A Skoda Octavia évek óta uralja a magyar újautó-piacot, elképesztő mennyiségben értékesítik a Volkswagen Golffal szoros rokonságban álló kompaktot. Igaz, hogy elsősorban nem a magán-, hanem a flottavásárlók vesznek százszámra az Octaviából, de ez a jelenség speciel a magánvásárlók számára is jó: használtan jobbnál jobb Octaviákat lehet kifogni remek áron, néhány éves futással.
A használtautó-vásárlást fontolgatók többségénél (még mindig) tartják magukat az olyan sztereotípiák, hogy flottából nem szabad autót venni, mert „szét vannak hajtva, és sokat futottak”. Az általunk megkérdezett szakemberek véleményét összegezve ez (jellemzően) egyáltalán nem igaz, sőt.
A céges autók mellett szól, hogy szinte mindent lehet róluk tudni. Igaz ugyan, hogy az esetek zömében sokat futnak, ám a gyári előírásokat betű szerint betartva karban is tartják őket, rendszeresen márkaszervizben járnak, minden rendben van velük, ellentétben a piacon található, sok esetben ismeretlen előéletű autókkal. Ezt persze tudják a használtautó-kereskedők is, a flottás árveréseken egymásra licitálva vásárolják fel az ilyen autókat, így csak rajtuk keresztül lehet megvásárolni őket. De ez nem jelenti azt, hogy ne lehetne remek darabokat kifogni.
Így volt ez a képeken látható, 2010-es, a lehető legfényűzőbben felszerelt Octaviával is, amely az SAP flottájából kikerülve, 159 ezer kilométeres futással landolt három és fél évesen egy kereskedőnél - másfél éve 2,4 millió forintos irányárral. Hiába származott első tulajdonostól, hiába rendelkezett hiánytalanul vezetett és leellenőrizhető szervizkönyvvel plusz nyári-téli gumiszettel, hónapokig porosodott a kereskedés udvarán, aminek nem csak a „rizikós” 1,2-es turbómotor lehetett az oka. Sokkal inkább az, hogy a hazai használtautó-vásárlók legnagyobb része illúziókat kerget.
Olyan autót keresnek, ami törésmentes, mi több, a vásárlás pillanatában is karcolásmentes a karosszériája, de nem futott többet százezer kilométernél, „mert azzal már csak a gond van”. És persze olcsó. A piacon még mindig dolgoznak olyan kereskedők, akiktől megkapják ezt az illúziót, aztán megy a siránkozás, amikor néhány hónap, esetleg néhány hét után kezdenek jönni a problémák.
Az örök szabály: nem kilométert, hanem állapotot veszünk.
Ez a bordó Octavia olyan sokáig várt új gazdájára (M-es rendszámot az SAP-s rendszám új autóra kerülése miatt kapott), hogy szinte az olaj is beleszáradt - az első próbaút közepén jelezte a műszerfal, hogy félre kéne állni. Rutintalan vevők egy ilyen baki után többnyire azonnal lemondanak a kiszemelt autóról, pedig ha előre felkészülnek, tisztában lehetnek a típushibákkal - mint amilyen ez is.
A TSI-motorok olajszűrői különösen érzékenyek a szennyeződésekre,
ezt jelezve a kereskedő azonnal felajánlotta, hogy saját költségén lecserélteti az olajat és a szűrőt. A második próbaúton már minden hibátlan volt, a diagnosztikai műszerrel is felszerelkezett, saját költségen vitt autószerelő (ezt mindenkinek csak ajánlani tudjuk, ne akarjon senki okosabb lenni a szakembereknél) is csupa jót tudott csak mondani a hibakódmentes autóról.
A szervizkönyv információit már a próbaút előtt sikerült leellenőrizni, sőt egy kis utánajárással az is kiderült, hogy a TSI-motorok nagyon gyenge pontjának számító láncos vezérlés is kétszer cserélve volt már, másodszor mindössze 15 ezer kilométerrel a vásárlás időpontjában jelzett óraállás előtt.
A nem bemondásra, hanem „igazoltan” szinte teljesen frissen vezérléscserélt autót kár lett volna otthagyni, pláne, hogy a hosszú porosodás miatt alkudni is lehetett rá. Igaza van azonban azoknak is, akik azt mondják, hogy a TSI-motoros autókkal résen kell lenni:
a lánc annyi problémát okozott a Volkswagen-konszernnek, hogy az új generációs TSI-k már szíjas vezérléssel készülnek.
A próbaúton nagyon kell figyelni arra, hogy hallani-e szokatlan csörgést a motortér felől - ha igen, a vezérlés a végét járja, és sokba kerülhet a közeljövőben.
Az 1,2-es TSI melletti választást erősítette a konkrét autó maximális felszereltségén kívül az is, hogy skodás szakértők végigkérdezése után
a többség az 1,2-es motort a maga nemében megbízhatóbbnak tartotta az 1,4-esnél.
A másfél évvel ezelőtti vásárlás óta az autó egyébként már átlépte a 180 ezredik kilométert, azóta egyetlen probléma volt vele: a gyújtótrafó a Petőfi híd pesti hídfőjénél egy decemberi estén váratlanul megadta magát. Ez annyira típushiba a Volkswagen-konszernes autóknál, hogy a legszebb álmából felvert szerelőnél véletlenül pont volt egy a polcon a garázsban. Kétesebb előéletű autók esetén a profik a vezérlés mellett a trafót is egyből cserélik, biztos, ami biztos alapon.
TSI-motoros autó vásárlása esetén arra is figyelni kell, hogy mivel a flottakezelők betű szerint betartják a gyári előírásokat, az olajat is csak 30 ezrenként (Longlife) cserélik. Ha minden jó,
a vásárlás után akkor is azonnal érdemes cserélni az olajat (a konkrét esetben a kereskedő megtette), és átállni legfeljebb tízezer kilométerenkénti cserére.
Ezzel kitolható a motor élettartama - egyébként vannak a piacon bőven 200 ezer kilométer fölött futott, még mindig jó állapotban lévő példányok is, rácáfolva arra a másik sztereotípiára, hogy minden kis turbómotor széthullik legfeljebb 150 ezer kilométer után.
A gondos flottás karbantartás hatása maximálisan érezhető az autón. A 180 ezer futott kilométer ellenére a futómű zörgés- és kopogásmentes (a vásárlás óta egy forint sem lett ráköltve), gyakorlatilag
ugyanolyan steril vezetési élményt nyújt az autó, mint nullkilométeres korában.
Állítólag sokat közlekedtek autópályán az autóval, ebben azért ennek is nagy szerepe lehet.
Sokan félnek a világos kárpitozású autóktól, pedig amellett, hogy sokkal vidámabb hangulatú lesz tőle (az Octaviában egyébként is kissé komor hangulatú) utastér, gyerek mellett sem lesz egy perccel sem korábban tisztításérett, mint a fekete változat. Sőt, megvan az az előnye, hogy a kenyérmorzsák nem is látszanak rajta, ellentétben a sötétebb kárpitokkal.
Az Octavia helykínálata első osztályú, és ugyan van ebben egy kis csalás a picit rövid hátsó ülőlappal, hosszú utakon sem kényelmetlen az autó.
A lábtér méretével több középkategóriás autót kenterbe ver az Octavia, a csomagtartója is 560 literes,
családi használatra valóban kevés józanabb alternatíva létezik nála.
Az 1,2-es turbómotor teljesítménye 105 lóerő, gyorsulási versenyekre tehát nem érdemes ezzel az autóval benevezni, a mindennapokban azonban remekül használható. A 180 ezer kilométer után is vajpuhán kapcsolható, pontos hatfokozatú váltóval könnyen felvehető és tartható a forgalom ritmusa, az előzések előtt sem kell hosszasan gondolkodni. Közhely, de az 1,2-es TSI valóban tökéletes kompromisszum, egy családi autónak nem kell ennél többet tudnia.
Mivel a motor alapvetően kicsi, a 35-40 fokos nyári napokon bekapcsolt klíma könnyen hét liter fölé löki az átlagfogyasztást, egyébként 40 százalék város, 60 százalék országúti üzemben
a fogyasztás 6,5-7 liter közötti, ami gazdaságos üzemeltetést jelent.
Az alkatrészek mindenféle Skodához hegyekben állnak itthon, így a szervizelésre sem kell vagyonokat költeni, bár a korábban említett gyújtótrafó speciel nem volt olcsó: 35 ezer forintba került egy középkategóriás darab.
Mindenkinek, aki tágas, megfizethető, józan családi autót keres. Az Octavia kombiként is ugyanezeket az erényeket csillogtatja - csak még egy kicsivel nagyobb a csomagtartója.
Műszaki adatok - Skoda Octavia 1.2 TSI
Motor, erőátvitel, fékek. Hengerűrtartalom: 1197 cm³. Hengerek/szelepek száma: 4/8. Teljesítmény: 77 kW (105 LE)/5000. Nyomaték: 175 Nm/1550-4100. Erőátvitel: elsőkerék-hajtás, hatfokozatú kézi váltó. Fékrendszer elöl/hátul: hűtött tárcsa/tárcsa.