Császári büszkeség - Toyota Corona Mark II Coupé 2000 automatic (1971)-veteránteszt

Magyarországon alig találni veterán korú japán autót, az eredeti pompájában megőrzött pedig olyan ritka, mint a fehér holló. Mi kipróbáltunk egyet.

A hetvenes években Európa útjait az öreg kontinens márkái uralták, a japánok akkor még leginkább saját piacukon és az Egyesült Államokban futtatták autóikat. A volt szocialista országokban egyáltalán nem volt ázsiai jármű, el lehet képzelni, milyen szemeket meresztettek a budapesti járókelők, amikor megpillantották a kétajtós Toyota Corona Mark II-est. Márpedig megpillanthatták, hiszen első, Amerikába kivándorolt, majd onnan néha napján hazaérő magyar tulajdonosa biztosan többször furikázott vele Pest és Buda macskakövein.

1970-ben apró kozmetikai beavatkozás következményeként emelkedett ki a korábban lámpákkal egy síkban lévő hűtőmaszk. Az ablakokat elöl-hátul tekerőkarral lehet teljesen leereszteni. A manuális váltók három-vagy négyfokozatúak lehettek Forrás: Karner Miklós/Retro Mobil

Itt futotta első kilométereit, s miután a tulajdonos meghalt, egy öreg járművekért lelkesedő gazdáé lett. Ő viszont egy idő után egy újabb autóra vágyott volna, így jutott el a kecskeméti Toyota kereskedőhöz. Az üzlet megköttetett, a szervizben nem győztek csodálkozni az autó láttán. Egyrészt, mert nem egy kommersz négyajtósról, hanem egy európai formatervezőknek is dicséretére váló, kétliteres motorral szerelt, klímás (!), automataváltós kupéról volt szó. Másrészt mert teljesen eredeti, felújítást nem látott példány gurult be a kereskedés udvarára.

Átnézték töviről hegyire, sehol sem akadtak nyomára bármiféle javításnak, restaurálásnak. A piros fényezés mindenütt gyári vastagságú, a lemezek illesztése, a csavarok, falcok mind kifogástalan állapotúak. A gondos előző gazdák alig több mint 50 ezer mérföldet tettek meg vele, bizonyára óvták fagytól, víztől. Néhány apró műveletet azért el kellett végezni, hogy menetkész legyen az öreg japán. A hűtő- és fékfolyadékot láthatóan sosem cserélték, így ezzel kezdték a karbantartást.

Amerika elnyelte a klímakompresszort

A vízszivattyú is csöpögött. Különös szerencse: az előző tulajdonosnak mindössze egy pótalkatrésze volt hozzá, a szivattyú, amit oda is adott, ezzel a hibát elhárították. Javításra szorult a hátsó kipufogódob, újjal pótolták az elaggott elektromos antennát, elöregedtek a gumiabroncsok. A legnagyobb beruházás a klímakompresszor volt: az eredeti még az előző tulajdonosnál felmondta a szolgálatot, s kiküldték Amerikába megjavítani; sosem érkezett vissza, pótolni kellett.

Az eredeti típustáblája szerint 1971 decemberében készült, RT 73-as kódjelű Corona Mark II furcsa szerzet, ugyanis két széria modelljei is a rokonuknak tekinthetik. A Corona 1957-2001-ig futott, ugyanakkor a japán cég kínálatában önálló jelzéssel szerepelt a Mark II típus, 1968-2004-ig; éppen ez utóbbi család első tagja a Corona Mark II névvel illetett, általunk is kipróbált változat, amely kupéként, négyajtósként és kombi kasztnival is készült, s méretében a kisebb Corona, valamint a luxusigényeket is kielégítő Crown közé illeszkedett.

Eredeti fényezésű, patikatisztaságú motortér. A rugós zsanérok megtartják a kinyitott géptetőt. Ezt az erőforrást az akkori Hilux pick-upba és Celicába is beszerelték. A 18 R motorból készült DOHC, a Yamaha által tuningolt hengerfejjel felvértezett, befecskendezős változat is 135 lóerővel Forrás: Karner Miklós/Retro Mobil

Többféle motorból lehetett választani, ez a kétliteres jelentette a csúcsot: a négyhengeres, 97 lóerős, 145 Nm nyomatékú, 18 R-C kódjelű, hengerenként kétszelepes, SOHC változat hosszú élettartamáról és igénytelenségéről volt híres. Amerikai eredetű autóról lévén szó, automataváltót kapcsolhatott a sofőr; a belpiacos autón két-, az exportváltozatokban (így itt is) három sebesség közül válogatott a bolygóműves szerkezet. A felépítésnél a megbízhatóságra, és nem a bonyolultságra, vagy különleges műszaki megoldásokra törekedtek. Elöl kettős keresztlengőkarok és tekercsrugó, hátul oldalanként egy-egy laprugóköteg és vaskos differenciálművel egybekötött tengelypár tartja a karosszériát, a lassítást elöl tárcsa, hátul dob alapú, szervorásegítéses fékrendszer bízták. Szervokormányról természetesen szó sem lehetett.

A tökéletes fényezés, a hibátlan fekete műanyag tető, a fényes 185/80 R13-as ballonos gumik és a krómtól csillogó (gyári) lemeztárcsák miatt olyan, mintha most gördült volna ki a gyárkapun. A karosszéria formája nagyon közel áll az Opel Commodore A Coupé stílusához, pedig nem lehet koppintás, hiszen egy időben születtek. Itt sincs B oszlop, letekert oldalablakokkal vagányul néz ki, s a kor divatjának megfelelően nem fukarkodik a krómozott kiegészítőkkel. Az amerikai előéletre utal az elöl-hátul elhelyezett oldalsó menetfény, s a pirosan világító hátsó irányjelzők.

Jól bírta a strapát

Csaknem negyven éve ellenére belül is újként hat. Sehol egy repedés, kopás vagy elhasználtságból adódó anyagfáradás, a bőrrel bevont (!) kormány, a krómozott fűtés-szellőzés kapcsolói, a programozható autórádió gombjai mind újszerűek. Fekete, műbőr-szövet kombinációjú üléseiben nem rossz ülni, előre fejtámla is jutott. Hátra sem nehéz beszállni, a gyár ajánlása szerint a második sorban hárman is utazhatnak. Csomagtartója több bőröndöt is elnyel, két személy egyheti kiránduláshoz is becsomagolhat.

Az akkori divatnak megfelelően virsli-kormány, vízszintes skálázású (mérföldes) sebességmérő, mellette szögletes vízhőfokmérő és üzemanyagszint-jelző. Az irányjelző karja a kormány tekerésével magától visszatér a helyére. A középső szellőzőrostélyoktól balra elhelyezett, lapos téglalap alakú műanyag a kézifékkar markolata Forrás: Karner Miklós/Retro Mobil

Ahogy a kulcsot elfordítjuk, morgósan, ám halkan duruzsolva ébred a láncos erőgép. Az automataváltó karja vaj puhán siklik D állásba, a fékpedálról lelépve hezitálás és mindennemű rángatás nélkül kezd el kúszni az autó. Az igénytelen és robusztus futómű közvetít minden úthibát, ám a tökéletes egyenesfutás, a hatásos fékek és a könnyen tekerhető, precíz volán feledtetik a lágynak és kifinomultnak nem nevezhető rugózást.

A dinamizmus visszafogottabb, mint ahogy egy ilyen sportos vonalvezetésű autótól várnánk, de a mai városi forgalomhoz és kényelmes cirkáláshoz tökéletesen megfelel a kétliteres motor. Remek váltót faragtak a japán mérnökök: gyorsíthatunk, lassíthatunk, semmiféle zavaró tényező nem zavarja meg a Corona utasait. 1972-ben, Ladák, Trabantok és Wartburgok között űrlényként hathatott a Corona Mark II a magyar fővárosban. S űrlény most is, veterán társai közt.

A különleges rajzolatú hátsó lámpák (eredeti Toshiba izzókkal), a króm lökhárító és középső betét egyedivé teszik a Corona fenekét. A csomagtér fedele kinyitás után az akkori kornak megfelelően magas küszöböt hagy. Egyszerű dísztárcsáin nincs márkajelzés Forrás: Karner Miklós/Retro Mobil

Műszaki adatok

Motor, hajtás: Hengerenként kétszelepes, SOHC-vezérlésű, elöl hosszában beépített, folyadékhűtéses, négyhengeres soros benzinmotor. Háromfokozatú automata sebességváltó, hátsókerékhajtás. Hengerűrtartalom: 1968 cm3. Teljesítmény: 97 LE/72 kW (5500/min). Nyomaték: 145 Nm (3600/min).
Felépítmény: Önhordó acélkarosszéria, elöl kettős háromszög lengőkaros, hátul merev tengelyes felfüggesztés, elöl tekercs-, hátul laprugó. Elöl tárcsa- hátul dobfék. Hosszúság x szélesség x magasság: 4300 x 1605 x 1395 mm. Tengelytáv: 2510 mm.
Saját tömeg: 1015 kg.

Forrás: Retro Mobil