A magyar nők évtizedekig nem kaphattak jogosítványt

Feddhetetlen erkölcsöt, sok tanulást és 318 pengőt vártak el a tanulóvezetőktől második világháború előtt, amikor még kevéske jobbkormányos autó poroszkált a makadám utakon. Bemutatjuk, hogyan alakult ki a sofőrképzés Magyarországon, és mikor vonták állami felügyelet alá.

Praga személyautó az olasz fronton. A háború miatt nagyon sokan kényszerből, a hadseregben kezdtek vezetni Forrás: Retro Mobil

Az automobilizmus hajnalán nem léteztek olyan szakmák, mint az autószerelő vagy a vezetésoktató. Aki ebben az iparágban helyezkedett el, autodidakta módon, önképzéssel szerezett tudást, a javítással pedig olyan specialisták foglalkoztak, mint a műegyetemi műhelyfőnök Csonka János, Szám Géza vagy az ország első motorkerékpár-építő vállalkozását jegyző Dedics Ferenc.

Száz éves az állami autósiskola

Akiket érdekeltek a gépek, 1903-tól a Magyar Királyi Technológiai Iparmúzeum által indított gázmotor-kezelői tanfolyamon tanulhattak – itt nem volt önálló tantárgy az automobil, de a belső égésű motor igen. Az autózás fejlődésével (márkaimportőrök, garázsvállalatok, javítók) gyors megoldást kellett volna találni a vezetőképzésre, de nem sikerült.

A Posta, mint kezdetek óta nagy hazai automobil-üzemeltető, saját nevelésű szakembergárdát tudhatott magáénak: akkoriban

a sofőröknek szinte az utolsó csavarig ismerniük és javítaniuk kellett gépeiket.

Az úrvezetők képzése sokkal alacsonyabb színvonalon kezdődött, eleinte maguk a kereskedőcégek próbálkoztak, de ezt a szerepet hamar átvette tőlük a magánszektor.

Csak férfiak tanulhattak vezetni, így talán harisnyát reklámoz a motortérben tevékenykedő hölgy, mert volán mögé hivatalosan nem ülhetett Forrás: Fortepan

Az első autósiskolák tanfolyamain kizárólag a vezetésre koncentráltak, a műszaki ismeretek a háttérbe szorultak, ráadásul a közelgő első világháború miatt felgyorsultak az események, egyre több vezetni tudó emberre volt szükség. 1912-ben a Belügyminisztérium állami hatály alá vonta a sofőrképzést, az iskola az akkori X. kerületben, a Százados úton működött, felszerelését az Országos Automobil Szakértő Bizottság adta, rövid időn belül hat személy- és egy teherautóval folyt az oktatás.

Ford T, mint tanulóvezető

1918-ig ment ez így, több mint ötszázan szereztek jogosítványt, de a háború utáni állapotok lehetetlenné tették a további munkát. 1922-től már a Kereskedelemügyi Minisztérium hatáskörében indult újra az oktatás, évente 400-500 jelentkezővel kalkuláltak, tíz turnusban.

Ford T-modell a Városligetben. A sofőröket öltözékükről is fel lehetett ismerni, a nyitott karosszériák korában elkélt a sapka és a szemüveg Forrás: Fortepan

A központ a Magyar Királyi Technológiai és Anyagvizsgáló Intézet (MKTAI) épületébe költözött, ahol 552 négyzetméteren 250 fős hallgatói termet, hatállásos garázst, gyakorlati műhelyt (20-25 fő), kovács- és gépműhelyt, olaj-, valamint anyagraktárt is kialakítottak. A berendezések egy részét a Százados útról szállították át. A minisztérium 1923-ra átdolgozta a korábbi Szervezeti Szabályzatot, ami 55 pontból állt.

Csak diplomások oktathattak

Az igazgató, egyben a műhelyfőnök Ordódy János tanácsos, az MKTAI igazgatója volt, a tanároktól megkövetelték a gépészmérnöki vagy a jogi diplomát, és autógyárosokat, autókereskedőket nem nevezhetett ki a minisztérium ilyen állásra (az alkalmazottaikat sem). A tanfolyam pénzbe került, aki idő előtt kilépett, nem kaphatta vissza a díjat.

Defekt. Kereket cserélni, gumit javítani az egyszerűbb feladatok közé tartozott, és a sok patkószeg miatt gyakori volt. A vezetőknek mindenhez kellett érteniük Forrás: Fortepan

Már a jelentkezés komoly procedúrát jelentett, a kizárólag férfihallgatóktól

megkövetelték a betöltött 18. életévet,

„a népiskolát, a feddhetetlen erkölcsöt, az államhűséget és a testi egészséget”, az úgynevezett rendkívüli hallgatók (szintén csak fiúk) már 16 évesen beiratkozhattak, de vizsgát idő előtt ők nem tehettek. Azok is ide tartoztak, akiket csak a tanfolyam egy-egy része érdekelt, nem az autóvezetés.

A jogosítvány ára: 318,6 pengő

A beiratkozás, a tandíj és a vizsgadíj 160, a műhelygyakorlat 25, a vezetési gyakorlat 120, a rendőrségen tett vizsga a jogosítványért 13,60 pengő költséget jelentett. Az 55. szabályzati pont a tanterv részleteit írta körül, a képzés alapjait műszaki előadások jelentették az automobil történetéről, a motorok működéséről, illetve a gyújtás, a hűtés, az erőátvitel, az alváz, a karosszéria és a vezetés műszaki elméletéről.

Korabeli hirdetés - az Ungár „soffőriskola" munkát is próbált szerezni az újdonsült vezetőknek. A Karpfenstein utca a mai Karácsony Sándor utca a VIII. kerületben Forrás: Retro Mobil

Erre épültek aztán a műhelygyakorlatok fémipari alapismeretekkel (kovácsolás, hegesztés, edzés, fúrás, menetvágás, köszörülés), a járművek szerkezetével, műszaki hibák felismerése és elhárításával. Nem lehetett elkerülni a jogi ismereteket sem, e témában a fő fejezeteket a közigazgatás, az útrendészet, a nemzetközi szabálytan, a térképolvasás és úthálózat-ismeret jelentettek.

Kinek van elsőbbsége? A jogi ismeretek témakörben „útrendészeti szabályokat" is oktattak Forrás: Fortepan

Amelyik sofőrjelölt ezt a nem csekély tananyagot elsajátította, végre járművezetői gyakorlatokra mehetett. Ebbe 10-12 napig alkalmanként egy óra vezetés tartozott, kezdetben külterületen, majd a forgalomban, „különös tekintettel az emelkedőkre, a hidakra és manőverezésnél a tolatásra”. A rátermett jelölt a hatodik héten fejezhette be a tanfolyamot.