Elkezdődött az akkuszezon – adott magyarázatot kollégánknak kedvenc autósboltjának eladója arra a furcsa jelenségre, hogy az általában óránként néhány vevőt kiszolgáló üzletben váratlanul valóságos tömeggel találkozott. És micsoda furcsa egybeesés: kollégánk is éppen akkumulátorért ment, miután hiába kellett volna rohannia az oviba a gyerekért, az autója a 12. próbálkozásra sem akart beindulni.
Mondjuk, az ő esetében ez várható is volt:
nyáron az égve felejtett fényszóró miatt egyszer már lemerült az autója akkumulátora,
és ugyan egy taxis bikázással kisegítette, majd hónapokon keresztül nem volt gond az akkuval, azért benne volt a pakliban, hogy az első hidegebb napon elszáll belőle a maradék erő. Kollégánk tervezte ugyan, hogy kicseréli az akkumulátort, de aztán megfeledkezett róla, az egész család napjának átszervezése volt érte a büntetés.
Ha az autójában négy-öt éves vagy ennél idősebb telep van, Önnel is bármikor megtörténhet ugyanez. Erre egyszerű a magyarázat: az autók akkumulátora az idő múlásával ugyanúgy veszít a teljesítményéből, mint például egy mobiltelefoné, csak míg ez utóbbit észrevesszük abból, hogy gyakrabban kell a töltőre dugni, az autóakksi az egyik nap még indítja a motort, a következőn viszont már nem. Hogy miért? Mert nagy hidegben a kapacitásának akár a kétharmadát is elveszítheti.
Az akkumulátor várható élettartamát jelentősen befolyásolja a felhasználás jellege is: egy taxiként használt autónál könnyen előfordulhat, hogy akár másfél, kétévente is újat kell venni, míg egy fűtött garázsban tárolt, évi öt-tízezer kilométert futó kocsinál akár 7-8 évig is húzhatja. Az akkumulátoroknak jellemzően a hideg viszi be az utolsó döfést, de érdemes fejben tartani, hogy
a tartós nagy meleg is csökkentheti a kapacitást,
ilyenkor a túlhevülés okoz gondokat.
Először is, a betolást már ne nagyon erőltessük. A legtöbb mai autónak nem tesz jót, ha így próbálják elindítani, mert könnyen károsodhat például a katalizátor, amelynek a cseréje meglehetősen drága mulatság. Ha mindezt automataváltós típusnál próbálja meg valaki, akár több százezres javítási költséggel is számolhat.
Érdemes tartani otthon autósboltokban vagy barkácsáruházakban kapható akkumulátortöltőt, az időkiesést nem pótolja ugyan, de
egy utolsó esélyt adhat az akkumulátornak.
A legjobb kiszerelve, a szobamelegben töltőre tenni a haldokló akksit, de ha van rá lehetőség, akár az autóban hagyva is mehet a kezelés. (Ez a feltámasztás nem tévesztendő össze a ritkán használt autókhoz vagy a motorokhoz ajánlott rendszeres csepptöltéssel).
Akkugyilkos stop-start rendszer
A stop-start rendszerű autókban a sűrű indítások miatt fokozott igénybevételnek van kitéve az akkumulátor, ezekben speciális kialakítású, az ilyen, állandó nagyfokú lemerüléssel, azután nagy árammal való töltéssel járó terhelést jól tűrő akkukat használnak. A legtöbb gyártó az ilyen rendszerekhez a felitatott síklemezes (AGM) technológiát alkalmazza.Az átlagos töltők néhány óra alatt végeznek a feltöltéssel, ha ennek ellenére az autó nem indul, akkor az akku menthetetlen. Akkor se örüljünk, ha az első néhány alkalommal még indul az autó – ha a harmadik-negyedik napon már nem indul, akkor nem érdemes az állandó töltéssel vacakolni.
Ha töltőt nem is, legalább egy jó minőségű, az áramot megbízhatóan továbbító indítókábelt érdemes otthon vagy leginkább az autóban tartani, így meg lehet kérni egy szomszédot (vagy bárkit), hogy segítsen bebikázni az autót. Figyelni kell arra, hogy a bikázó autó akkumulátora nagyjából hasonló teljesítményű legyen, mint az indítandó autóé, mert ha sokkal kisebb kapacitású, nem fogja elindítani az autót.
Arról, hogy hogyan kell helyesen bikázni, éppen nemrégiben mutattunk egy videót, ezt ide kattintva találja meg.
Bikázás után nem árt legalább fél órát autózni,
és mellőzni az elektromos fogyasztók használatát, hogy biztosak lehessünk a következő startban. Segítség vagy bikakábel hiányában két dolgot tehetünk: felhívunk egy akkusegély-szolgálatot, szervizt vagy a Magyar Autóklubot, amely borsos felárért ugyan, de ellát minket a megfelelő akkumulátorral, és még be is szereli.
Ha egyértelműen bebizonyosodott, hogy az akksinkkal van baj, nincs más hátra, mint beszerezni egy újat, ám ehhez nem árt tudni egy-két dolgot. Ilyen például, hogy pontosan mekkora a mérete, mert már néhány centis eltérés miatt is előfordulhat, hogy nem fér be a motortérben kialakított helyére, erre különösen a japán autók tulajdonosainak kell figyelniük (ezekbe japán szabványos akkumulátor való, ami magasabb kialakítású).
Szintén nem árt tudni, hogy melyik oldalon van a pozitív, illetve negatív saru, mert nincs annál bosszantóbb, mint amikor beszerelésnél derül, hogy ki, hogy fordított pólusú akksit vettünk, és vihetjük vissza.
Ha a méret és a pólusok helye megvan, jön a neheze, a kapacitás.
A legegyszerűbb megnézni a régi akksi paramétereit, és egy két jegyű számot keresni amperórás végződéssel (pl. 55 Ah), de az a legbiztosabb, ha az autó gépkönyvéből nézzük ki, mit ajánl a gyártó. Használt autónál már csak azért is, mert egyáltalán nem biztos, hogy az előző tulaj jól választott.
Ha tudjuk, pontosan mekkora a gyárilag ajánlott kapacitás, érdemes azon elgondolkodni, hogy annál egy kicsit nagyobb teljesítményűt (és általában drágábbat) vegyünk, mert a gyártók sokszor ezzel is spórolnak, és a lehető legkisebbet adják az autóhoz. Aki rendszeresen használ az autó áramkörére kötött extra fogyasztókat, annak szinte kötelező nagyobb kapacitású telepet vennie, mert így évekkel tovább bírhatja majd az új darab.
Mi van az akkura írva?
A gyártó neve, az akkumulátor típusa (pl. Perion 2000 A2262), fajtajelölése és főbb elektromos paraméterei, pl. 12 V, 62 Ah 420 A (MSZ) 550 A (SAE), valamint a termék egységes termékazonosító kódja (ETK). Itt a 12 V az akkumulátor névleges kapocsfeszültsége, a 62 Ah a 20 órára vonatkoztatott tárolóképesség, a 420 A (MSZ) és 550 A (SAE) pedig a magyar, illetve az SAE-szabvány szerinti hidegindító áramértéket jelöli.A kapacitás mellett egy másik kulcsfontosságú paraméter az indítóáram, ami azt jelzi, hogy indításkor hány ampert tud magából kicsikarni (például 420 A). Mivel az akksi indításkor kapja a legnagyobb terhelést, érdemes erre a számra is odafigyelni. A helyzeten bonyolít, hogy az indítóáram jelölésére is többféle szabvány létezik, de az az aranyszabály, hogy ha két egyforma méretű és kapacitású akkumulátor közül kell választani, a nagyobb indítóáramút vegyük, különösen, ha dízelautónk van.
Ez nehéz kérdés. A nagy nevekkel általában nem lehet mellényúlni, de az akkupiacon annyi felvásárlás történt, hogy nehéz átlátni, ki kivel van. A nagy márkák mára felvásárolták a legtöbb kisebb céget, ezek viszont sokszor ugyanazt gyártják, csak új név alatt. Olyanra is van példa, hogy egymástól vásárolnak a cégek, aztán saját márkanév alatt adják tovább a portékát.
Ebből kiindulva nem biztos, hogy a márkanév a döntő, az autószerelők egy része például esküszik arra, hogy csak németországi gyártású akkumulátort érdemes venni, ha biztosra akarunk menni. Nem szégyen az eladókhoz vagy kedvenc szerelőnkhöz fordulni, ha nem tudunk dönteni a kérdésben.
Érdemes olyan akkumulátort venni, amelynek van fogantyúja, így sokkal könnyebb ki- és beszerelni, és persze cipelni is. Szintén érdemes olyan akkumulátort választani, ami zárt, és nem kell utántölteni a benne lötyögő folyadékot. A köznyelv ezt a típust gyakran zselésnek hívja, ami nem fedi a valóságot, mert ezekben is folyadék van. Hogy pontosan milyen típusú akkumulátorok vannak, arról keretes írásunkban olvashat.
A gondozásmentességnek is vannak fokozatai
Manapság a 12 voltos technológiát használja az autóipar, korábban azonban – például a Trabantokban – 6 voltos akkumulátorok használatára is volt példa. Ez már sok-sok évvel ezelőtt is elavultnak számított, ezért sokan építették át autójukat 12 voltos rendszerre. A feszültség tehát adott, lássuk, a fő különbségek abban rejlenek, mennyire gondozásmentesek. Íme, a fő variációk a témára:– Karbantartást nem igénylő akkumulátor: olyan, többnyire savval és árammal töltött, üzemkész állapotú akkumulátor, amelynél a karbantartásiigény-mentesség az elektrolitszint ellenőrzésének és a desztillált víz utántöltésének elmaradására szorítkozik. A gyártók különböző ötvözetek segítségével, gáztér kialakításával érik el ezt a kedvező tulajdonságot.
– Karbantartásszegény (csekély karbantartást igénylő) akkumulátor: olyan, többnyire savval és árammal töltött, üzemkész állapotú akkumulátor, amelynél a gépjármű töltésszabályozójának beállításától függően csak évente egyszer-kétszer kell desztillált vízzel az elektrolitszintet beállítani. Kevesebb savgőz kerül ki a dugók furatain keresztül a cellákból, így kímélve a gépjárművet és a környezetet. Ellenállóbbak a túltöltés káros hatásaival szemben, ezért élettartamuk hosszabb).
– Karbantartásmentes (abszolút gondozásmentes) akkumulátor: olyan savval és árammal töltött, és biztonsági szeleppel ellátott (azonnal kocsiba tehető, indításra alkalmas) akkumulátor, amelynek elektrolitfogyását speciális ötvözetek alkalmazásával minimálisra csökkentették. Ezeknél a többnyire teljesen zárt típusoknál desztillált víz utántöltése nem lehetséges, a telep garantált élettartama alatt erre nincs is szükség. Önkisülési veszteségük minimális. Egyes típusok árammal feltöltve több évig tárolhatók, de persze nem olcsók.
Csere előtt nem árt meggyőződni arról, hogy nem egy égve hagyott lámpa, bekapcsolva hagyott fogyasztó, hibás generátor vagy zárlatos berendezés áll-e a háttérben. Ezen némileg bonyolít, hogy csak műszeres vizsgálattal deríthető ki, hogy megfelelően tölt-e az autó generátora, mekkora az indítómotor áramfelvétele, illetve, hogy mekkora az akku sarkain a töltőfeszültség. Ha az autóval van baj, hiába veszünk új akkumulátort, az is hamar tönkremegy.