Az 1960-as évek elején az AKÖV, (az Autóközlekedési Vállalat, régebbről fennmaradt nevén a MÁVAUT) speciális feladatokra is alkalmas buszokra vágyott. Ilyenek voltak a Fővárosi Autóbuszüzem ötlete alapján házilag csuklósított, 130 személyes Ikarus 620-asok, a különféle városnéző panorámabuszok, a nemzetközi turistaforgalmi rendszerbe illeszkedő Európa-buszok, és a mikrobusz-szerelvények. Kuriózumként két egyedi gyártású gép, a rövid ideig járatott Hotelbusz, és az első magyar emeletes busz említhető.
A kocsikat javarészt Budapest XIII. kerületében, a Szabolcs utcai főműhelyben és a Béke téri karosszériaüzemben építették. 1962-ben kettő, 1963-ban pedig tíz, Finta László által tervezett mikrobusz állt forgalomba. A vontatóból és két pótkocsiból álló nyitott szerelvények 56 utast szállítottak főleg a Balaton körül és több vidéki nagyvárosban. 1963-ban – szintén Finta tervei alapján – az IBUSZ-nak készült két futurisztikus panorámabusz is, Ikarus 31 fődarabokból. Az egyik a Dunakanyarban, a másik a Balaton-felvidéken dolgozott, külföldi turistákat szállítottak.
Az Ikarus 180-556-557 típuscsalád minden tagjából született egyedi változat, a kísérleti Leyland motoros, csuklós 180-asból a KPM Autóközlekedési Vezérigazgatóság javaslatára 12 személyes, hálófülkés, zuhanyzós, minibárral felszerelt Hotelbuszt alakítottak ki. Ez először 1967 őszén közlekedett, de nem vált be, rövid időn belül leállították. Az 557-es típusból panoráma ablakos, 49 személyes, magnetofonnal és hat hangszóróval felszerelt városnéző buszokat készítettek IBUSZ rendelésre.
A legérdekesebb azonban az emeletes volt, ami két 556-os párosításból született 1969-ben. A kocsikat a BKV adta át 1968 őszén, az 1964-ben üzembe helyezett GA-81-16 és GA-81-17 rendszámú buszokat használták fel az emeleteshez. A mérnököknek sok fejtörést okozott, hogyan oldják meg az összeépítést, mert ha szimplán a tetőre teszik a félbevágott másik kocsit, a magasság elérte volna a 4,8 métert. A 920 mm-es padlómagasság behatárolta a lehetőségeket. A 10 860 mm hosszú, 4,24 m magas busz lent 36 ülő és 30 álló, az emeleten 28 ülő utast szállíthatott, a kalauznak hátul, a feljáró mellett volt ülőhelye.
Az üresen is 12 tonnás monstrum mozgatását a megbízhatatlanságáról híres, JÁFI eredetű, hathengeres, 180 lóerős, padló alatti Csepel P1-619 dízelmotorra bízták. Hamar kiderült, hogy a különféle felsővezetékek miatt a magas busz Budapesten használhatatlan, ezért rövid próbaüzem után a pécsi 12-es AKÖV állományát színesítette, ahol 1976 nyaráig menetrendszerűen közlekedett, elsősorban a 20-as és a 28-as vonalon. Selejtezése után a Volán balatonvilágosi üdülőjébe, majd a vállalat ceglédi bontójába került, innen egy magánszemély vitte el. Néhány éve a Pannon Volán megpróbálta megvenni és felújítani, de nem járt sikerrel.