Amikor egy autós cég úgynevezett élménynapra hívja az újságírókat, akkor általában a versenypályán lehet száguldani ellenőrzött körülmények között, leggyakrabban egy felvezető autó mögött. Most azonban más volt a program, a Forma-1-es aszfaltcsíkon csak átlagtartó versenyt rendeztek gyengébb utcai autókkal, a több száz lóerős sportmodelleket a pálya körüli közutakon lehetett kipróbálni. Többezer lóerő várakozott a parkolóban, volt itt Skoda Fabia RS-től a Seat Leon Cupra R-en át a legerősebb négyajtós Audikig minden.
Bogárruhás GTI
Annyi rutinom már volt az ilyen rendezvényekről, hogy tudtam, élvezeti sorrendben kell kipróbálni az autókat. A Skoda Citigót és a Seat Ibizát már ismertem, ezért elsőként a piros Volkswagen Beetle-be pattantam be. Már a lapított aljú sportkormány, a karbon hatású díszbetétek, és a beindítás utáni diszkrét röffenés is gyanús volt, hogy itt nem az 1.6 TDI dolgozik a motortérben, aztán amikor először nyomtam mélyre a gázpedált, már minden világos volt: ez bizony a valaha gyártott legerősebb Bogárhátú. A piros Beetle orrában ugyanis az a 200 lóerős, kétliteres benzines turbómotor volt, ami egy ideje Golf GTI-ket hajtja. Azóta ugyan a Golfban már áttértek a frissebb, 211 lóerős változatra, de ez egy pillanatig sem zavart, hiszen így is messze jobban ment a kis Beetle, mint amit az aranyos, csajos külseje sugallt.
A közel 1,4 tonnás Beetle-t olyan könnyedén rángatta a bivelyerős motor, mint falevelet a szél, amit a menetteljesítmények is alátámasztanak: 0-100 km/órára 7,5 másodperc alatt gyorsul, a végsebessége 223 km/óra. Mivel a 280 Nm-már 1700-tól rendelkezésre állt szinte az egész fordulatszám tartományban, pincétől a padlásig egyenletesen húzott, leszabályozás csak 7000-nél következett be. Ráadásul a gyorsulás nem szakad meg egy pillanatra sem a duplakuplungos váltó villámgyors váltásai miatt. Ha nem a retrós stílusú, magas műszerfalat láttam volna magam előtt, könnyen abba az illúzióba kergethettem volna magam, hogy egy Golf GTI-t vezetek, mivel a puha kormányzás érzet, a kapcsolók kattanása és a motorhang is mind-mind azt idézte. Persze különbségek is akadtak, az ülés oldaltartása nem volt olyan katonás, mint a Golf kockás sportüléseinek, és a futóművet is valamivel kényelmesebbre hangolták, ami nagyobb karosszériadőléshez vezetett, de a tapadást így sem érhette kritika.
A Beetle-t vezetve állandóan csak arra tudtam gondolni, hogy ha ilyen autóm lenne, nap, mint nap mennyi meglepetést tudnék okozni vele a piros lámpáknál a keménykedő civices és calibrás boyracerekenek. 7,6 millióért egy igen hangulatos és gyors autó a Beetle Sport, még művirág nélkül (az előző Beetle-ben széria volt) is sokkal több egyéniség szorult bele, mint a jobban kanyarodó, de hűvösebb személyiségű, és mellesleg 1,3 millióval drágább Sciroccóba.
Lamborghini helyett Bentley motorral: Audi S8
Ezután következett a legerősebb és legdrágább autó, amit lehetett választani, az 520 lóerős, 36 millió forintba kerülő Audi S8. A négyliteres, V8-as, biturbós motorról annyit érdemes tudni, hogy idéntől kezdve ez a Bentley Continental alapmotorja is, de ott "csak" 507 lóerőt teljesít. A 2,3 tonnás brit luxuskupét akár 300 km/óra fölé is gyorsítja a zseniális erőforrás, se az S8-ban a német gyártók megállapodása miatt meg kell elégedni 250-nel. Az előző S8-asban még a Lamborghini Gallardo V10-es szívómotorja dolgozott, de vevők állítólag finomabban működő, csendesebb, és takarékosabb erőforrást akartak, ezért az Audi előállt a turbós, kisebb V8-assal az új generációban. Rengeteget foglalkoztak azzal, hogy kellően kifinomult legyen a motor, bár nem lehetett túl sok vibrációja, az Audinál mégis aktív, rezgéscsillapítós motortartó bakokat tettek alá, sőt, a Bang & Olufsen hangrendszerből ellentétes fázisú hangokat sugároznak az utastérbe, amivel teljesen kioltják a motorhangot részterhelésnél.
Ha nincs szükség nagy teljesítményre, négy henger leáll, amit a műszerfalon megjelenő feliraton kívül semmi sem jelez a vezetőnek, a hang nem változik meg, mert gyakorlatilag egyáltalán nem is volt. Persze elég egyet pöccinteni a gázpedálon, és újra nyolc henger dolgozik. Padlóig kell nyomni a gázpedált, hogy némi V8-as hörgést előcsalogassunk belőle, ilyenkor beleprésel az ülésbe a hatalmas erő, de a sebességérzet a nagy test és a remek hangszigetelés miatt ilyenkor is minimális. Mivel az Audi legfejlettebb, aktív hátsó differenciálműves összkerékhajtása dolgozik az S8 alatt, a tapadási problémák ismeretlenek, az erőt minden helyzetben át tudja adni az útra. Kanyarban azért érződik a nagy tömeg és az orrnehézség, azonban az S8 hirtelen reagál a szokatlanul direkt kormány elforgatására, igaz, sok visszajelzést kár várni az elektromos szervótól, Ezen a Dynamic üzemmód bekapcsolása sem segít, mert csak a rásegítés csökken, érzésből nem lesz több.
A hajtott kerekek tapadását jól jellemzi, hogy az S8 képes legyorsulni a bő egy mázsával könnyebb, és 40 lóerővel erősebb BMW M5-öst is, a százas sprintet mindössze 4,2 másodperc alatt teljesíti. Ugyanakkor a rövid, negyed órás menetpróba arra is rávilágított, hogy a legnagyobb Audi karakteréhez talán jobban illek egy erős dízelmotor, mivel ezt az erőfölényt a való életben lehetetlen kiautózni, és a fogyasztáscsökkentő intézkedések ellenére is 19 literes átlagfogyasztást mutatott a fedélzeti számítógép.
És amit tényleg jó lett volna kivinni a pályára
Nem a legerősebb, nem a leggyorsabb, mégis a legtöbb élményt az Audik közül (talán csak az R8-ast leszámítva) a 25 millió forintos RS4 nyújtja. Bár korábban már vezettem a Salzburgringen, nem bírtam megállni, hogy egy rövid tesztúton ne elevenítsem fel az élményeket, Az S és RS Audik közül csak ebben van szívómotor, a 4,2 literes, 450 lóerős, győri gyártású V8-as ezért szinte kívánja a pörgetést, a leszabályozás csak 8500-nál következik be. A turbók hiánya a gázreakciókkal is csodát tesz, a remek hangú motor szinte már azelőtt elkezd húzni, hogy az idegsejtjeink parancsot adnának a jobb lábunknak némi nyomóerő kifejtésére.
Arról, hogy ez az Audi más, mint a többi, már a beüléskor is meggyőződhettem, 90 kilómat csak kisebb nehézségek árán tudtam bepréselni a feláras kagylóülésbe, itt a komfortnál fontosabb volt a tervezésnél a megfelelő oldaltartás. Nyers és brutális az RS4 a többi A4-eshez képest, a gyorsulás azonnali, a futómű kemény, de megbocsátó, a feláras kerámiafék jobban lassít, mint egy frontális ütközés, és kevésbé hajlamos a fáradásra, mint a Balatonkerülő futóverseny győztese. És ebben éreztem a legjobban az Audik zseniális összeszerelési minőségét, olyan volt, mintha egy darabból öntötték volna, nem pedig több ezer alkatrészből csavarozták volna össze. Az összkerék-meghajtás és a széles sportgumik miatt épeszű tempónál, és még jóval afölött is lehetetlen megcsúsztatni az RS4-est, így azoknak ideális, akik minimális vezetési tudás mellett, a családjukkal és csomagjaikkal együtt akarják megtapasztalni a szupersportkocsik sebességét egyenesben és kanyarban egyaránt. Egy BMW M3 vezetése talán egy hangyányit nagyobb élményt ad, de ebben sokkal biztonságosabban élhetőek át az azonos menetteljesítmények.