Legenda és V8-hang, egy új Dacia áráért

Szerencsétlen időben, 1974-ben lépett porondra a Mustang II., mégis hangos siker lett. Banálisabb formája és kisebb teljesítménye miatt veteránként kevésbé népszerű, mint legendás elődje, de épp ezért kedvezőbb áron adják, ráadásul ügyesebben is mozog. Kipróbáltunk egy ’77-es, veteránminősítésű példányt.

Olajválság, visszaeső gazdaság, szigorodó károsanyag-kibocsátási és közlekedésbiztonsági normák és az olcsó japán autók támadása - ilyen körülmények között Stuart M. Frey főmérnöknek és Dick Nesbitt konstruktőrnek ráncfelvarrás helyett ezúttal újra fel kellett találnia a Mustangot. A méreteket is muszáj volt csökkenteniük: a Falcon helyett a kisebb Pinto platformjára építkezhettek, de azért igyekeztek megtartani a mára legendássá vált előd arányait.

Megoszlottak a vélemények a radikálisan átszabott Mustangról: az ellentábor hangadói sportos Pintónak, a hívők mini-Lincolnnak látták Forrás: Retro Mobil

Nem térfa, 89 lóerős volt az alapmodell

Kupé és ferdehátú kivitel készült, a kabriót kivették a programból, a műszaki előrelépést a fogasléces kormány, ileltve a motorzajt és a vibrációkat csökkentő segédváz jelentette. Az újdonságot alapból gyengécske 2,3-as (89 lóerős), soros négyhengeres motor vitte, de rendelhető volt az európai Caprit mozgató 2,8-as, 106 lóerős V6-os is.

A hengerfejek, a vezértengely, a szelepfedelek, a karburátor és a légszűrőház is az Edelbrocktól való, a gyújtás elektronikus Forrás: Retro Mobil

Az igazi nagyvas csak 1975-ben, éppen az olajválság után jött: orrába költözött a Ford legendásan sikeres erőműve, az ötliteres Windsor V8. A miénket is ez viszi, Edelbrock-komponensekkel kiegészítve,

a cégnek külön tuningcsomagja van a géphez.

Végül nem maradt el a siker, a második Mustang-sorozatból gyártásának négy éve alatt több mint egymilliót adtak el.

Kevesebb extra, kisebb étvágy

Tesztautónk gazdája régi Mustang-hívő, az OT-s rendszámos autót feleségétől kapta születésnapi ajándékként. A Ghia-változat csak néhány apró stíluselemben különbözik az alapkupétól, ezek közül a legszembetűnőbb a vinilborítású tető. Az európai jellegű és méretű kocsi belvilága elöl tágas, hátul viszont csak két gyerek vagy egy felnőtt fér el, leginkább keresztben.

Hátul csak két szükségülés van. 1968-tól az USA-ban kötelező a biztonsági öv minden ülésen, ebben az összes eredeti Forrás: Retro Mobil

A műszerfal szögletes alapjaiból kerek műszerek merednek a vezetőre (van fordulatszámmérő is), de egyebekben ez a Mustang a recesszió gyermeke,

az ablakokat és a külső tükröket kézzel kell állítgatni,

és még légkondija sincs. Kétküllős kormánykereke és az automata hosszú előválasztó karja sem ígér határtalan sportosságot, de rögtön helyreáll a világ, amint beindítjuk a szépen rotyogó V8-ast.

Metrikus a sebességmérő, a belső számkör mutatja a mérföldeket. Töltés-, hűtőfolyadék-, olajnyomás- és tankszintmérő is segíti a vezetőt Forrás: Retro Mobil

Már kis gázmozdulatra is az ég felé emeli a kocsi orrát, és beprésel az ülésbe, a hosszirányban forgó főtengely billentő hatása is mindig jól érezhető az utastérben.

Persze a spórolósoknak minden gázfröccsre görcsbe rándul a gyomra,

te jó ég, mennyi benzint pusztíthat ez? Nos, az első generációnál mindenképpen kevesebbet, a tulajdonosa szerint beéri 15 l-rel 100 km-en, ha nem padlózzuk, és 100 km/h alatt hajtjuk.

Kizárt a tengeribetegség

Az is kellemes meglepetésre készülhet, aki hajószerű imbolygásra számít. Ennél a Mustangnál rövid a kasztni, kanyarokban nem dől nagyon, és a megállásnál sem bólogat másodpercekig, mint nagyobb amerikai kortársai. Futóműve a közepesnél valamivel keményebb, viseltesebb aszfalton már-már rázós, ugyanakkor a gyárinál szélesebb kerekek nem tesznek jót az irányíthatóságnak.

Tisztességesen van kárpitozva a csomagtér, de nem valami nagy Forrás: Retro Mobil

Autópályán remek a Ford egyenesfutása, sőt, a motor erejéből tisztességes gyorsításokra is futja, a gázt padlóhoz szegezve gyors a visszakapcsolás. A háromfokozatú automata finoman kapcsolgat, ám nem túl gyakran,

inkább hagyja nyomatékból dolgozni a V8-ast.

Nem is a teljesítmény a lényeg, hanem a szinte alapjárattól hadrendbe álló 309 newtonméter, álló helyzetből is nagyot lép a Mustang.

Nem kell küzdeni vele

Nem is lenne igazi amerikai autó, ha nagy erővel működnének a kezelőszervei: a vékony karimájú, természetesen szervós kormányt könnyű forgatni (sokat is kell tekerni), és a fékpedál is nagyon puha. Szokni kell viszont, hogy csak az alsó harmadban kezd érdemben lassítani az elöl tárcsa, hátul dob alakulat, viszont erős, és precízen is adagolható. A merevtengelyes hátsó futómű nem kanyarbajnok ugyan, de sima úton azért szépen követi az ívet.

A Ghia-kivitel alapból 4000 dollárba került, négyfokozatú kézi váltóval is lehetett rendelni, a targatető feláras volt. Természetesen nem ezek a gyári felnik, így magasabban áll a fara Forrás: Retro Mobil

Bár a Mustang II. messze nem olyan keresett veterán, mint az ikonikus első generáció (ez ritkaságán és jóval kedvezőbb, 2-3 millió forinttól induló árain is látszik), 4,5 méteres hosszával, viselkedésével mégis közelebb áll az európai ízléshez, mint gondolnánk. A bemutatott példányra vigyáz is gazdája, ritkán viszi utcára, ugyanakkor a veterántalálkozókon már szépségdíjat is nyert vele.

Műszaki adatok - Ford Mustang II Ghia Coupe (1977)

Motor: V8-as, hengerenként kétszelepes OHV-vezérlésű benzinmotor, elöl hosszában beépítve. Hengerűrtartalom: 4942 cm3. Furat x löket: 101,6x76,2 mm. Kompresszió: 8,4:1 Teljesítmény: 139 LE, 3600/perc fordulaton. Nyomaték: 309 Nm, 1600/perc fordulaton.

Erőátvitel: háromfokozatú automata váltó (Ford C5), hátsókerék-hajtás. Felfüggesztés: elöl kettős keresztlengőkarok tekercsrugókkal, hátul merevtengely, laprugók. Elöl tárcsa-, hátul dobfékek, kétkörös fékrendszer, szervórásegítéssel.

Felépítmény: kétajtós, 2+2 üléses önhordó acélkarosszéria. Hosszúság x szélesség x magasság: 4445x1783x1278 mm. Saját tömeg: 1387 kg. Üzemanyagtank: 47 l.