Az autógyártók különböző okokból készítenek kerékpárokat. Egyrészt a hagyományőrzés miatt, mert sok cég – például a Kia, Skoda, Peugeot, stb. – kétkerekűekkel kezdte a járműgyártást, míg mások inkább a technológiai fölényüket szeretnék bizonyítani egy újabb színtéren. Az ő bringáikat mutatjuk be most.
Alfa Romeo
Aki túl soknak tartja az új, szénszálvázas Alfa Romeo 4C közel 20 millió forintos árát, az megveheti a kerékpár 4C-t is, amely felszereltségtől függően „csak” 1,2-2,7 millió forintba kerül. A 4C IFD Bicycle-t az Alfa Romeo Style Centre tervezte, a gyártását pedig az olasz Compagnia Ducale cégre bízták. Nemcsak a formája, de a technikája is hasonlít a 4C sportkocsira, mivel a váza szénszálból készül, nevében az IFD az Innovative Frame Design-ra (innovatív tervezésű váz) utal. A C-keresztmetszetű vázat ugyanolyan szénszálas anyagból sütik, amelyet a sportkocsi vázához is használnak. Nem csoda, hogy csak 6,9 kilót nyom a mérlegen.
Aston Martin
A brit gyártó legjobb kerékpárja a One-77 sportkocsihoz készült, és ahhoz hasonlóan csak 77 darabot gyártottak belőle, ezért a világ egyik legdrágább kerékpárját tisztelhetjük benne. Alapvetően a különleges minőségű biciklijeiről ismert Factor márka csúcsmodelljére, a 001-re épül, de több kütyüt építettek bele, és ellátták az Aston Martin jellegzetes zöld festésével is. A 9,3 millió forintos kerékpár olcsónak ugyan nem nevezhető, de az ára még így is eltörpül a sportkocsi 430 millió forintos árához képest.
Ez is egy azon kerékpárok közül, amelyeket a világ legfejlettebbjének ír le a gyártója. Ahogy autó megfelelőjének, a kétkerekű Aston Martinnak is szénszálból készült a váza, a villája, a belső nélküli gumit viselő felnije és a kormánymarkolata, ráadásul hidraulikus tárcsafékek lassítják, melyeknek vezetékeit elrejtették a vázban. Váltója elektromosan vezérelt, a LED-es lámpáit a vázba építették, ülésének bőrkárpitja megegyezik azzal, amit az autóülésre húznak.
De nem ezek a kerékpár legnagyobb különlegességei, hanem a kormánnyal egybeépített számítógép, és a vezeték nélkül kommunikáló szenzorok, amelyek adatokkal táplálják. A motorsportból származó adatszolgáltató rendszer több mint százféle, teljesítménnyel összefüggésben lévő értéket vizsgál, köztük a kerékpáros szervezetének fontos adatait, mint például EKG, légzés-intenzitás és testhőmérséklet. Ezeken kívül méri a kerékpár dőlését, az út emelkedését, a gyorsulást, de még azt is, hogy épp mekkora erővel nyomják a pedált. Az adatfeldolgozó rendszert egy beépített lítium-ionos akkumulátor működteti, amely 12-14 óra alatt merül le. A 9,5 kilogrammos kerékpár hét szerelő kétheti munkájával áll össze.
Audi
Másfél éve mutatta be az Audi innovatív kerékpár tanulmányát, az e-bike-ot. A nagyon futurisztikus külső jól rejti, hogy a bicikli egy villanymotort is tartalmaz, amelyet a szénszálból készített, mindössze 1,6 kilogrammos váz legalsó pontjára helyeztek el. A 26 colos kerekek is szénszálból vannak, egyenként csak 600 grammot nyomnak, a teljes kerékpár tömege a hibrid hajtás komponensei miatt mégis 21 kilogramm. Ebből 5 kilogrammot a lítium-ion akkumulátorok tesznek ki, ezeket a vázba építették. Kapacitásuk 530 wattóra, a teljes feltöltés 2-3 órát vesz igénybe. Ha nincs ennyi idő, akkor egyszerűen kipattintható a helyéről, és pótolható egy másik, feltöltött akkuval. A hátsó kereket lánc hajtja, de ebbe besegíthet a hajtómű tengelyét közvetlenül hajtó, bivalyerős, 2,3 kW teljesítményű villanymotor. Ahogy a modern autók, az Audi kerékpárja is többféle menetprogramot kínál. Pure-ban csak a testi erő mozgatja az e-bike-ot, pedalec-ben viszont besegít a villanymotor is, a kerékpár ekkor érheti a legnagyobb sebességét, a 80 km/h-t. A rásegítés hatótávja is bőven elegendő egy túrához, ugyanis minimum 50 kilométer, de akár 70 is lehet.
Aki fáradt, választhatja az e-Grip módot is, ebben csak a villanymotor hajt, legfeljebb 50 km/h sebességgel, a kerékpáros a markolat tekerésével szabályozhatja a sebességet. A legérdekesebb azonban a wheelie mód, amit trükközéshez lehet használni. Ebben az állásban az amatőrök is könnyen egykerekezhetnek, mivel a hátsó kerékre jutó nyomaték nagyságát a vezérlő elektronika szabályozza, és az egyensúlyt is a gép tartja meg: az előre- és hátradőlést a villanymotor hajtásával és fékezésével ellensúlyozza a vezérlés. Egykerekezéskor a kerékpáros a testének döntésével szabályozhatja a sebességet, mintha egy Segway-t vezetne. Training módban a villanymotor emelkedőt szimulál, ekkor nagyobb erő kell a tekeréshez.
Az e-bike váltója sem hétköznapi: hidraulikusan vezérelt, akárcsak a tárcsafékek. Az ülés magasságát akár menet közben is lehet állítani a markolaton lévő kapcsolóval. Légrugós az első villa, a rugóútja 130 mm. Az érintőképernyős fedélzeti számítógépet a váz felső részébe integrálták; a szokásos információk mellett az emelkedők meredekségéről, az energiafogyasztásról és az akkumulátor töltöttségéről is tájékoztat. Képes vezeték nélkül kommunikálni a tulajdonos okostelefonjával, a kerékpárt lezárni és a zárást feloldani is a telefontól lehet. Még fényképeket és videókat is tud készíteni az e-bike, a sikeres trükköket pedig pontokkal jutalmazza, amiket fel lehet tölteni az internetre, hogy rangsor alakuljon ki a kaszkadőrpalánták között.
BMW
Kevesen tudják, hogy a BMW már az 50-es években készített alumíniumvázas kerékpárt, pedig ez csak 30 évvel később terjedt el az iparban, de a teleszkópos első villa megjelenésében is nagy szerepük volt, amikor nem sokkal később egy motorkerékpár teleszkópot szerkesztettek egy hegyi biciklire. Pár éve a BMW sportrészlege, az M GmbH mutatott be egy szénszálerősítés műanyagból készült országúti kerékpárt, az M Bike Carbon Racert, melynek tömege mindössze 7,4 kg volt. Jelenleg ötféle kerékpárt kínálnak, a legolcsóbb körülbelül 300 ezer, a legdrágább egymillió forintba kerül. Van közöttük trekking, országúti, hegyi és részben elektromos is. Sokat adtak a letisztult megjelenésre, a váz hegesztései ezért simák, a kábelek pedig belül futnak. A Cruise bike sportosabb változatát M bike-nak hívják, tehát hűek maradtak az autóiknál szokásos névadási rendszerhez.
A jelenlegi csúcsmodell a 987 ezer forintos, BMW All Mountain. Elöl-hátul teleszkóppal szerelték fel az alumíniumvázat, a hegesztési varratokat homokszórással dolgozták el. A 30 sebességi fokozat, a lock-out villa, a csak 13,4 kg-os tömeg, valamint a Shimano XT váltó a felfelé tekerést hivatott könnyíteni, downhillezés közben pedig a hidraulikus féktárcsák gondoskodnak a megfelelő lassulásról.
Lexus
A Toyota prémiummárkája is több kerékpárt készített már, melyek közül kettő emelkedik ki. Az első egy 2009-es tanulmány, amely hibrid hajtású, de nem a megszokott módon. A 240 watt teljesítményű villanymotor ugyanis nem a hátsó kerék hajtásába segít be, hanem önállóan az elsőt hajtja. A lítium-ion akkumulátorok feltöltéséhez 1-2 óra szükséges, a bicikli tömege a szénszálas váz és a kis kerekek ellenére is 17 kg.
Négy évvel később mutatták be az első megvásárolható kerékpárjukat, az F sport Road Bike-ot, amelyből még az 500 darabos LFA szupersportkocsinál is jóval kevesebbet, mindössze 100 példányt készítenek. Bár a szénszálas vázakat nem az LFA jelenleg kihasználatlan gyárában sütik, hanem Taiwanból importálják, a vázakat már a Lexusnál, három óra alatt, kézzel polírozzák tükörsimára. A 22 sebességes, elektronikusan vezérelt váltófülekkel is ellátott, mindössze 6,8 kg tömegű csodabringa ára több mint kétmillió forint.
McLaren
A Forma-1-ben is érdekelt brit cég nem elégedett meg azzal, hogy egy ismert kerékpárgyártó csúcsmodelljére ráírja a nevét, hanem inkább összefogott a világ talán legjobb kerékpárjait készítő céggel, a kaliforniai Specialized Bicycle Componentsszel. Mivel mindkét cég tud egyet s mást a szénszál használatáról, nem lehetett kérdés, hogy miből készül majd a bringa. A Specialised 2006-ban kezdte a Venge tervezését, és már majdnem készen voltak vele, amikor 2009-ben jött a felkérés Wokingból a közös munkára.
A Forma-1-ben szerzett tapasztalatokat és a szélcsatornát felhasználva a McLarennek (saját tervezési szoftverével) sikerült elérnie, hogy az eleve grammra kimért SBC váz 20 százalékkal könnyebb legyen (0,95 kg), miközben 10 százalékot a merevségén is sikerült javítani. Utóbbi azért különösen fontos a versenybicikliknél, mert minél kevesebb megy el a pedálokra kifejtett erőből a váz elcsavarására, annyival több marad meg a hátsó kerék hajtására.
A McLaren-bicikli tulajdonképpen az S-Works Venge típus tuningolt változatának tekinthető, jelenleg ezt tartják a világ leggyorsabb kerékpárjának: azonos erővel hajtva a McLaren szerint 6-7 százalékkal nagyobb sebesség érhető el vele, mint a vetélytársakkal. 2011 tavaszára lett kész az első váz, amelyet aztán 449 követett. Sok közülük versenyeket is nyert, a 23 szoros Tour de France szakaszgyőztes Mark Cavendish is ilyenen ül. Nem volt meglepetés, hogy az S-Works Venge + McLaren minden példánya könnyen gazdára lelt a 4 millió forintos ár ellenére.
Mercedes-Benz
A stuttgarti prémiummárka is bőséges kerékpárkínálattal rendelkezik, még a legkisebbekre is gondoltak, akiknek egy innovatív roller-kerékpárt kínálnak. A körülbelül 100 ezer forintba kerülő alumínium vázas jármű kettő az egyben: a kisebbek rollerként használhatják, aztán amikor megtanulnak egyensúlyozni, a szülő csak felpattintja a levehető hajtást, és máris kész a valódi bicikli. Van azonban ennél is olcsóbb kétkerekűje a Mercedesnek: a 40 ezer forintos, állítható magasságú üléssel rendelkező fa rollert a Mercedes Forma-1-es csapatának színeibe öltöztették.
Természetesen profi hegyi biciklit is kínálnak a pénzesebb ügyfeleknek, akárcsak a BMW. A több mint egymillió forintos All Mountain elöl 120, hátul 125 mm-es rugóutakkal rendelkezik, Sram váltója 30 fokozatú, Avid Elixir R fékrendszere hidraulikus, és 185 mm-es tárcsákkal rendelkezik, tömege 12,8 kg.
Sajnos a 2009-ben bemutatott összehajtható városi kerékpárjukat már nem árulják, pedig az még innovatív is volt.
Ebben az állítható keménységű futómű a 40 mm-es rugóútjai révén kényelmes futást biztosított, a Shimano váltónak nyolc fokozata volt, de nem ezek voltak a legjobb tulajdonságai az 1700 eurós kétkerekűnek, hanem az, hogy másodpercek alatt össze lehetett hajtani, mégpedig kétféle módon. Az egyikben még megmaradt a tolhatóság és a kormányozhatóság, a másikban viszont csupán 80x80x35 centiméteresre zsugorodott a kerékpár, így akár egy bőröndben is lehetett szállítani.
Mini
Két évvel később a Mini is elkészítette a maga összehajtható kerékpárját, amit annyira kicsire össze lehetett hajtogatni, hogy még a Mini aprócska, 160 literes csomagterébe is könnyedén belefért. A Mercedeshez hasonlóan ez is alumínium vázat kapott, és az összehajtáshoz pár másodperc is elég volt.
Az egykori camping biciklik utódának tekinthető, 11 kg tömegű, 20 colos felniken gördülő kétkerekű váltója nyolcfokozatú volt. Citromsárga színű lánca teflonbevonatot kapott, így olaj nélkül is finoman működött, és a csomagtartó kárpitozását sem piszkolta össze.
Subaru
A japán autógyártó egy ausztrál kerékpárgyártóval, a Progearrel állt össze a 90-es években. Az első Impreza 1995-ös megjelenésekor bemutatott kétkerékhajtású mountain bike-juk igazi különlegességnek számít még ma is, már csak azért is, mivel alig pár százat tudtak eladni belőle. A kerékpár hátsó részétől egy bordásszíjjal vitték előre a hajtást, ami egy trükkös csuklós mechanizmus és még egy bordásszíj segítségével forgatta meg az első kereket. Magam is próbáltam egyszer egy ilyet, a rali-Subaruk kékjére festett bicikli a Mogyoródi úti szalonban kértem el egy kis körre. Sajnos a vezetési élmény már nem maradt meg az emlékezetemben, csak az, hogy közel egy fél Justy árába került.
+2
A Fahrradi Farfalla FFX névre keresztelt, Ferrari FXX-et mintázó fekvőbringa egy vagy két személlyel is működhet, neve természetesen a német Fahrrad (kerékpár) és a Ferrari szavak összeolvasztásából keletkezett.
Alkotója az a Johannes Langader, aki korábban már egy szintén pedálhajtású szupersportkocsi, a Ferdinand GT3 RS megalkotásával vétette magát észre.
Nem nehéz kitalálni, hogy az az „autó” egy Porsche 911 GT3-ast mintázott. A Fahrradi ugyanúgy készült, mint a Ferdinand: a könnyű, autó formájú karosszériát egy alumíniumcsövekből összehegesztett vázhoz rögzítették. A rendkívül vicces sajtóanyag szerint a járművek némán, egy pillangó súlytalan eleganciájával közlekednek.
Bónusz: a videón megtekinthető, hogy lábhajtású autóval is lehet fejjel lefelé menni egy alagútban, csak elég erősen kell tekerni.