Kispolgári luxus - Lada 2103 (1978)-teszt

Lada, 1978
Vágólapra másolva!
Bivalyerős motorjával, gazdag felszereltségével a vágyak netovábbja volt, pláne ebben a káderkék színben.
Vágólapra másolva!
Gyárilag radiál gumikkal jött, a méret most is 165 R13. Nagy hasmagasságnak hála a többi Ladához hasonlóan úttalan utakon is jól elboldogul. A krómozott alkatrészek zöme eredeti, a lakatosmunka és az összerakás Baranyi Lajos karosszériás mester keze munkáját dicséri Forrás: Karner Miklós

A Lada itthon megkerülhetetlen szereplő a veterános életben. Mindenki ismeri, mindenkinek van róla egy története, ráadásul a kispénzűeknek is elérhető, s még alkatrészt is lehet hozzá találni (igaz, egyre nehezebben). László Péternek is van legalább egy története, ráadásul három szovjet modell is pihen a garázsában, de főszereplőnk, ez a „diplomatakék” 2103-as a kedvence. Az autót 1978-ban gyártották, és egy kistarcsai kórházban dolgozó orvos házaspár használta évtizedeken át. A szín nem átlagos, általában csak protekciósok vagy állami megrendelők, esetleg magas tisztséget viselő, megbecsült polgárok számára adódott a lehetőség, hogy ilyet válasszanak.

Az 1973-ban bemutatott 2103–as a Lada/Zsiguli program csúcsát jelentette a maga korában. Bár önhordó karosszériájának felépítése és futóműve megegyezik az 1971-ben bemutatott 2101-es, azaz kereklámpás „ezerkettessel” (a közelmúltbeli végleges gyártásleállításig készített valamennyi kocka Ladával egyetemben), de rengeteg az eltérés kívül és belül is. Ezen volt a legtöbb króm, még a kerékjáratokat, a hátfalat, az ajtók ablakkereteit és az esőcsatornát is díszcsík teszi látványossá. 4,5 helyett 5 colos, kerek lyukú felniket kapott, jellegzetessége a díszes hűtőmaszk, a hátsó lökhárító alá, középre tett tolatólámpa és a paralelogramma alakú oldalvillogó.

Gyárilag lapos és széles kipufogóvég díszítette a csövet, azt ma már nem igen lehet beszerezni. Hátsó ablakfűtés csak a nyugati exportmodelleken volt. 1984-ig lehetett kapni, készült 1,1, 1,2 és 1,3 l-es motorral is, hozzánk a két gyengébbik nem jött Forrás: Karner Miklós

Az utastér sem puritán: a műbőr ülések középső párnarészén textilkárpit feszül, az ajtókárpit kétszínű és dúskál a krómcsíkban. Szépen kivitelezett műszerfala olasz autóban is megállná a helyét: sportos kerek órákat tanulmányozhat a sofőr (180 km/óráig kalibrált kilométeróra, fordulatszám-, benzinszint-, olajnyomás- és vízhőfokmérő, időóra), s fautánzatú betét mutatja, hogy a luxuskivitel mit jelentett akkoriban. A külsőségek mellett ne feledkezzünk meg a leglényegesebbről, a motorról. Ez a típus kapta meg az akkori legnagyobb és legerősebb erőforrást, az 1451 köbcentis, OHC-vezérlésű, láncos, 75 lovas, 106 Nm-es, gyárilag szürkére fényezett blokkos „ezerötöst”, amellyel levert minden szocialista tábor béli ellenfelet. 1975-ben megjelent az 1600-as motor is 78 lóerővel (a szintén dupla kerek lámpás, de kevésbé díszes 2106-os típusban), ám abból nem igen jutott magánkézbe, főleg hivatali autóként szolgált.

A legsikerültebb Lada-műszerfal, kár, hogy a bal szélre tett tankszintjelzőt takarja a nagy volánkarima. A kesztyűtartó nem túl öblös, van szivargyújtó is. A váltókar kicsit messze esik a jobb kéztől, a volán is a megszokottnál laposabb szögben áll Forrás: Karner Miklós

Az 1979-ben forgalomba állított kék Lada évtizedeken át szolgálta odaadó gazdáit, garázsban lakott, óvták, gondozták. Amikor az idős tulajdonos meghalt, Péter – bár már megvolt a restaurált 2101-ese – úgy döntött: megszerzi, s megmenti az utókornak. A család egy ideig ellenállt, majd végül eladták. Volt vele munka: két első sárvédő és külső küszöb csere, némi fenéklemez és emelőbak javítás, a korábban megnyomott ajtó és csomagtérfedél rendbetétele. Az autót darabjaira szétszedték, kapott egy teljes külső fényezést, a kerékdobokba (ügyesen elrejtett) műanyag betéteket és alvázvédelmet. A hosszú kényszerpihenő miatt beállt fékjeit és berozsdált futóművét újjávarázsolták. A 77 ezret futott motort jó állapota miatt csak a külső tisztítás és az átnézés miatt vették ki, de végül - ha már kint volt -, kapott egy új gyűrűgarnitúrát és nem a gyári négy-, hanem az exportváltozathoz is adott ötfokozatú váltóval tették vissza; így a hosszabb végáttétel miatt nagyobb távokon komfortosabb vele utazni. A bézs-fekete-barna kárpitozás teljesen eredeti, csak tisztítani kellett.

Jó pedálrend, kissé nehéz kuplung, kis ellenállású rugóval dolgozó gázpedál. A gyújtáskulcs baloldalt, a szívató jobbra, a vészvillogó ennél a típusnál még hiányzott (a felújításkor szerelték be, a kapcsolót a kormányoszlop mellé rejtették el) Forrás: Karner Miklós


Nekem is volt Ladám, de 2103-ast még nem vezettem. És olyat sem, aminek úgy záródtak volna az ajtói, mint egy japán modellé; ha mesélnék, nem hinném el, hogy ilyen „finom” is lehet egy szovjet paripa. Gázfröccs után rögvest beindul, egyenletes alapjárata és csendes üzeme meggyőző. A szuper precíz váltót mindig szerettem, itt is remek, a motor harap, vissza kell fognom magam, hogy ne ragadjon magával a hév. Tökéletes a karburálás, nincs fuldoklás, köhögés, óraműszerűen dolgozik az „ezeröcsi”. Az átlagos fékekkel jól lehet bánni (van szervórásegítés), érzéketlen volánját a tökéletes restaurálás sem tette jobbá, rugói elringatnak. Beleszerettem. Nagyon elfogadnám.

Aki nem hozzáértő, innen nem könnyen állapítja meg, hogy melyik típust látja. Csak 3000/perc felett lesz zavaróan hangos a motor. A géptetőn eredeti szigetelés van, a géptér fényezése gyári és hibátlan Forrás: Karner Miklós

Műszaki adatok

Motor: négyhengeres, vízhűtéses, OHC-vezérlésű négyütemű benzinmotor elöl hosszában beépítve. Egy felülfekvő vezérműtengely, hengerenként két szelep. 5 helyen csapágyazott főtengely, acél blokk. Kéttorkú, esőáramú karburátor.
Hengerűrtartalom: 1451 cm3. Teljesítmény: 75 LE, 5600/perc fordulaton. Nyomaték: 106 Nm, 3500/perc fordulaton. Átlagfogyasztás: 8-10 l/100 km. Gyorsulás 0-100 km/óra: 15 s. Végsebesség: 150 km/óra.
Erőátvitel: ötfokozatú, kézi kapcsolású sebességváltó, egytárcsás, száraz kuplung. Hátsókerékhajtás.
Felfüggesztés: elöl független, kettős háromszög lengőkarral és tekercsrugóval, hátul merev tengely és tekercsrugók. Hidraulikus lengéscsillapítók. Kétkörös, hidraulikus, szervórásegítéses fékrendszer, elöl tárcsa-, hátul dobfék. Globoidcsigás kormánymű.
Felépítmény: ötszemélyes, önhordó acélkarosszéria.
Hosszúság x szélesség x magasság: 4116 x 1611 x 1446 mm.
Tengelytáv: 2424 mm. Csomagtartó: 385 l. Saját tömeg: 1030 kg. Megengedett össztömeg: 1430 kg.

Forrás: Retro Mobil
Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Origo Google News oldalán is!