2007-ben a Toyota annyira rákészült, hogy forradalmat csinál a Golf-kategóriában, hogy Auris néven dobta piacra az ötajtós Corollát és a régi, az egész világon ismert típusnevet csak a szedán fenekére tették rá. A nagy név- és modellváltási felhajtás közben azt már persze nem verték nagydobra, hogy a kombi változatot megszüntették, pedig Európában ez legalább akkora szentségtörésnek számít, mintha nem lenne hozzá dízelmotor. Beletelt egy laza hatéves modellciklusba mire pótolták a hiányt, és az első kémfotók megjelenése után már csak az volt a kérdés, hogy Auris, vagy Corolla lesz-e a neve az új kombinak. Végül az Auris mellett döntöttek, míg a kombiságra a Touring Sports utónevekkel utalnak. Ebből a Touring érthető, a Sports jelölés létjogosultságára azonban nem derült fény a Mallorcán tartott kétnapos nemzetköz menetpróbán.
A külsőn kár rugózni, hiszen teljesen szubjektív, hogy valakinek tetszik vagy sem ez a mostani Toyota stílusirányzat. Annak idején, amikor az új Auris tesztautó nálunk járt, direkt megkértem a jó anyámat, hogy ugyan menjen már vele egy kört és mondja meg a tutit a célközönség szemével, mert nekem egy kicsit szétesett az összkép. Neki – mint egy elégedett ötajtós Corolla-tulajnak – alapvetően tetszett az Auris eleje, sőt még egy olyan is kicsúszott a száján, hogy jóval nagyobbnak és komolyabbnak hat, mint az ő autója, de azért valljuk be, ezt a lécet nem volt nehéz megugrani, mert az ő Corollájának gyakorlatilag nincs külseje. Csak egy négy és féleméternyi ezüstmetál anyagsűrűség az általunk észlelt térben, mindig meglep, hogy általában meg szokta találni a parkolókban.
Szóval a kombi Auris elejére akár rá is fogható, hogy rendben van, oldalról pont olyan, mint egy mai alsóközép-kategóriás kombi, ha rátennék, egy Focus, i30, Ceed vagy Astra kombi kontúrját nem sok lógna ki belőle, hátulról meg szintén el tudom képzelni, hogy valaki elégedetten bólogat a látványtól, de egy ügyesen választott ezüstmetál fényezéssel azért ezt is könnyedén el lehet tüntetni a külvilág szeme elől. A tengelytáv nem változott az ötajtóshoz képest, maradt 2,6 méter, a hossz viszont közel harminc centit nőtt (285 mm), amit mind a csomagtérben találunk. Alapesetben 530 liternyi poggyász fér be hátra, míg lehajtott ülésekkel 1658 literesre nő a kapacitás, ami a Toyota sajtóközleménye szerint kategóriaelső. Erre jogosan hördülhet fel egy Skoda Octavia kombi tulajdonosa, hiszen ő 610/1740 liternyi hellyel gazdálkodhat, de egy új Golf kombi csomagtere is 605 literes alapesetben.
Amíg a VW-csoportnál feláras extra, addig a Toyota alapáron adja azt a funkciót, hogy hátulról is előre lehet billenteni az üléseket egy-egy kis kar meghúzásával. Az igazán ötletes megoldás nem is ez, hanem egy kalaptartó mellett lapuló roló, amit kivehetünk és a lehajtott hátsó ülések támlájára pattinthatunk, így határolva el a hátra bezsúfolt dolgokat a két első üléstől. A bemutatóra csupa agyonextrázott tesztautót hoztak el, de érdekes módon egyik Auris kombiban se éreztem, hogy a kínálat csúcsában ücsörgök. A műanyagok minősége, illesztése még nagy jóindulattal is csak a kategória átlagát hozzák, ám a legnagyobb probléma továbbra is az ingerszegény környezet. Nem tudom, hogy attól rettegtek-e, hogy olyat rajzoljanak, ami akár egy vevőt is elriaszthat, de az biztos, hogy nem történ érdemi előrelépés az elődhöz képest. Az Auris utastere után egy Opel Astra valóságos reneszánsz kastélynak tűnhet, de még egy Hyundai i30 is jóval izgalmasabbnak és frissebbnek hat. Nem tudom jobban megfogalmazni, de valahogy süt az Auris minden porcikájából, hogy csak egy megfelelően működő használati tárgy akar lenni és semmi több. Ez egyébként rendben is van, de manapság már nem lehet azzal a mezőny fölé nőni, hogy még 100 kilométer után is működik az összes elektromos ablakemelő.
Az Auris vezetés közben se követi el azt az illetlenséget, hogy megemelje vezetőjének a pulzusszámát. Valószínűleg az esélyegyenlőség jegyében vették olyan erősre a szervorásegítést, hogy a kormányt egy ujjal is könnyedén tekergethetjük, kár, hogy ezen nem lehet állítani, amit például már egy Kia Ceed is tud. Az tagadhatatlan, hogy a zajszigetelést nagyon eltalálták, síri csend honol még 130 km/órás tempónál, így igencsak figyelni kell a kilométerórát, hogy valójában mennyivel megyünk. A motorválaszték megegyezik az ötajtóséval: két benzines, két dízel és egy hibrid. A menetpróbára bölcsen nem hozták el az 1,3 literes benzines alapmotort, így csak az erősebb, 1,6 literessel mehettünk egy kört. A tesztkör után bátran kijelenthető, hogy aki benzinesben gondolkodik, ne is számoljon a kisebb motorral, feltéve ha nem élvezi, hogy örvény alakul ki körülötte a forgalomban. Az erősebb benzines, már csak azért is jobb választás, mert igényesebb hátsó futóművet adnak hozzá, bár a lágy hangolás miatt ennek is inkább csak elméleti jelentősége van.
Az 1,4 literes, 90 lóerős dízel szintén jól ismert darab a Toyota kínálatában, a kombi Aurisban is hozta a formáját, alig lehetett hallani a hangját és öt liter körül alakult az átlagfogyasztás, pedig tempósan kellett haladni ahhoz, hogy teljesítsük időre a megadott tesztútvonalakat. Ebben egyébként nem volt igazán partner a gyári navigáció, ami ügyesen kivárt az utolsó pillanatban egy-egy kereszteződésnél, hogy éppen merre kell menni. Sajnos a hibrid kombikra akkora volt a kereslet, hogy csak egy nagyon rövid körre tudtuk elvinni, de sokról nem maradtunk le, mert a műszaki megoldásai és a vezethetősége ugyanolyan, mint az ötajtósé. És ha már a hibridnél tartunk, akkor jogos a kérdés, hogy a kombi megjelenésével mi lesz a Prius+-szal és a Priusszal, hiszen olcsóbb és praktikusabb náluk. Egészen pontosan 7 millió forinttól indul a hibrid kombi árlistája, ami azt jelenti, hogy a Priusnál egy, míg a Prius+-nál kétmillióval olcsóbb. A kombi karosszéria felára egyébként 290 ezer forint az ötajtóshoz képest, ami azt jelenti, hogy 4 190 ezer forinttól indul az árlista a messzire kerülendő egyhármas benzinmotorral klíma nélkül.