Báránybőrbe bújt farkas - Volkswagen Golf I. GTI-teszt

1-es Volkswagen Golf autó. 2016.09.22.

Bár 1976 előtt is volt egy-két sportos ferdehátú autó a piacon, mégis a Volkswagennek tulajdonítják a hot hatch kategória megalapítását, mert a Golf GTI volt az első nagy számban eladott, valóban népszerű ilyen kocsi. A recept egyszerű volt: végy egy kicsi, praktikus és könnyű karosszériát, tegyél bele egy erős motort, és a futóművet hangold olyanra, hogy élvezetes legyen az autó vezetése, és ne add túl drágán, hogy széles rétegek számára elérhető legyen. Eleinte még a wolfsburgi vezetés sem hitt a GTI-ben, ezért egy titkos társaság a szabadidejében fejlesztette ki a mára már ikonná vált típus első nemzedékét.

Csak kevés helyen tér el az az eredetitől ez az igényesen tuningolt példány Fotó: Adrián Zoltán - Origo

A Golf GTI megjelenése előtt a Volkswagen legsportosabb autója a Bogár 1973-as sárga-fekete limitált szériája volt, amelyet kéttónusú fényezéssel, széles kerekekkel, bőrkormánnyal és sportülésekkel dobtak fel. Bár a farában ugyanaz az 50 lóerős 1,6-os bokszer dolgozott, mint a mezei Bogarakban, mégis nagy feltűnést keltett az olajválság sújtotta időkben, olyannyira, hogy az agresszív Volkswagen még a német parlamentben is téma volt.

Az 1976-os eredetin is ilyen fekete csíkok voltak, de a karosszériát akkor még csak szürkében és pirosban lehetett rendelni Fotó: Adrián Zoltán - Origo

Bár csak kis példányszámban készült, a sikere kikövezte az utat egy valódi sportmodell számára, amely már nem a Bogáron, hanem az utódján, az 1974-ben bemutatott, első generációs Golfon alapult. A Golf különbözőbb nem is lehetett volna az elődjétől: önhordó, ferdehátú karosszériája volt, az első kerekeit hajtotta,

soros vízhűtésű motorját keresztbe fordítva az orrában hordta,

és korszerű, független futóművet kapott. Egy dologban azonban hasonlított a Bogárra: sem az 50 lóerős 1,1-essel, sem a 70 lóerős 1,5-ös motorral nem volt túl dinamikus, de ez a fejlesztésnél nem is volt szempont, mert inkább a helykínálatra és az alacsony fogyasztásra helyezték a hangsúlyt.

Titokban készült

Alfons Löwenberg, a Volkswagen egyik mérnöke azonban lehetőséget látott egy erős Golfban, és maga köré gyűjtött egy pár mérnököt a különböző részlegekről, hogy szabadidejükben, teljes titokban elkezdjenek dolgozni az akkor még Sport Golfnak hívott kocsi tervein. Szerencsére a projekt támogatói között volt Anton Konrad kommunikációs igazgató is, aki szabadidejében autóversenyeken is részt vett, és tudta, hogy egy ilyen modellváltozattal új vásárlókat lehetne megnyerni a márkának. Konrad a saját otthonába hívta meg a projekttel rokonszenvező kollégákat, hogy sör és szendvicsek társaságában találják ki, milyen is legyen az autó.

A hátsó szélvédő körüli fekete fólia a VW Classic-tól származik Fotó: Adrián Zoltán - Origo

Ezen a megbeszélésen Hermann Hablitzel, a fejlesztési részleg egyik vezetője is részt vett, és az ötleteket látva hallgatólagos beleegyezését adta, hogy titokban elkezdődjön a munka.

Az első prototípust egy Sciroccóból (ami a Golffal azonos alapokra épült) alakították át:

kőkemény, porig leültetett futóművel és hangos kipufogóval látták el, az 1,6-os motor teljesítményét pedig a dupla karburátorral 85-ről 100 lóerőre emelték meg. A csak „üvöltő szörnynek" becézett autó megmutatta, hogy mit lehet kihozni a Golf technikájából, ugyanakkor túl nyersnek és bárdolatlannak is bizonyult.

A Recaro ülések remek oldaltartást adnak. Az 1976-os eredetin még kockás kárpit volt Fotó: Adrián Zoltán - Origo

A titkos társaság egyetértett abban, hogy nem erre van szükségük, mert

egy Volkswagennek civilizáltnak is kell lennie, nem elég hogy pusztán gyors.

Sokat finomítottak a prototípuson, mire meg merték mutatni a Volkswagen vezérkarának az Ehra-Lessien tesztpályán 1975 tavaszán. Miután kipróbálta, még a korábban a projekttel kapcsolatban elutasítóan nyilatkozó fejlesztési igazgató, Enrst Fiala professzor is megváltoztatta a véleményét, és hivatalosan is zöld jelzést adott a Sport Golfnak.

A lényeg a futómű és a motor

Herbert Schuster vezető tesztmérnök azonnal elkezdte a munkát csapatával a futómű finomhangolásán, az 13-as felnikre húzott, úthenger méretű 205-ös gumikat 175-ösökre cserélték, ugyanakkor az első és hátsó futóművet is kanyarstabilizátorokkal látták el. Elöl 10, hátul 20 mm-rel ültették le a normál Golfhoz képest az autót,

olyan egyedi lengéscsillapító-rugó kombinációt fejlesztettek ki, ami jó kompromisszumnak bizonyult a kényelem és a sportosság között.

A még név nélküli kocsi hajtását az új Audi 80 GTE-ből származó, szupermodern, Bosch K-Jetronic befecskendezős 1,6-osra bízták, amelynek 110 lóereje bőven elegendő volt a mindössze nyolcmázsás tömeghez.

Gyárilag 110 lóerős a befecskendezős 1,6-os, ami bőven elég volt a könnyű autóhoz. Később gyártották 112 lóerős 1,8-assal is az egyes GTI-t Fotó: Adrián Zoltán - Origo

Herbert Schäfer formatervezési főnök apró finomításokkal tette agresszívebbé a Giugiaro által tervezett alap Golf-karosszériát: kiszélesítette a sárvédőket, a hűtőrácsra fekete jelvényt és piros csíkot tett, légterelőt helyezett az első lökhárító alá, a hátsó szélvédő környékét pedig fekete maszkolással látta el. Belül kockás mintázatú, jó oldaltartású sportüléseket és

golflabda alakú váltógombot

kapott a Golf, pedig eredetileg nem is az elit sportról, hanem a meleg és gyors atlanti-óceáni áramlatról nevezték el.

Nagy sikert aratott Frankfurtban

Az értékesítési osztály jó piaci lehetőséget látott a felpaprikázott népautóban, és az is kapóra jött, hogy szükség volt egy nagy feltűnést keltő show-carra a Frankfurti Autószalonra. Az autót a szeptemberi kiállításon

a valaha volt leggyorsabb Volkswagenként reklámozták,

ami jogos is volt, mivelhogy 9 másodperc alatt gyorsult fel 100 km/h-ra, és a végsebessége elérte a 180 km/h-t, ami akkoriban elérhetetlen sebességnek számított egy elérhető árú családi kocsitól. Horst Dieter Schwittlinsky marketingfőnök ötlete volt, hogy GTI-nek nevezzék el, amiben a GT természetesen a Gran Turismóra, az I pedig az injectionra, azaz a befecskendezős motorra utalt.

A fekete jelvény és a piros csíkozású hűtőmaszk máig a GTI-k jellegzetességének számít Fotó: Adrián Zoltán - Origo

A lelkes fogadtatás hatására a Volkswagen 1976-ban piacra dobta a GTI-t, és

már az első évben tízszer annyit adtak el belőle Németországban, mint amennyi tervben volt.

Pedig nem volt kifejezetten olcsó, 13 850 márkás árával másfélszer annyiba került, mint az alapmodell, igaz, a hasonló menetteljesítményű autókhoz képest diszkontajánlatnak számított. Eleinte csak egy 5000 darabos limitált szériát akartak eladni belőle, de végül 270 ezer fogyott csak a GTI első generációjából. Az utána következő hattal együtt pedig már több mint kétmillió GTI talált gazdára...

VW-buli a Hungaroringen

Autótörténeti különlegességek, tuningjárművek és gyári állapotú oldtimerek lepik el a Hungaroringet a Volkswagen-találkozó keretében, 2016. október 1-jén.

A különböző típusok idén is külön szekcióban kapnak helyet, így a Polo, a Passat, Scirocco, Corrado, Jetta/Bora/Vento tulajdonosok egy-egy csokorban parkolnak, különböző helyszíneken. A Transporterek és a Bogarak a Hippifaluban gyülekeznek. A nagyszínpad előtti rész a Golf generációkról szól. Itt autós szakemberekből álló zsűri választotta, valamiért érdekes kocsik állnak majd.

A hagyományokat folytatva az ötödik rendezvényen egy V-ös Golfot nyerhet a legszerencsésebb játékos a 100 forintos tombolán. Emellett vezetéstechnikai tréning, Volkswagen Driving Experience bemutató, off-road élménytúra, gokart verseny, mini drift, csocsóbajnokság, többféle női- és gyermekprogram, közlekedési park, tűzijáték és számos koncert várja a látogatókat. További infó a Volkswagen-találkozó Facebook oldalán.

Ma már nehéz beszerezni

A képeken látható GTI nem 40, hanem csak 34 éves, de még első generációs Golf, igaz, már a ráncfelvarrás utáni, nagy lökhárítós, nagy hátsó lámpás szériából. Tulajdonosának, Pintér Miklósnak az első autója egy kettes Golf GTD volt, de mindig is vágyott egy eredeti GTI-re. Végül 2013-ban kezdte meg a keresgélést, ami nem volt egyszerű.

Szerencsére nem kerültek ízléstelen tuninglámpák a gyáriak helyére. Az 1980-as faceliftet a nagy hátsó lámpákról könnyű felismerni Fotó: Adrián Zoltán - Origo

Magyarországon hiánycikk a típus,

így amikor végre felkerült egy metálzöld példány a legnagyobb internetes használtautós oldalra, még aznap lecsapott rá, és másnap reggel trélerrel már haza is hozta, műszaki ugyanis nem volt rajta. Kívülről viszonylag jó állapotban volt, de a padlólemezt annyira megrágta a rozsda, hogy át lehetett látni rajta. Elsőként homokszórásra vitte el, hogy kiderüljön, mi az, ami még menthető, aztán fél évig tartott a lakatolás, végül megkapta a fehér fényezést, ami határozottan jól áll neki.

Sok türelem és pénz kellett az alkatrészek beszerzéséhez

Az Ebayről beszerzett, az autóval egyidős, 15 colos BBS felnik eredeti Volkswagen-tartozékok, szépen kitöltik a 13-asokra tervezett járatokat, pláne, hogy a K&W-től beszerzett futómű egy szolid ültetést is jelentett. Lassú és fáradtságos munka volt a felújításhoz szükséges alkatrészek beszerzése, mert a bontók már nem tartanak szinte semmit az egyes Golfokhoz. Sok tételt kellett rendelni (tömítések díszítések, hátsó kipufogódob stb.) a mindent aranyáron mérő németországi Volkswagen Classic alkatrészáruházból, ezek ára Pintér szerint

már az a kategória, amit az ember nem szívesen vall be otthon a feleségének.

Eredeti a kormány, a Blaupunkt rádió pedig legalább korhű. Még egy óra hiányzik a kardánbokszból. Csak a GTI kapott ilyen váltógombot Fotó: Adrián Zoltán - Origo

Az 1,6-os motort a raliautók tuningolásának egyik legnagyobb hazai szaktekintélye, Havassy Péter vette kezelésbe: fokolt vezérműtengelyt épített be, és teljesen felújította az utolsó csavarig, beleértve a kényesnek ismert Bosch mechanikus befecskendezést is. Bár a teljesítménymérés még várat magára,

érzésre megvan benne 130-140 lóerő,

amivel még ma is dinamikus autónak számít a szép állapotú Golf. Igaz, a teljes ménes előcsalogatásához bizony pörgetni kell a motort, mert alul nem túl erős, de 3500-ról elkezd magára találni, 5000 fölött pedig úgy meglódítja a karosszériát, mintha nitrót fecskendeznének be neki.

Még mindig élmény a vezetése

Bár a futómű nincs eszetlenül felkeményítve és leültetve, a rossz utakat így sem szereti a veterán hot hatch, nagyobb bukkanókon és éles kanyarokban a 195 mm széles kerekek bele-beleérnek a doblemezbe.

Sima úton viszont hatalmas élmény vezetni a GTI-t,

mert közvetlenül reagál a vezető parancsaira, a szervo nélküli kormányzása szinte beszél az ember tenyeréhez, kis tömege miatt pedig ficánkol a kanyarokban. Igazi élmény hallgatni a szelepek csattogását, miután a golflabda alakú váltógombot megmarkolva visszaváltunk a meglepően pontos, bár kissé hosszú úton járó ötfokozatú váltóval, és padlóig nyomjuk a gázt.

Még ma is igen dinamikus, a százas sprint kb. 8 másodpercig tarthat a tuningolt motorral Fotó: Adrián Zoltán - Origo

A 150 km/h-s utazótempó meg sem kottyan az öreg harcosnak, de álló helyzetből is képes meglepetést okozni azoknak, akik lassú veteránnak nézik. Miklós a felújítás óta csak kétezer kilométert tett meg vele, és büszke rá, hogy egyszer sem hagyta cserben, pedig megjárta már vele a híres wörthi-tavi GTI-találkozót is Ausztriában. Legközelebb a hétvégi Volkswagen-találkozóra fogja kivinni a Hungaroringre.