Amikor felmerült a lehetőség, hogy bemutassunk egy Roburt, a kollégákból előtörtek a nem éppen kellemes emlékek a hosszú, lassú és zajos utazásokról, amelyek többnyire nem is néhány kilométert jelentettek, hanem olykor több ezret: külföldi kirándulás, csapattal sportverseny.
Kreisz András szerint inkább a néhány falut érintő, pár kilométeres utakra használták egykor a keletnémetek kisbuszát. Ő az etyeki megszállott, aki kalandvágyból nekiállt az utolsó csavarig felújítani főszereplőnket, egy 21 személyes, benzines buszváltozatot. Sok kalandja fűződik ehhez a típushoz, még fiatalon, a katonaságnál kezdődött minden, amikor beosztották egy hasonló példány volánjához.
A kapcsolat később is megmaradt, már sofőrként dolgozott, amikor ismét összehozta őket a sors.
Aztán jöttek a nyugati gyártmányok, már-már el is felejtette, milyen roburozni,
amikor az ölébe hullott a lehetőség, hogy megvegye ezt a korábban a vasútnál üzemeltetett példányt. Nem nézett ki rosszul, de amikor lakatolták, csak úgy nyelte a táblalemezeket.
A padló fadeszkákból épül fel, azt a tulajdonos maga újította fel. A vásárláskor még dízelmotor volt a két első ülés között. Mi ebben a különleges, gondolnánk, hiszen minden valamirevaló buszt dízel viszi? Az egyik kivétel a kevés közül a Robur busz, amelyet benzines erőforrással is készítettek, a két blokk alapja ugyanaz a 3,3 literes, léghűtéses négyhengeres.
Persze a benzines gyenge, mindössze 75 lóerős, ugyanakkor sokkal csendesebb (beszélgetni is tud a vezető és a kocsikísérő), nincs akkora robaj, mint például a nagyobb IFA és főleg Csepel teherautóban, ahol valószínűleg maradandó halláskárosodást szenvedtek a sofőrök. A külön megvett benzinmotorhoz új dugókat, tömítéseket, karburátort sikerült szerezni, szinte fillérekért.
Eredetileg dinamó termelte az áramot, most viszont generátor,
bevett szokás volt az átalakítás már a nyolcvanas években is.
A teljes alváz mellett a laprugós futómű, a hátsó differenciálmű, az ötfokozatú váltó és az egytárcsás száraz kuplung sem kerülte el a felújítást. Az igazán nagy falat az utastér rendbetétele és az apró csecsebecsék pótlása, tisztítása volt.
A tetőkárpit miatt egymásnak adták a kilincset a kárpitosok, nem akarta senki elvállalni, végül a székesfehérvári Vaszilkó Balázs volt a legény a gáton, nem ijedt meg a kihívástól. Végül az ülések műbőr szövet huzatát is rábízta a tulajdonos, aki még az olyan apróságokra is figyelt, hogy a járműhöz passzoló (hatlapfejű és egyenes) csavarokat használjon, és lehetőség szerint eredeti NDK-gyártmányú Ruhla lámpákat, fényvisszaverőket szereljen fel.
Semmi kétség, a narancs-törtfehér fényezés egykor is ugyanígy csillogott, az alumínium dísztárcsák kuriózumnak számítanak, nem sok maradt meg belőlük.
Az utastérben 19 férőhelyet találunk, a vezető és a kísérő fér még el elöl.
A helykínálat nem bőséges, de jobb, mint egy mai fapados légitársaság gépeiben, igaz, az ülések egyszerű padok, az egyedüli luxus a könyöklő.
A 75 lóerő és a 230 Nm nyomaték ma már szokatlanul kevésnek tűnik egy ekkora, több mint 5 tonnás össztömegű járműhöz. Hogy a hegymenetért még üresen sem rajong, azt a próbaúton is bemutatta, igaz, a fékdobokban még fogtak a betétek, és a bejáratós erőforrást sem akarta kínozni András.
Viszont tényleg nem zajos, amikor pedig sík útra ér, 65-70 km/órás tartós utazótempót bír tartósan. Persze ez már harminc éve is kevés volt, a sztrádákat jórészt el is kerülték az NDK-s benzinfalók. Ez utóbbi kifejezés nem túlzás, 20-22 liter/100 km gond nélkül lecsúszik a torkán, míg a dízel 10-11 l körül ette a gázolajat.
Szervója ugyan nincs a kormánynak, de a fogasléces szerkezet tekeréséhez nem kell fejlett izomzat. Szerették a sofőrök a fordulékonyságát, elfogadható erejű fékjét és azt, hogy
a léghűtéses motor nagyon hamar bemelegedett,
elindulás után nem sokkal már ontotta a meleg levegőt az utastérbe. Rugózása viszont teherautós, ezen nincs is miért csodálkozni, szerkezetileg nem sokban különbözött a platós Robur a busztól.
Az idei Budapest-Bamako Rally előtt kipróbáltunk egy 4x4-es dízel Roburt, amivel nemcsak Afrikát járták meg, de korábban a londoni, athéni és pekingi olimpiát is. Ide kattintva olvashatja a különleges autó és a lelkes csapat történetét.
Műszaki adatok - Robur LO 3001 FR 2M/B21 (1984)
Motor: négyhengeres, felülszelepelt, hengerenként kétszelepes, léghűtéses benzinmotor, elöl hosszában beépítve. Hengerűrtartalom: 3345 cm3 Teljesítmény: 75 LE, 2800/perc fordulaton. Nyomaték: 230 Nm, 1900/perc fordulaton.Erőátvitel: ötfokozatú, kézi kapcsolású, a kettes fokozattól szinkronizált sebességváltó, hátsókerékhajtás. Bovdenes működtetésű, egytárcsás száraz kuplung.
Felfüggesztés: elöl-hátul merev tengely, hosszanti laprugókkal. Kétkörös, vákuumos rásegítésű fékrendszer, elöl-hátul dobfékek. Fogasléces kormánymű.
Felépítmény: 20+1 személyes, létra alvázas, háromajtós acélkarosszéria. Hosszúság x szélesség x magasság: 6880x2370x2750 mm. Tengelytáv: 3025 mm. Megengedett össztömeg: 5250 kg. Üzemanyagtank: 90 l. Gumiméret: 6.50 x 20.
Menetteljesítmények: átlagfogyasztás: 18-22 l/100 km. Végsebesség: 85 km/h.