek. Ebben az időszakban a bogarak még nem csípdesik használhatatlanná az alapanyagot, melynek színét a vevők akár kedvenc pulóverük, vagy karórájuk szíja alapján is kiválaszthatják. A nyersanyagból extra magas nyomású vízsugárral vágják ki a szükséges formákat. A technológiával akár egy pénzérmét is ketté lehet hasítani. Hogy mi lesz a maradék bőr sorsa, arra idegenvezetőnk frappáns, német humorral felelt: "eladjuk a Daimlernek" - mondta, majd gyorsan hozzátette, hogy többnyire kulcstartókat és más apróságokat csinálnak belőle.
Ezek a szakértelemmel előkészített alkatrészek olyan tiszta helyen állnak össze egy hét alatt kész autóvá, ahol enni is lehetne a padlóról. Nem is lepődtünk meg, hogy a vacsoraszünetben a gyártósor mellett, egy paraván mögött fogyasztották el a szerelők kedvenc Wießwurstjukat. A 21. században is családias üzem barátságos légköre és relatív emberközelsége is birtoklási vágyat ébreszt, ha addig még maguk a sportkocsik nem tették volna meg. |