Kevés olyan autó létezik, aminek a koncepcióját ennyire egyértelműen egy konkurensről másolták le. A Mercedes GLE Coupé annak köszönheti a létezését, hogy
Stuttgartban nem nézhették tétlenül a BMW X6-os sikerét,
amiből úgy adtak el több mint 300 ezret, hogy előtte a terepkupé kategória nem is létezett.
Ha a racionális szempontokat nézzük, az X6-osnak nem sok értelme van: drágább, de kevésbé praktikus, mint az azonos technikájú X5, nehéz vele parkolni, mert óriási, és rossz belőle a kilátás. Ráadásul szűkös benne a fejtér, terepjárásra igen mérsékelten alkalmas, a bő kéttonnás tömege miatt lassabb, és többet fogyaszt, mint egy azonos motorral szerelt 5-ös kombi.
Viszont a konditermek, plázák és luxusbutikok törzsközönségének ízlésvilágába nagyon beletalált az X6-os, amiben a brutális külsején kívül szerepet játszhatott az is, hogy a méretei ellenére mégis sikerült némi sportosságot csempészni a mozgásába.
Emellett az is elvitathatatlan, hogy legfeljebb csak egy üvöltő motorral érkező, tűzpiros Ferrari elől húzódnak le olyan előzékenyen az M7-es belső sávjában ragadt Thaliák és Swiftek, mint egy csörtető X6-os elől, ami félméteres követési távolsággal és villogtatással jelzi előzési szándékát.
Első terepkupéját a Mercedes már az új rendszer szerint nevezte el, amelyben a G a terepjárókat jelenti, a L csak a könnyebb kiejthetőséget szolgálja, az utolsó betű pedig azt mutatja meg, hogy a kínálatban hol helyezkedik el az adott típus.
Korábban M-osztálynak hívták a középes méretű Mercedes szabadidő-autót, de a modellfrissítés óta már az is GLE lett, utalva az E-osztály kategóriájára. Na,
ennek a terepjárónak a testvérmodellje a tesztben szereplő Coupé,
azonos technikával. Logikus, ugye?
Hogy még kuszábbak legyenek a szálak, az AMG jelölés ezúttal nem a csúcsváltozatot jelenti, csak a köztes szintet a normál modellek és a keményvonalas, valódi sportváltozatok között. Ez több mint egy szimpla optikai csomag, viszont ebben a V6-os motor 200 lóerővel gyengébb, mint a közel 40 millióba kerülő GLE 63 AMG Coupé 5,5 literes V8-asa.
Nem lehet könnyű feladat egy 4,9 méter hosszú, 2 méter széles és 1,7 méter magas autót kecsesnek láttatni, de a Mercedes tervezői sikeresebben oldották meg a feladatot, mint a BMW-nél, pedig a két autót csak milliméterek választják el egymástól. A közeli benzinkúton egyből odajött a kutas srác, hogy
jé, már a Merci is gyárt X6-ost?
Persze nem csak az ő figyelmét keltette fel, szinte mindenhol ujjal mutogattak rá, és fényképezték, kevés olyan autóban ültem, ami ekkora feltűnést keltett a városban.
A GLE Coupé orra jól illeszkedik a Mercedes aktuális formanyelvébe, oldalnézetből az X6-osra emlékeztet, hátulról pedig a Mercedes normál kupéira, csak fél emelettel magasabbban.
Ebben a kategóriában nem a harmónia, hanem a tekintély a lényeg,
amit simán hoz a Mercedes, különösen az AMG optikai csomaggal, ami fekete tükröket, sportosabb lökhárítókat, 21 colos kerekeket (elöl 275, hátul 315 mm-es széles óriásgumikkal) és hátsó szpojlert jelent.
Bár a hátulján 450-es jelzés figyel, ez a mai divatnak megfelelően már nem 4,5 literes lökettérfogatot jelöl, csak azt, hogy ha nem lenne rajta turbó, akkor körülbelül ekkora szívómotorból lehetne ekkora teljesítményt előcsalogatni. A Mercedes háromliteres V6-osát nem is egy, hanem két turbó lélegezteti, így aztán 367 lóerőt és 520 Nm-t sikerült kipréselni belőle, utóbbi már 1400-as fordulattól rendelkezésre áll.
Nem csak a motor korszerű, a GLE Coupéba a Mercedes mindent belepakolt, ami ma fejlett technikának számít. Széria az adaptív LED-es világítás, az emelhető-süllyeszthető légrugózás, az ötállású üzemmódkapcsoló, az adaptív lengéscsillapítás, a kilencfokozatú automatikus váltó, az automatikus összkerékhajtás és a változó áttételű kormányzás is.
Emellett a tesztautóba olyan nyalánkságok is belekerültek, mint a kanyardőlést megszüntető és a terepjáró-képességet javító aktív kanyarstabilizátorok vagy
az infrás éjjellátó rendszer.
A kedvencem mégis a „Mágikus Látásvezérlés” fantázianevű ablaktörlő, amibe a szélvédőmosó vezetékét is beépítették, így ablakmosás közben egyetlen pillanatig sem kell vakon vezetni.
Három dolog miatt szokták kedvelni a magas építésű autókat: jó belőlük a kilátás, biztonságérzetet adnak, illetve könnyű a be- és kiszállás. Sajnos ez a Mercedes csak a középsőnek felel meg maradéktalanul; aki ebben a 2,2 tonnás csatahajóban nem érzi magát biztonságban, az tényleg zárkózzon be inkább egy pánikszobába.
Sajnos a kilátás csak abból a szempontból jó, hogy át lehet látni a forgalom fölött, de átlósan előre a vaskos A-oszlopok komplett családokat képesek kitakarni, nem kis riadalmat okozva ezzel zebránál.
Hátrafelé még rosszabb a helyzet a döntött, kisméretű szélvédő miatt,
és itt még szélesebbek a tetőoszlopok. Szerencsére a tolatókamera, a zseniális, csipogásmentes parkolóradar (a tükörben láthatjuk, ahogy egy sorban felkapcsolódnak a LED-fények; annál több, minél közelebb vagyunk az akadályhoz) és a kocsit madártávlatból mutató 360 fokos kamerarendszer sokat segít a manőverezésben.
Sajnos a be- és kiszállás sem egyszerű, a mutatós ezüst fellépő inkább akadályozza a műveletet, és a nadrágot is képes összekoszolni, ráadásul a lapos tetővonal miatt még elöl is be kell húzni a fejünket beszállás közben.
Olyan magasra kell huppanni a kényelmes bőrfotelekbe (amelyek hivatalosan sportülések), hogy a holttérfigyelő rendszer új értelmet nyer: akkor is jó hasznát vesszük, ha a mellettünk lévő autó nincs is a klasszikus holttérben.
Az alacsony kocsikat nehéz észrevenni belőle,
hiszen alig magasabbak a GLE övvonalánál. És ehhez nem feltétlenül Smart Roadsternek kell az útjába tévednie.
Praktikusnak viszont praktikus a nagy kupé: az 580 literes csomagtartó olyan hosszú, hogy a hátsó végét csak az ülések felől lehet elérni, a nyílása akkora, mint egy pingpongasztal, ráadásul a lábtér mindkét sorban fejedelmi, elöl pedig a könyöklő olyan széles, mint egy normál autóban a vezetőülés.
Hátul is jól el lehet férni, bár persze a fejtér kisebb, mint a normál GLE-ben. Ezt azzal kompenzálták, hogy az ülőlapok nagyon ferdén állnak, ezért 190 centiméteres magasságig a frizura azért biztonságban van.
Már ebben a Mercedesben is megjelent az üzemmódkapcsoló, ami öt állásban képes a futóművet, a kormányzást, a gázpedált, az automatikus váltót és még számos más paramétert változtatni. Persze borítékolható, hogy a GLE Coupék
az idő 99 százalékában Comfort állásban fognak futni,
ebben a legkényelmesebb a futómű, ebben vált a legsimábban az új fejlesztésű váltó, és ebben a leghalkabb a motor is.
Könnyű tekerni a meglepően közvetlen áttételezésű kormányt, de sok visszajelzést nem ad, és ez sajnos akkor sem változik, ha Sport állásba tesszük, mert ettől csak nehezebb lesz tekerni.
A malomkerék méretű, 21 colos kerekek a légrugózás ellenére kissé rázóssá teszik az utazást rossz útburkolaton: bár a nagyobb ütésekből alig érezni valamit, de
a sűrű, kisebb úthibákon hajlamosak beremegni a kerekek.
Akármilyen állásba tesszük a futóművet, egyikben sem lesz olyan a kényelmes, mint egy E-osztályé, de az is igaz, még a Sport állásban sem válik használhatatlanul keménnyé.
Méretéhez képest élénken vált irányt és jól kanyarodik a GLE Coupé, csak a szűk kanyarokban kezdi el tolni az orrát, ami valószínűleg annak a következménye, hogy az első gumik jóval keskenyebbek a hátsóknál. Azért a 2,2 tonnás tömeg az ügyes futómű és a hatásos fékek ellenére minden pillanatban érezhető, kellő tisztelettel illik vezetni ezt a nagy Mercit.
A háromliteres V6-os benzinmotor halk, de finom morajlásával, észrevétlenül sima járásával és kissé lusta gázreakcióival illik a kocsihoz, igaz, Sport és Sport+ állásban azonnal felélénkül, és a hangját is jobban kiengedi.
Mivel turbós, a sportos hanghatás leginkább
a kipufogó durrogásában és csattogásában jelentkezik,
amit a visszaváltáskor adott gázfröccsöknél és a gázelvételnél hallat a GLE. Ez eleinte vicces, de aztán rájön az ember, hogy egy közel 34 millió forintos autóhoz nem illik a lyukas Koppány-kipufogós Ladákat idéző hanghatás.
Hiába óriási, a 367 lóerő szépen viszi a kasztnit, kevesebb mint 6 másodperc kell a százhoz, de a nagy tömeg miatt a sebességérzet így is egyenlő a nullával, ezért ajánlott inkább a 258 lóerős dízelt választani. Már csak azért is, mert ezzel a benzinmotorral a városi fogyasztás 17-20 liter körül alakul, és országúton, békés tempóban sem lehet 10 liter alá menni.
Egy erős gázadás után szinte látni, ahogy lejjebb kúszik a benzinszintmutató,
pedig a tank 93 literes, vagyis egy teletöltés több mint 30 ezer forintba kerül.
Persze aki ilyen autót vesz, azt nem fogja földhöz vágni a benzinszámla, mivel a GLE Coupéból a legolcsóbb dízel is 20,7 millióba kerül, a tesztben szereplő 450 AMG alapára pedig 23,86 millió forint. A tesztautó még 9,5 millió forint értékű extrafelszerelést is kapott, ezért nem mondom, hogy nem könnyebbültem meg, amikor egy hét után visszaadhattam, és már nem nekem kell rá vigyázni.
Közvetlen konkurensként ma csak a BMW X6 jöhet szóba,
ami még sportosabb mozgású és hasonló motorral valamivel olcsóbb a Mercedesnél, de ugyanúgy néz ki, mint az elődje, vagyis alig veszi észre valaki az utcán. Márpedig a feltűnés, az elegancia és az újdonságérték komoly érv lehet a célcsoport szemében a GLE Coupé mellett. Legalábbis 2018-ig, amikor az Audi kirukkol a Q6-tal - tisztán elektromos hajtással, akárcsak a Tesla Model X-nél.