Magyarországon az elsők között találkozhattam a Nissan Micrával, amely nemrég olyan alapos ráncfelvarráson esett át, hogy alig ismertem rá. Egyrészt, a korábbi tesztautóknál megszokott furcsa szín helyett (ami valahol félúton járt a levelibéka-zöld és az izotóp sárga között) elegáns türkizmetálban pompázott, másrészt pedig teljesen átépítették az elejét, beleértve a motorháztetőt, a sárvédőt és a lökhárítókt is. Az ártatlan, táskás gombszemek helyett morcosabb tekintet kapott a szögletes fényszórókkal, az embléma pedig a korábbinál sokkal nagyobb hűtőrácsra költözött, a Juke és a Qashqai orráról ismerős U-alakú króm foglalattal egyetemben. Csillogó díszítést kapott az új ködlámpafészek, légbeömlő és alufelni is, hátul pedig LED-es lámpatest és mokányabb lökhárító gondoskodik a feltűnésről.
A Micra sok kritikát kapott egyszerű kidolgozású beltere miatt, ezen mostantól – felszereltségtől függően – a középkonzol zongoralakk betétje, a váltógomb ezüst díszítése, két új légbeömlő és jobb minőségű ajtókárpit javít. Fontosabb változás, hogy a régi székeket nagyobb ülőlapúra és vaskosabb oldaltartásúra cserélték, ez különösen városon kívüli utakon tesz hozzá sokat a kényelemhez. Tömeg- és költségcsökkentési okokból továbbra sem nyitható a hangulatos üvegtető, és a sínen tologatható hátsó üléspad sem tért vissza, viszont végre elköltöztették a szivargyújtó-aljzatból és audio- és USB-csatlakozót – így nem kell már rögtön a vásárláskor dönteni a tömörített zenefájlok és a 12 volton élő úti motyók (például hűtőláda) között. Megmaradt a praktikus kettős kesztyűtartó, a kezelőszervek könnyen járnak, a nagyobb kijelzős (5,0 helyett 5,7 col) Nissan Connect navigáció pedig még egyszerűben kezelhető és az eddiginél többet tud.
Vezetni sajnos nem volt mód a megújult, az európai piacra továbbra is Indiában gyártott kisautót, amely kategóriájában a legkevesebb meghibásodást produkált a német ADAC statisztikái szerint. Utasként is felderengtek viszont a korábbi tesztek emlékei, miszerint a Micra az elhízott kisautóhoz képest üdítően kicsi, könnyen manőverezhető és a jól belátható. A legelső tesztautóban háromhengeres, kompresszoros motor morgolódott, amely a maga 98 lóerejével vehemensen mozgatja az alig egytonnás kocsit. Ennek azonban van egy feltétele: pörgetni kell, mert alacsony fordulaton nincs elemében, ráadásul a váltó áttételezése miatt sokszor vissza kell kapcsolni. Kevésbé sietős ügyfeleknek a feltöltés nélküli, 80 lóerős változatot ajánlják, és a gyár mindkét 1,2-est annyira takarékosnak ígéri (kiviteltől függően akár 3,46 litere is leszorítható a vegyes fogyasztás), hogy dízelt egyáltalán nem is tartanak alternatívaként.
Érkezik viszont nem sokkal a modellfrissítés után egy új sportváltozat a kínálatba: a Micra (vagy egyes piacokon March) Nismo három- helyett négyhengeres, 1,5 literes motort kap 116 lóerővel, ami a pehelysúllyal kombinálva jó mókának ígérkezik. A nagyobb teljesítményhez új kipufogórendszer, sportosabb felfüggesztés, harapósabb fék és átdolgozott váltó dukál, a 16 colos kerekekre pedig Bridgestone Potenza gumikat húznak. Kagylóülésekkel, középállás-jelzős alcantara kormánnyal és vagány spoilerkittel dobják fel a Nismókat, amelyet egyelőre Ázsiában vezetnek be az év végén, az európai forgalmazásról sajnos még nem tudni. Az alapmodellek viszont legkésőbb őszre a hazai szalonokban is megjelennek, igaz, az árakról egyelőre nincs információ. Addig is különféle akciókban kínálják a gömbölyű orrú elődöt, többek között a Micra-család 30. születésnapja alkalmából