Valószínűleg minden autós és veterános hallotta már azt a kifejezést, hogy „M-zárolt”, ami annyit tesz, hogy „mozgósítás esetére tartalékolt”. Volt ilyen autók és harckocsik mellett szinte mindenből, amit arra az esetre rendszeresítettek, ha netán a hadseregnek sürgős harci feladata adódott volna. A tartalékos járműveknek mindig készenlétben, indítható állapotban kellett lenniük, s hogy ezt elérjék, - elvileg – rendszeres időközönként ellenőrizték, feltöltötték, cserélték a különféle folyadékokat, kenőanyagokat, beindították és járatták a motorokat. Még ma is bőséggel találunk olyan hirdetés, amelyben a bűvös szókapcsolatot is oda írják a szövegbe. Ebből a vevő jellemzően két dologra következtethet: a futott kilométer minimális vagy nulla, az állapot ugyanakkor – éppen a használatlanság miatt - sosem olyan, mintha egy tényleg új autóba ülne az ember.
Főszereplőnk, az 1966-ban kiadott Gaz 69-es is M-zárolt életet élt a rendszerváltás előtt, nem véletlen, hogy első civil gazdája is felújítással kezdte. Egy kitérőt itt érdemes tenni. A magyarországi Mercedes importőrének akkori ügyvezetője, Helmut Knittel vette meg ugyanis az autót a honvédségtől több mint tíz éve, aki aztán a ma is működő Kárpát utcai Mercedes szervizben szedette darabjaira és újította fel az autót, amely az akkori muzeális minősítésen is sikerrel szerepelt. Amikor a cégvezető távozott a posztjáról, nem vitte haza magával Ausztriába, hanem itt hagyta a műszaki igazgatónak, aki nyugdíjazásakor vadásztársának, a mostani tulajdonosnak ajándékozta. Az autó fél évtizede pihen már a vadászház garázsában, nem sokat jár terepen, képességeit nem igen használják ki. Utóbbiak miatt egyébként nincs oka szégyenkeznie a 46 éves modellnek. Első és hátsó, félelliptikus laprugókon nyugvó merev hídja, kapcsolható összkerékhajtása nem jön zavarba a legkomolyabb terepen sem, háromfokozatú váltójához felezőt és differenciálzárat is adtak, magában a 30, vontatmánnyal a 20 százalékos emelkedővel is megbirkózik.
A kétféle kabinnal készített (az itt szereplő Raj Gaz kétajtós és nyolcüléses, a parancsnoki Gaz 69 A négyajtós, ötüléses) típust több mint fél évtizedes tervezőmunkát követően 1953-ban ítélték sorozat érettnek, a gyártás kezdetben a márkanevet is adó Gorkovskij Awtomobilnyj Zavod (GAZ) autógyárban zajlott. Három év után a termelést átköltöztették Uljanovszkba, így innentől kezdve UAZ és GAZ 69-ként is ismert volt a terepjáró. Ahogy a karosszériáját, úgy a motorját sem örökölte elődjétől, a 67-estől. Az újdonság orrába 2112 köbcentis, OHV-vezérlésű négyhengeres, benzines, 55 lovas aggregátot tettek, ugyanezt találjuk a szovjet és lengyel rokon modellekben, a Nysában, a Warsawában és a Pobeda M20-ban. Később az export piacokra szánt típusoknál áttértek a 2430 köbcentis, 65 lovas motorra.
A prospektusok szerint sík úton megfutja a 90 km/órás tempót, terepen sem gond neki a tartós 30-40. A tíz évvel ezelőtti felújításkor új külső fényezést kapott a karosszéria, a fekete műbőr kárpitos ülésekhez és a motorhoz nem kellett nyúlni. A ponyvacsere sem maradhatott el, az új burkolaton hátul középen nincs ablak (gyárilag volt). A 69-es nem nagy jószág, elöl csak átlagos termetűek érzik magukat jól, főleg a lábaknak jut kevéske hely. A platón oldalanként egy-egy felhajtható padra lehet ülni. Hátul elvileg hárman-hárman utazhatnak, ide a lehajtható hátsó platón keresztül vezet az út. Látszik, hogy katonai használatra készült, nagyon egyszerű órákról tájékozódik, s határozott kezet kívánó karokkal dolgozik a sofőr. A háromfokozatú váltó mai autóhoz szokott vezetőnek furcsa lehet: balra lent van a rövid egyes, fent középen a kettes, jobbra lent a hármas, míg a hátramenetet balra fent kell keresni. Terepen csak akkor kell gépészkedni a felezővel a diffizárral, ha tényleg súlyos a helyzet. Elkerülendő a hajtáslánc túlterhelést, ha felezőben van a váltó, nem lehet kiiktatni az első kerekeket a hajtásból.
Az indítás gyors: szivató ki, gyújtáskulcs elfordít, és a jobb lábnál lévő önindító megtaposásával azonnal felberreg a benzines. Aszfalton minden zajos, a szovjet gumik is sivítanak, a 70 km/óra tűnik a maximumnak, amit a gép és az ember tartósan elvisel. Négydobos fékrendszerét taposni kell, hogy fogjon, szervo nélküli, pontatlan, túláttételezett, ujjnyi vékony karimájú kormányával izzasztó művelet a kanyarodás és a szűk helyen manőverezés. A kabinban (szovjet módra) jó a fűtés, de menet közben annyi helyen tud bejönni a szél, hogy még felhúzott ponyvás használatkor is érdemes jól felöltözni.
Forrás: Retro Mobil