Ha semmit nem ér az autód, semmit nem érsz te sem

Daihatsu Cuore autóteszt Grimm Balázsnak 2015 december 18-án

Egy öreg, de pöpec autóról leírni, hogy mi a típushibája, maga a sistergő átok, a levehetetlen rontás, illetve ha a kocsi a sajátunk, akkor az önsorsrontás megkérdőjelezhetetlen jele. Én is így jártam, amikor lejegyeztem a szakértő szavait, amelyek szerint a Daihatsu Cuorék jó kis autók, legföljebb a karburátorukkal szokott gond lenni. Mint kiderült, a műszaki hiba megoldása egy könnyű andalgó séta, szakembert keresni viszont vesszőfutás forró parázson.

Igaza van a szerelődnek, te tényleg nem vagy normális... Csak egy féleszű idióta...”

- írta egy kedves kommentelő a cikkre reagálva, amiben leírtam, hogy a robogó helyett vettem télire egy 1993-as Daihatsu Cuorét 140 ezer forintért. És amiben megemlítettem azt is, hogy a vásárlás szándékának hírét hallva az autószerelőm megtagadta, hogy megnézze az autócskát.

Annyira talán mégsem lehetek idióta, mint amennyire azt a végtelen bájtól átitatott kommentelő sejteni vélte, mert egészen a közelmúltig semmi baja nem volt a kocsinak. A múltkor ezt is írtam: "A hajdani szakszerviz a karácsonyra való tekintettel már december elején sem fogadta a kicsit egy átnézésre, mindenesetre azt mondták, jó kis autók ezek, legföljebb a karburátorukkal szokott gond lenni." Most már tudom, ilyesmit nem szabad leírni! Ördögi húzóerő. Önbeteljesítő jóslat.

A Vajákos Biri jókívánsága, amitől bajusz nő az ember hátára.

Én vagyok a budapesti jeti

Nem tűnik bonyolultnak Fotó: Szabó Gábor - Origo

Mindenesetre egy csendes tavaszi reggelen elkezdett rángatni a rendszáma alapján Doxának keresztelt, valójában azonban csak Kisautóként emlegetett kisautó. Nyomom a gázt, bizonyos fordulatszám fölött dadog. Feljebb váltok, minden oké, de elérve azt a bizonyos fordulatszámot, megint rángat, és így tovább. Tulajdonképpen én vagyok a budapesti jeti: ugyan nem vagyok annyira szőrös, mint ő, és a lábam is csak 43-as, de hegyen lakom, és hegyen át járok a szerkesztőségbe, ami csak azért érdekes, mert az autó a rángatás ellenére is megküzdött az emelkedőkkel,

bár nem volt sokkal fürgébb, mint egy leszedált, összeragasztózott talpú, jóllakott lajhár.

Konkrét értéket nem tudok mondani, mert mint minden egyéb extrát - leszámítva az utólag beszerelt magnós rádiót és riasztót -, a fordulatszámmérőt is nélkülözi a Cuore. Egyébként semmilyen extra nem hiányzik belőle (nekem), talán csak a bekapcsolt lámpára figyelmeztető fényjelzés a műszerfalon, mert előbb-utóbb bekapcsolva felejtem, és úgy leszívja az akksit, hogy arra nincsen szalonképes hasonlat.

Bizonyos körökben cukinak mondják Fotó: Szabó Gábor - Origo

Utólag jutott eszembe, hogy a buszsofőr, akitől vettem a kocsit, mintha említett volna valamit szőrmentén a karburátorról, a meggyújtott máglyán világtól búcsúzó vértanúk ábrázatával az arcán, és amikor Kisautó először kezdett rángatni, az is beugrott, hogy miközben ezt mondta, a buszsofőr szemöldöke is rángatózott, de ez már kései felismerés volt. Egyben biztos voltam: ide karburátoros szaki kell.

Oda nem megyek fel

Muszáj tartanom egy kitérőt. Egyre csalódottabban szemlélem a mindenkori Mesterek tevékenységét úgy általában. Tizenöt évvel ezelőtt ha kihívtam bármilyen szerelőt, egy-két héten belül kijött, aztán valamit csak piszkált a készüléken, ami legalább arra az időre működőképes lett, amíg a szaki elhagyta az utcát. A sors tizenöt évvel ezelőtt taszított a realitás kénköves mocsarába: a kéményt megrongálta egy vihar, hívom a Mestert, egy hét múlva kijön, felnéz a tetőre, majd közli:

én oda nem megyek fel".

Ennyi. Végül egy úgynevezett Ezermester (eredeti foglalkozása postás) javította meg a kürtőt, nézni is rossz volt, ahogyan strandpapucsban közlekedett a cserepeken. Nem, az áfás számlát meg se kérdezzék!

Azóta semmin nem csodálkozom, jött már hozzánk vízvezeték-szerelő egy szál villáskulccsal a farzsebében.

A kulcsról üstöllést kiderült, hogy rossz méretű, hogy aztán a vizesember hazamenjen egy másikért, de soha ne jöjjön vissza.

Miközben e sorokat pötyögöm, egyik kollégám a Média rovattól a következőket írja a Facebookon: "Eddig sem volt sziklaszilárd a magyar kőműves szakikba vetett hitem, de mivel Gyula úr a negyedik megbeszélt időpontban sem bukkant fel kicsiny, de szedett-vedett csapatával (és telefonálni is lusta volt, hogy száradjanak le göcsörtös ujjai), a maradék bizalmam is elillant." Aztán a kolléga szakemberért könyörög a közösségi oldalon, azt remélve, hogy az ismerősei közül ismer valaki egy megbízható hidegburkoló mesterembert, aki le tud szigetelni egy kis teraszt Újpesten. Hát nem, hehe!

Kicsi vagyok én, majd megnövök én Fotó: Szabó Gábor - Origo

Szűkítve a kört, az autószerelőkhöz engem tavaly őszig fűzött töretlen jobbágyi viszony. Szorgalmasan hordtam hozzájuk a pénzemet, hogy ők az idők során sportautót, jet skit vegyenek maguknak, meg nagymotort a gyereknek. És hát nyilván ők laknak klassz családi házakban, nem a kuncsaftok. Aztán amikor ősszel megvettem az akkor 22 éves Daihatsu Cuorét, a szerelőm, mint említettem, kerek perec megtagadta, hogy átnézze a 660 kilós, 847 köbcentis, háromhengeres, 32 kilowattos benzines rombolót.

Azzal érvelt, hogy 15 évnél idősebb autót nem veszünk, meg hogy ezekhez nincsen alkatrész.

Van. És hát ez pont az a primitív kategória, ahol minden megoldható.

Drága Orákulum, kedves Végérvény

Az élet egy könnyed mozdulat - szokta volt mondani festő ismerősöm, míg el nem törte a kezét, mindenesetre könnyed mozdulatokkal guglit ragadtam, és elkezdtem szakembert keresni. És mintha megint villám vágott volna a kéménybe, mert több Mester is látatlanban leszerelt. "Ohh, kérem, maga nagyon rossz lóra tett, ha megengeded, hogy tegeződjünk, mert ezek az autók ugyanis nem léteznek." "Ehehejjj, drága Orákulum, kedves Végérvény, de bizony léteznek, egy például nekem is van! Esetleg kalandvágyból nem tetszene megnézni?" "Nem." Aztán jött a megszakított beszélgetést jelző pípípí. Sírt a telefon. És én is.

A jóból kicsit adnak, a jónak viszont fedett parkoló jár. (A kép illusztráció) Fotó: Szabó Gábor - Origo

Ha semmit nem ér az autód, semmit nem érsz te sem - kezdtem megszokni a gondolatot, amikor is egy kedves ismerős karburátorspecialistát ajánlott. Telefonos egyeztetés, ekkor és ekkor vár a Mester a műhelynél. Aznap reggel a szebbik ingemet vettem fel, a szokottnál is gondosabban borotválkoztam, és kiskutyás tekintetet öltöttem magamra. A műhelyhez érve rádöbbentem, hogy tulajdonképpen veterán autóm van, hiába nem számít még youngtimernek sem: a kis japót csupa OT-s csoda vette körül, igaz, az amerikai, német és olasz arisztokrácia köreiből. És volt ott egy Maruti is.

Halk jazz szólt drága hangfalakból, a műhely falait nem borították meztelen nős poszterek, nem volt kosz, volt remény!

Aztán a Mester kicsit megvárakoztatott. Mert kérem klinikai jelentőségű operációt hajtott végre egy bonyolult alkatrészen. Igaz ugyan, hogy a tulaj nem toporgott ott a körmeit idegesen rágva, én viszont igen, de a rend az rend, mindenki a táplálékláncon elfoglalt helyéhez méltóan részesül elbánásban. A jelek szerint egy Daihatsu Cuore maximum eltaposott szöcske a réten. Mindegy, kicsit napoztam, és elintéztem néhány telefont.

Jeanne d’Arc elszenesedett teste

Aztán kijött a Mester, az undortól befogta az orrát és utasított, hogy nyissam fel a motorháztetőt. Ekkor fejet csóvált, csettintett, hümmögött, valami vákuumos izével valami vákuumos izét mért, homlokot törölt, ciccegett, majd közölte: nem vállalja. Mert értsem meg, egy felújító készlet minimum 30 ezer forint, ha egyáltalán sikerül szerezni, mert nyilván nincsen, aztán jön a sok pöcsörészés, még nincsen készen az autó, de máris 40 ezer forintnál tartunk, és akkor ő még nem keresett semmit, de egy ilyen autónál, ami 100 ezret sem ér, nem is merne pénzt kérni, valamint türelme sincsen hozzá, továbbá neki ez nem kihívás, úgyhogy szori, viszontlátásra.

És a Maruti?”

- vetettem közbe olyan képet vágva, mint Jeanne d’Arc elszenesedett teste, amit még kétszer megégettek, nehogy ereklye legyen valamelyik csontból. Hjahh, kérem, azokhoz még van alkatrész! - mondta főúri gőggel, és elzavart.

Mindenhol elfér Fotó: Szabó Gábor - Origo

Hasonló sztoriból akadt még egy, ott azonban az angol főrendként viselkedő Mester, aki karburátorosnak álcázta magát, kegyesen adott egy telefonszámot. Ő, mármint az angol főrend Mester nem akar ilyen kis semmiséggel pepecselni, de a kolléga egy idősebb ember, aki a korából fakadóan türelmesebb, majd ő elszöszöl a Daihatsuval, vagy mi ez a szörnyeteg itt a műhelye előtt, gyorsan távozzak, a jelenlétem rossz neki utcaképileg. Pedig hozzá már az - itt-ott betoldott - érettségi öltönyömben mentem.

Lehet, hogy ez volt a baj.

Alázatosan levett, szívemhez szorított süveggel hallgattam szózatát, a szemem sarkában őszinte könnycsepp csillogott, midőn megcsókoltam a lába nyomát a telefonszámért hálául. Mert mint némi kutakodás után megtudtam, Árva András karburátor- és injektorspecialista számát adta meg, akit titkos szabadkőműves szeánszokon, autómérnöki konferenciákon és benzinfröccsös vidéki orgiákon egyaránt a motordiagnosztika pápájaként emlegetnek.

Azt a néhány csikket

Árva András műt Forrás: Grimm Balázs

Amikor 10 perccel a megbeszélt időpont előtt megérkezem, éppen egy hosszú pofájú (csőrű?) fogóval szedi össze azt a néhány csikket, amiket a dohányos kuncsaftok izgalmukban ottfelejtettek. A műhelyben katonás rendben sorakoznak a szerszámok, ezer apró jel, amelyek alapján tudni lehet, hogy jó helyen járunk.

Üdítő látvány a sok Merga közt Forrás: Grimm Balázs

A kisautó illusztris társaságba került, a szomszédjában parkoló kocsik lökhárítója is többe kerül, mint ő. Árva doktor nem egy vicces fiú, úgy kérdez, mint fiatalkori ismerősömet anno az orvos a bőr- és nemibeteg-gondozóban, egy átmulatott, hogy is mondjam, rosszul elsült szilveszter éjszaka után. Pontosan mikor jelentkezett a panasz, azóta milyen az olajfogyasztás, ha egyáltalán, eszem-e elég rostos táplálékot, vízhőfok, maghőmérséklet,

keresztanyám tesz-e majoránnát a májas hurkába?

Ilyesmik, csak műszaki nyelven, egy ponton a Pápa meg is kérdezi: az előgyújtás működése ugye megvan? Ahh… öhhh.. ja… jaja, igen, persze! – füllentem.

Katonás rend a Szent Kredencen Forrás: Grimm Balázs

És ekkor András pápa felnyitja a garázs ajtaját, ami mögött a Csodálatos Stelázsi, vagy még inkább a Nagymama Márványlapos Tálalószekrénye áll csupa nagybetűvel, a hangja alapján egy mosogatógépbe ojtva. Hát mert szörcsög, időnként prüszköl, és talán izzad is, teljesen nyilvánvaló, hogy komplett mérnök családok laknak benne. Vagy ha nem laknak, akkor ez egy gazdagon faragott oltár, elektromosan állítható dűznivel. András Pápa szerint ez a motordiagnosztikai teszter a műszerek Mercedese. Olyan átszellemülten mondja, hogy ösztönösen hátrébb húzódok kicsit.

A Szent Kredenc és a Mester

És akkor kezdetét veszi az alapos vizsgálat:

a Szent Kredenc és a Mester mindent megmér, gyújtást, katalizátort, keverékképzést, vérnyomást, szívbillentyűt.

Közben kiderül, hogy a benzinből lerakódott gyanta miatt ki kell tisztítani a komplett karburátort főfúvókástul, meg hogy egy korábbi javításnál valaki kifújta sűrített levegővel a gyorsító nyomószelep golyóját, amit ezek szerint pótolni kell.

Mindezt magyarra fordítva: a főpap minden létező adatot megmér, szétszedi és kipucolja, majd gondosan összerakja a karburátort, és ennyi. És mellesleg állít az alapjáraton, mert az túl magasra volt tekerve, ellenőrzi a gyertyákat, még a hűtőfolyadék szintjét is megnézi, satöbbi, satöbbi - ahogy azt mindenhol kellene. És kér 20 ezer forintot.

Az a narancssárga izé az úszó. Nem hosszú, és nem Katinka Forrás: Grimm Balázs

Nincsen javítókészlet, előzetesen meg nem nézett autó, fölöslegesen - látatlanban - megrendelt alkatrész, csak precíz figyelem, munka iránti alázat, és ami a legfontosabb: a kihívás elfogadása. Nyugdíjas korban. A kocsi kivirul, "s a haza fényre derül"! Ezt a mentalitást hiányolom itthonról minden mediterrán utamon, ahol 30-40 éves, használatban lévő csotrogányokkal vannak tele a települések. Oké, ott nincsen sós hólé, de műszaki problémák nyilván vannak: megoldják.

Mint ahogyan a mi problémánk is megoldódott. Azóta Kisautó és én vígan nyargalászunk által a hegyeken, sőt egyszer kirándulni is elmentünk. Erre a célra nem való egy ilyen kis kasztni, ebből nem lesz rendszer, az biztos. Hiszen például a Daihatsu egy Q7-es Audi kilincséig sem ér fel. Viszont meglepett, mert egy háromsávos, lezárt magánsztrádán simán vitte óra szerint a 150 kilométeres sebességet két felnőtt emberrel elöl (kb. 150 kiló), és két felnőtt kutyával (összesen 50 kg) hátul. És csak azért nem többet, mert ezen a lezárt magán-autópályán nagy volt a forgalom. Mindegy is, ez a tempó életveszélyes.

Na, ez milyen autó? A megfejtéseket a kommentekben várjuk. Forrás: Grimm Balázs

Árva András szerint kevesen vannak ők, vén csontok (igazság szerint nem a csont szót használta), akik időt szánnak egy-egy probléma megoldására. Azt mondja, baromi tehetséges fiatalok vannak, de a mai világban ilyen elmélyült tudást nagyon nehéz szerezni. Mert az nagy befektetés, időben, pénzben is. Szurkolok, hogy az öregek minél később akasszák szögre a villáskulcsot.