Ez még James Bondnak is tetszene - BMW 2000 CS (1966) veterán teszt

Talán ez a legkarakteresebb bajor kupé; fiatal jampik és idősödő playboyok egykori álomautója.

A BMW az 1961-es Frankfurti Autószalonon állt a rivaldafénybe az úgynevezett "Új kategória" (németül Neue Klasse) modellsorozat első darabjával, az 1500-as négyajtós szedánnal. Nagy ugrás volt ez az ötvenes évek jól ismert típusához, a Barokk angyalnak is nevezett 501-eshez képest; a szögletes, könnyed forma már az első szereplés alkalmával elnyerte a nagyközönség kegyeit. A Neue Klasse név nemcsak a formai átalakulásra utalt, a műszaki alapok is sokat módosultak: független felfüggesztés elöl-hátul, tárcsafék elöl, vadonatúj motorcsalád (M10) sokféle méretben és teljesítményszinttel. Az 1500-ast követte az 1800-as és az 1600-as limuzin, majd a kupé, cikkünk főszereplője: 1965-ben indították be a Karmann-tervezte 2000 C gyártását.

A B-oszlop nélküli, a kor divatjának megfelelően légiesen könnyű tetőtartó pilléreket hordó kétajtóst szemből nézve rögtön elárulja szögletes lámpája: ez volt a sorozat első olyan tagja, ahol a kerek fényszórókat fordított trapéz alakú lámpatestekkel váltották fel. Kétféle motor közül lehetett választani: C-ben egy kétliteres, OHC vezérlésű 100 lóerős blokk került, míg a sportosabb CS-ben már dupla karburátor dolgozik, s körülbelül 120 lóerőt tud. Ez utóbbi változathoz volt szerencsénk Dombóváron.

Korábbi, németországi gazdája láthatóan még a széltől is óvta, az ezüst színű fényezés szinte karcmentes, a krómok, a dísztárcsák és a dupla vese márkaszimbólum is ragyogóan csillog. Finom mozdulattal nyithatóak a hosszú oldalajtók, a kupéformához keret nélküli ablakok dukálnak. Nem szokványos, hogy az oldalsó üvegek tetején van egy vékony krómcsík, s az sem, hogy míg az első ablakokat kézzel kell tekerni, a hátsók a középkonzolról elektromotorokkal vezérelhetők. A négyhengeres sok hetes állás után kulcsfordításra rögvest feléled, kicsit sziszegős, mormogós hangja jellegzetesen BMW-s. Nincs szükség sokáig a szívatóra, néhány utcasarok után már üzem meleg a vas.

A négyajtós testvérek közül csak az 1966-ban megjelent 2000 kapott (kevésbé látványos) szögletes lámpákat. Opcióként könnyűfém felni és jobb oldali visszapillantó is elérhető volt

A 2000 CS belül főúri eleganciával fogad: a műszerfal derekán mahagóni fabetét húzódik végig, s ugyanígy lakkozott fa díszítést találunk az ajtókon, a hátsó oldalkárpitokon, valamint az órák körül, ráadásként pedig a háromküllős volán karimáját is e természetes anyagból alakították ki. Sok helyre jutott krómozás, az ajtókon és a húsos üléseken eredetinek tűnő kék bőrkárpit feszül. Elöl remekül el lehet helyezkedni, a hosszabb lábú sofőrt sem zavarja az óriási kormány, széltében és felfelé is pazar a térkínálat. A karcsú oszlopoknak köszönhetően páratlanul szabad a kilátás minden irányban, az egyedüli megszokást igénylő megoldás a bal első sárvédő közepére biggyesztett króm külső tükör; nagy a holttere, s kiesik a vezető látómezejéből.

Oldaltartás nélküli fotelek, reteszelés nélküli támlák. Nem ismert az előélete, de ha restaurálták, a szépen csillogó, húsos bőrkárpitból ítélve sok évvel ezelőtt tehették. Biztonsági öv nincs

Hátra könnyű beülni, a vastag támlát egy kézmozdulattal előre lehet hajtani, mögötte kellően széles az átjáró. Igaz, a lejtős tető miatt a nagyon magasak haja eléri a plafont, és a 2550 mm-es tengelytáv ellenére viszonylag szűk a hátsó lábtér. De kit érdekel mindez, hiszen egy kupéban általában csak ketten utaznak, nekik pedig minden körülmények között jó dolguk van.

Dupla Solex karburátorokon nyeli az üzemanyagot, az átlagfogyasztás 10 l/100 km

A kormány könnyű és jókora holtjátékkal dolgozik, korának megfelelően nem közvetlen, s nagy áttételezésének köszönhetően sokat kell tekerni, ha be akarunk vele fordulni. Elöl tárcsa, hátul dob alapú fékje hatásosan lassítja a csaknem 1,2 tonnás BMW-t. Négygangos váltóját remek kapcsolgatni, minimális mozdításra veszi a fokozatokat, s csendesen működik. Bár a 120 lóerő papíron nem kevés, a kupé inkább túrázáshoz, mint sportoláshoz való, mivel dinamizmusa visszafogott. Ezzel együtt szerethető, mert nem kell az egekig pörgetni, hogy megjöjjön a nyomaték, ráadásul 100 km/óra körüli tempónál sem bosszantja az utasokat nagy zajjal. Aki nem riad vissza egy kis huzattól, leengedheti mind a négy oldalablakot, így korzózhat hosszú kilométereken át a hintószerűen rugózó batárral.

Az oldalablakok teteje leengedés után is kilátszik, de így is szép a B oszlop nélküli oldalvonal. Csaknem 12 000 darab készült a C és CS változatokból. Jól látszik, hogy a hátsó pillér (az autóhoz képest) szinte hajszálnyi vékonyságú

Műszaki adatok
Motor: soros négyhengeres, hengerenkénti kétszelepes, egy vezérműtengelyes (OHC), benzinmotor, elöl hosszában beépítve. Hengerűrtartalom: 1990 cm3. Teljesítmény: 120 LE, 5500/perc fordulaton. Nyomaték: 167 Nm, 3600/perc fordulaton. Gyorsulás (0-100 km/óra): 11 s. Végsebesség: 183 km/óra.
Erőátvitel: négyfokozatú kéziváltó, hátsókerék-hajtás
Felfüggesztés: elöl-hátul független, tekercsrugókkal. Önhordó acélkarosszéria, elöl tárcsa-, hátul dobfékek, kétkörös fékrendszer. Hosszúság x szélesség x magasság: 4530 x 1675 x 1360 mm.
Tengelytáv: 2550 mm. Csomagtartó: 450 l. Üzemanyag-tartály: 53 l. Saját tömeg: 1180 kg.