Amikor tavasszal eszembe jutott ez az ökörség, hogy a saját Bogárhátúmmal menjek Anglia legpatinásabb autós rendezvényére, a Goodwood Revivalre, elképzelésem sem volt, mekkora vállalást tettem. A kéttagú flottából kiszemelt Bogár egy nyugdíjas doktor nénitől vett autó, amit vidéken felújítottak tíz éve, majd letettek pihenni.
Én meg alig, hogy megvettem, bevállaltam vele ezt az ökörséget. Egy tavaszi kiránduláson felriadtam éjjel, és csak azon járt az eszem, hány féleképpen és módon eshet kútba a terv, műszaki akadályok miatt. Mivel emelem fel a kocsit? Egyáltalán fel lehet emelni? Mi van, ha megszorul, a ki tudja hol, és mikor felújított motorja?
A vállalás megvolt, közeledett az indulás napja.
Csak a fejemet fogtam. Amikor megjött a Goodwood Revival akkreditációról szóló levél, nem volt visszaút. Ezt végig kell csinálni.
Volt egy tartalék motorom. Ilyenje minden bogarasnak van. Betettük azt az útra, arról legalább tudom, mi van benne. Legutóbb ugyan háromhengerezett, mert falsot szívott a repedt szívócsöve. Aztán kiderült, elrepedt az egyik hengerfej a szegénykeverékes égéstől. Ebben a motorban az üzemanyagnak különösen fontos hűtő hatása is van, ha sok a levegő, reped, törik a szelepknél, meg a gyertyafészeknél.
Az istenek az ölembe ejtettek két új, ismétlem, vadonatúj, eredeti, német hengerfejet. Eredeti, német, nem használt, új. Ezek azok a szavak, amik soha nem szerepelnek a Bogár hengerfejjel egy mondatban, legfejjebb, ha a bárcsak is közöttük van. Nekem meg ott volt kettő a kezemben. Volt otthon az évek óta gyűjtögetett vackok között két IDF karburátor is, 36-os,
Alfáról vettem őket egy debreceni panelház mögött a vaksötét parkolóban.
Hát akkor már kerüljenek fel ezek a központi porlasztó helyére. A motor legalább viszonylagos biztonsággal fog üzemelni - hittem akkor.
Persze nem így lett. Valamikor a kora nyáron elmentünk vele autósmoziba a Hungaroringre egy Bogár Klubos rendezvényre, és hazafelé furcsa hangja lett, mintha kifújna, sziszegett. Elvittem a szervizbe, az isteni ikrekhez, hogy nézzék meg, mi az. Mindjárt mutatom a képet, mert én se hinném el. Elrepedt, mit elrepedt, eltörött az egyik karburátor. Két hónappal az indulás előtt.
Mint egy szúvas fognak, úgy tört le a sarka. Itt már kezdtem sejteni, mitől volt olyan olcsó, és miért sietett annyira az eladó ott, Debrecenben. Szerencsére hamar lett másik karburátor hozzá, a belseje egészséges volt, a tengelyek, membránok, csapágyak rendben voltak. A hiba oka egy venturi gyanánt belekalapácsolt alumíniumdarab volt. Hőtágulás: reccs.
Ha nem akar Angliáig utazni, vagy egy ötletünk: VW-buli a Hungaroringen
Autótörténeti különlegességek, tuning járművek és gyári állapotú oldtimerek lepik el a Hungaroringet a Volkswagen-találkozó keretében, 2016. október 1-én.
A különböző típusok idén is külön szekcióban kapnak helyet, így a Polo, a Passat, Scirocco, Corrado, Jetta/Bora/Vento tulajdonosok egy-egy csokorban parkolnak, különböző helyszíneken. A Transporterek és a Bogarak a Hippifaluban gyülekeznek. A nagyszínpad előtti rész a Golf generációkról szól. Itt autós szakemberekből álló zsűri választotta, valamiért érdekes kocsik állnak majd.
A hagyományokat folytatva az ötödik rendezvényen egy V-ös Golfot nyerhet a legszerencsésebb játékos a 100 forintos tombolán. Emellett vezetéstechnikai tréning, Volkswagen Driving Experience bemutató, off-road élménytúra, gokart verseny, mini drift, csocsóbajnokság, többféle női- és gyermekprogram, közlekedési park, tűzijáték és számos koncert várja a látogatókat. További infó a Volkswagen-találkozó Facebook oldalán.
Kicsit kevesebb mint két hónap az indulásig, amikor elkezdtem bejáratni a frissen összerakott motort. Az első 15 kilométer után éktelen, fémes zaj jött, a fordulatszám felével arányosan. Ez vezérlés lesz. Szerencsére közel történt a fiúk bázisához, így komoly baj nélkül odagurultam.
Eltörött egy szeleprugó, és elgörbült egy szelep.
Pedig a vadiúj fejek megjárták a gépműhelyt, becsiszolták a szelepeket. Hoppá! Ezt a szelepet és rugót kicseréltük. Újabb százötven kilométer múlva egy másikat is, és elment a szelephézag. Elkoptak a tőkék, nem volt kompatibilis az új tengely a régi tőkével.
Ez egy nyomórudas motor, a vezérlés nem a hengerfejben zajlik, mint a későbbi Porsche bokszereken, hanem a főtengelyről direkben, fogaskerékáttétellel hajtott vezérműtengely, szelepemelő tőkék és nyomórudak segítségével. Nosza, egy szett szelepemelő tőke, és az összes szeleprugó csere, mert fejben kicsit elfáradtam ekkor, még olyat is álmondtam, hogy egy Sierrával vontatnak hazafelé. Tettünk bele egy másik kuplungtárcsát is, ha már kint volt a motor. Ezzel meg reccsent az egyes, bár legalább nem dobált, és rázkódott, mint az előző. Persze ez csak összerakás után derül ki.
Végre el lehetett menni egy rendesebb próbakörre, kinéztünk egy balatoni délutánt a barátokkal. De olyan furcsa volt az egész, az emberek nem szoktak ennyire dudálni, meg villogni egy Bogárnak, az addig rendben van, hogy szeretik. Kicsit elvettem a gázt,
kinyomtam a kuplungot, és felvillant az olajnyomásjelző.
Ez sok jót nem jelent. Azonnal lehajtottam a sztrádáról, felnyitottam a motorháztetőt, és az elém táruló látványtól legszívesebben sírva fakadtam volna.
Az egész motortérben és a motorháztető belsején állt az olaj, sőt, a hátsó köténylemez külső oldalára is jutott pár deci. Épp nem érte el az alsó nívót. Gyors, több résztvevős telefonos konzíluim eredményeként arra jutottunk, hogy itt bizony nagy a forgattyúsházban a nyomás, és a nem létező (központi karburátorhoz tervezett) katergáz elvezető csövön keresztül jött ki a matéria.
Vagy valamelyik henger befelé (is) dolgozik, ami egy újabb motor ki-, szét-, össze- és beszerelést jelent, és hozzá egy hengerszettet, vagy pedig bízunk benne, hogy egy rendesen felépített, és eleddig hiányzó karterszellőztető rendszer megoldja a problémát. Tippeljenek, melyik lett, addig is mesélem tovább, de ekkor már javában augusztust írtunk.
Alig szerettem bele a Weberek hangjába, reccsent egyet a váltó, és onnantól fémes súrlódó hang kísérte utamat, de szerencsére csak 50 km/h felett. Gondolom már kitalálták, tönkrement benne valami. Aminek a rezgését átveszi az egész kaszni, tehát kellett egy másik váltó, ilyesmit nem javítunk. Ismét szerencsém volt, mert az élet egy hosszú váltót dobott a Golf csomagtartójába Miskolcon. Ide szakadó esőben érzkeztünk egy tartalék-tartalék-tartalék motorért, okulva az előzményekből, egyre fenyegetőbbnek érezve a közelgő indulási dátumot.
Nincs 5. sebesség, de van egy jó megoldás
A bogarazásban a hosszúváltó a szent grál. A motor fordulatot 5500 ig lehet kockázatmentesen emelni, onnantól minden egyes száz fordulat ugyanennyi ezres, pont mint a hifinél. Ez nem a járható út, egyszerűbb az áttételt növelni, főleg, ha sztrádára készülünk. Létezett többféle hosszúságú váltó, ezeket hívjuk félhosszúnak, meg hosszúnak, és lehet építeni gyárilag sosem volt hosszúságút is. Az arányokról annyit, hogy 110 km/h-t 3500, 3300, 3100 fordulaton megy velük a kocsi óra szerint, a valóságban ez kevesebb, de az arányok stimmelnek.Ez a váltó, amit vettem, a sima leghosszabb, 4000-es fordulaton megy vele 124 km/h-t a kocsi, ez már vállalható hosszabb távon is. A Bogár váltó az a műfaj, ami csak beépítve, kiházagolt diffivel, letömített olajos féltengelyekkel, készre szerelve, menet közben, felmelegedve derül ki, hogy jó-e. Egy ilyen ki-be szerelés, anyagköltséggel, miegyébbel egy vaskosabb éttermi számla, valami menő helyen, szóval, ha
utólag derül ki, hogy nem az volt a mennyasszonyon, amire számítottunk,
nos, akkor nagy baj van. Itt nem lett baj, vajpuhán vált, semerre sem zajos, egyetlen szinkron sem reccsen. Huhh (homloktörlő smile). Ez már másfél héttel az indulás előtt történt.
Voltak a felkészítés közben vadhajtások, például áttételnövelő céllal, még a váltómizéria előtt vettem egy garnitúra 195R15-ös Suzuki Vitara gumit, mert annak az átmérője nagyobb a gyári 155 vagy 165 R15-nél. Nem lett kész a széles felni, így ezek nem kerültek fel. Aztán körülbelül hatszáznegyvennégyszer változtattunk keverőcsövet, fúvókákat, cseréltünk venturit kisebbre, majd fúvókáztuk újra, és állítottunk szinkront századszorra is.
A végére evett tizenhárom litert. Majd az utolsó szmötyis fúvóka százkilencvenharmadik kifújása után
egyszer csak összeállt, az indulás előtt hat órával.
Ekkor már csak egy szöget kellett kiműttetni a kerékből, mert természetesen ekkor kaptam.
Amíg vártam a gumisnál, és futtattam a fejemben a teendőket, hirtelen rámtört az érzés: nemzetközi biztosítás, leánykori nevén zöldkártya. Ezt elfelejtettem, és enélkül sehová nem indulok, lezúzom valami ezeréves Bentley tükrét, akkor mi lesz? Írtam a Magyar Nosztalgia és Hobbijármű Regiszternek, és e-mail fordultával megküldték, csak nyomtatnom kellett.
Az alapdolgok nagynehezen rendbe kerültek, lett friss vizsga is, már csak az útravalókat kellett beszerezni, amivel bármikor lehet gond. Elmentem a kedvenc autósboltomba, és mindent megvettem ami kellhet: emelő, gyújtótrafó, ékszíj, gyertya, szerelőlámpa, emelő, gumikukac a pótkerék helyett, megszakító, mert az elektromos gyújtásra már végképp nem maradt idő, meg a szokásos úti cuccok, amik nélkül megáll a tudomány, példul szerszámkészlet, motorolaj, pótkanna. Ezekkel pont tele is lett a csomagtartó, mutatom képen, mert nem eléggé zöngés a mássalhangzó képtelenül.
Így indultunk neki, a tervezett indulás után öt órával, a Revival előtti csütörtök délben, amikor már Passaunál kellett volna járnunk.
A szülők évek óta nem látott, aggódó tekintetével a hátunkon szálltunk be a kocsiba.
Őszintén szólva rémálmailmban azt láttam, hogy a Bogár egy trérelen zötykölődik hazafelé, de ahogy távolodtunk Budapesttől, egyre felbárotordtam. Kellett neki egy kis menés.
A járása kisimult, az ereje is meglett, és mint a hegyeshalmi, roppant furcsa kúton kiderült, 8,5 literrel elmegy. Úgy voltam vele, hogy itthon megnyomom neki, ha valami szétszáll, az ott tegye, ahonnan olcsó a tréler, és ahonnan a másik kocsiba átülve odaérünk Goodwoodba. Szerencsére erre nem volt szükség. Kinyílt előttünk Európa, odafelé még minden rendben ment. A többi kiderül majd a folytatásból!