Jugoszláv fürdőkád

A Fiat rengeteg modellt adott a jugoszlávoknak, sokan nem tudják, hogy az 1300-as „Fürdőkád” is futott Zastava néven.

Külön bura alatt a távfény és a tompított. Nagyon vékonyak az ajtóoszlopok, jó a kilátás minden irányban. Gyártottak belőle kombit is, a gumik 185/60 R13 méretűek. Forrás: Karner Miklós/Retro Mobil

Az olasz Fiat és a jugoszláv Zastava 1954-ben írta alá az együttműködési megállapodást, az első típus az AP-55 nevű terepjáró, ismertebb nevén a Campagnola volt, majd Kragujevacban hamarosan nekivágtak a Fiat 1400-as gyártásának is. A Zastava egyik legismertebb típusa az 1955-ben gyártásba vett, akkor vadonatúj, farmotoros 600-as kisautó lett, amit egészen 1985-ig (!) készítettek. Míg ebből viszonylag sok érkezett Magyarországra, az 1955-ben indított 1100-ból vagy az 1961-ben bemutatott 1300/1500-as sorozatból legfeljebb mutatóba akadt itthon egy-egy Zastava-emblémás. A Retro Mobil tesztautója éppen ez utóbbi, a köznyelvben csak (Fiat-kivitelben is) „Fürdőkádként” emlegetett sorozatból való, neve jellegzetes vállvonalára utal.

alán az egyik legszebb Fiat-fenék. A tető túlnyúlása segített a hátsó szélvédő tisztán tartásában. A tankbetöltőt a bal oldali lámpabura alatt találjuk. Forrás: Karner Miklós/Retro Mobil

Ezt a típust előszeretettel hívták a helyiek „jugoszláv Mercedesnek”, főleg elegáns, krómmal gazdagon díszített karosszériája és tágas utastere miatt. Ahogy a legtöbb licenctípus, a külső és a belső emblémákon, a márkajelzéseken kívül megegyezik az eredeti Fiat 1300/1500-assal. Műszakilag korszerűnek számított, amikor 52 évvel ezelőtt piacra dobták: önhordó karosszéria, négy tárcsafék, elöl kettős keresztlengőkaros futómű, hátul hosszanti laprugók. Kétféle OHV-vezérlésű, de félgömb égésterű motorral kínálták: 1295 cm3-es 65 lovassal, és 1481-es 72 lőerőssel. Egyébként a műszaki alapok egy az egyben átkerültek az 1967-es Polski Fiat 125p-be és annak jugoszláv testvérébe, a nálunk teljesen ismeretlen 125 pz-be.

A sebességmérőt optimistán 180 km/óráig skálázták, pedig 140-145 körül volt a csúcstempó. A főműszer két szélére vízhőmérőt és tankszintjelzőt tettek. A rádió előlapja hiányzik. A korai évjáratoknál kormányváltót kapcsolgathatott a sofőr. Forrás: Karner Miklós/Retro Mobil

1961 és 1979 között összesen 201 160 darabot gyártottak a Fürdőkád kétféle motorváltozatából. Az Imola-Carnál felújított fehér az utolsó évből származik. Különlegesség, mert ma sokkal gyakoribb az eredeti Fiat, a Zastavából sok megsemmisült a délszláv háborúban, a megmaradtak zöme pedig az alkatrészhiány miatt vált veteránként értéktelenné. Az utolsó évjáratoknál egyszerűsödött az utastér, eltűnt például a duda krómkarikája a Lada 1200-aséhoz nagyon hasonló kormányról, és a külsőn is kevesebb a dísz. A karosszéria volt a legkritikusabb állapotban, a hetvenes évek végén nem volt éppen a csúcson a korrózióvédelmi iparág. Szerencsére rengeteg mindent meg tudtak menteni a lakatosok, így viszonylag gyorsan készen lett a kasztni.

Kicsit poros a motortér, régen használták már a Zastavát. Az 1500-as ritkább volt, azzal 155 km/óra lehetett a csúcssebesség. A két motort csak a furatuk különböztette meg egymástól. Forrás: Karner Miklós/Retro Mobil

A lökhárítók eredeti pompájukban csillognak, ahogy az ajtókereteken és a vállvonalon végigfutó díszítést is csak tisztítani kellett. Klasszikus mintázatú, 13 colos alufelni-garnitúrával tették látványosabbá a megjelenést. Az autó külső méreteiből (hossz 4030 mm, tengelytáv 2425 mm) arra következtethetnénk, hogy belül tágas, ám a hátsó sorból viszonylag sok helyet elvesznek az első ülések támlái. Az ajtók elég nagyok, és a fejtérre sem lehet panasz. A műszerfal ismerős a 125-ösből, itt is csíkműszer mutatja a sebességet, fordulatszámmérő nincs. A belső kárpitok eredetiek, az üléseken és az ajtókon is fekete műbőr a huzat, készítették kevésbé komor, piros és bordó belsővel is. Hátul egyébként elfér három felnőtt, ha kicsit összehúzzák magukat, a csomagtartó pedig akkora, hogy egyheti poggyászt is gond nélkül nyel el.

Oldalnézetből látszik legjobban a jellegzetes vonalvezetés, a Fürdőkád becenév fő oka. A hátsó laprugós futómű finoman ring az útegyenetlenségeken. Forrás: Karner Miklós/Retro Mobil

A négyhengeres motor surrogva jár, négyfokozatú váltójának karját apró mozdulatokkal lehet a fokozatokba tolni, nem olyan precíz, mint a Lada-váltók, de szerethető. A pedálok ugyanúgy állnak, mint a Ladákban, a jobb lábfejen nagyot kell emelni, amikor a gázról a fékre lépünk. Az 1,3-as jól elboldogul a 960 kilós fémbódéval, nem érezzük vérszegénynek, ám a magas fordulatot nem szereti, ereje nem nő, csak a zaja. Négytárcsás, rásegítős fékrendszere elvárja, hogy a vezető tapossa a pedált, bár nem rosszabb, mint a kortársakban. Jó pont a futómű: puhán ring, meglepően lágyan kezeli az úthibákat. Ennek ára van, amikor nagy gázzal megyünk be a kanyarba, erős oldaldőlés és farkitörés lehet a következmény. A megpördülés pedig szinte garantált, ha egy kicsit nedves is az aszfalt.

Műszaki adatok

Motor: soros négyhengeres, OHV-vezérlésű benzinmotor, elöl hosszában beépítve. Hengerűrtartalom: 1295 cm3. Teljesítmény: 65 LE, 5200/perc fordulaton. Nyomaték: 93 Nm, 3400/perc fordulaton. Erőátvitel: négyfokozatú kéziváltó, hátsókerékhajtás. Felfüggesztés: elöl kettős keresztlengőkaros tekercsrugókkal, hátul merevtengelyes hosszanti laprugókkal, elöl-hátul tárcsafékek, szervóval. Felépítmény: négyajtós, ötüléses, önhordó acélkarosszéria. Hosszúság x szélesség x magasság: 4030x1545x1365 mm. Tengelytáv: 2425 mm. Saját tömeg: 960 kg. Gumiméret: 185/60 R13. Üzemanyagtartály: 45 l. Átlagfogyasztás: 7-9 l/ 100 km.

Forrás: Retro Mobil