Patika Wartburgot kerestem, mint a nosztalgiázó németek

négyütemű Wartburg

Ritkán ugyan, de kapható még újszerű alkatrész a volt szocialista tömegmodellekhez, sőt, olykor komplett autót lehet venni csodás állapotban. Hosszas keresgélés után a kehes Trabant helyett én is találtam egy Merkúr-féle gyöngyszemet. Vajon balek dolog volt átlépni a háromszázezres álomhatárt? Bemutatunk egy megszállott német retróautó-kereskedőt, aki szerint nem. Sőt! 

Van, hogy az ember nem tanul a hibáiból, vagy ha mégis, az értelem még simán alulmaradhat az érzelemmel szemben. Például nem igazán javasolt autós apróhirdetéseket nézegetnie annak, aki egyszer már birtokolt egy olcsón beszerezhető, a vártnál egyszerűbben javítható, ugyanakkor gyakrabban elromló, ráadásul sűrűn előforduló szocialista autót: egy négyütemű Trabantot.

Viszlát, négyütemű Trabi! Sajnos kiderült, hogy jobbnak látszott, mint amilyen volt valójában. Már a felvidéki utakat járja Forrás: Kismartoni András

Az előző cikkben részletesen olvashattak NDK-s kisautómról, amit végül eladtam (Szlovákiába került), utána azonban visszaestem az előző járgány keresésekor kifejlődött reménykedő állapotba,

hátha ezúttal becsületes hirdetőbe botlom.

Rossz ómen, hogy ezúttal több pénzt tudtam vételre fordítani, fedett tárolóhely viszont egyetlen négyzetcenti sem volt.

Garázsban eltöltött 27 év, 47 900 futott kilométer, Dinitrol üregvédelem, tavalyelőttig egy 90+ éves első tulaj. Nagyon megfogott a Wartburg, pedig alapmodell, nem tolótetős, ködlámpás 1.3 S Bodács Károly

Egy kicsit ér nevetni rajtam, hiszen egy Trabantból a Wartburg felé továbblépni évtizedekkel ezelőtt volt divat, ráadásul az összes meglepetés már jó előre borítékolható volt. De gyenge voltam, a Wartburg 1.3 első látásra elrabolta a szívemet, és alku után kifizettem érte a piaci átlagár háromszorosát. De melyik autóőrültnek ne lábadna könnybe a szeme egy újszerű KGST-autó felfedezésekor?

Ígéretes hirdetések, ecsetes tákolások

Persze hosszú és fáradságos keresgélés előzte meg az üzletkötést , leginkább a Jófogás.hu és a Használtautó.hu felhozatalát böngésztem naponta.

Voltak persze kínos kalandok,

például akkor, amikor egy homályos fotó láttán és egy nagyothalló 84 éves bácsika elmondása alapján, ötórás vonatos zötykölődés után a délkeleti végeken kiderült, hogy a gondos első tulaj a rozsdamentes gyári állapotot ecsettel reprodukálta az összes íven és illesztésen.

Golf-keresztmotor a hosszirányban beépített, háromhengeres 2T motor régi lakhelyén. Állítólag akasztják a kilométerórát a négyütemű Wartburgok, de itt hihető a futásteljesítmény Bodács Károly

Szerencsére volt még a közelben egy-két olyan kocsi, ami tömegközlekedéssel is kényelmesen elérhető volt – ugyebár autóért menni nem csak trélerrel vagy kocsival és sofőrtárssal, hanem vonattal és busszal is lehet.

Végül aztán nem saját szerzeménnyel, hanem Oszkárral jöttem vissza Budapestre

– akkor először, de nem utoljára. Igen, volt még jó pár potyára megtett út.

Gyönyörűek a huzattal óvott kárpitok, a padlón még ott a gyári védőfólia Bodács Károly

De aztán felragyogott a reménysugár: Budapesttől Eger felé tartott, én pedig követtem. Már eleve Oszkárt foglaltam, így a vonathoz képest fél áron és feleannyi idő alatt meg is érkeztem egy diszkontáruház parkolójába. Ott egy Golfból integetett felém a hirdető, de hamar tisztáztuk, hogy a motorok rokonságán túl a meghirdetett személyautónak nincs köze a Volkswagenhez.

Vigyázott rá az öregúr

Utána hamar kiderült, hogy az eladó nem szereti a viccet, ráadásul komoly dolgokról is csak a Wartburggal kapcsolatban esett szó. Sebaj, nem kellett sok időt némán feszengeni a Golf IV anyósülésén,

két sarokkal arrébb ugyanis elértük az úti célunkat,

majd újabb két perc után végérvényesen eldőlt a Trabantért kapott összeg, plusz még egyszer annyi pénz sorsa. Amint kinyílt a garázsajtó, egy patika állapotú, 1989-es négyütemű Wartburg látványa tárult elém.

A futómű hihetetlenül ringatózós, a váltó nyúlós, a motorzaj elviselhető, a pedálok hosszú úton járnak, a fék gyenge, a kormányzás azonban meglepően pontos és könnyed Bodács Károly

Az emlékeim szerint seszínűnek csúfolt, a világosdrapp és a pasztellszürke közötti árnyalatú, de makulátlan fényezésű, 47 531 km futásteljesítményű, minden időjárási viszontagságtól kímélt Wartburg 1.3 olyan szép volt, hogy elhomályosította az égen ragyogó napot. Még a hátsó lámpabúra sem volt bemattulva – azt is megbocsátottam, hogy ez nem a tolótetős kivitel.

Nemcsak hogy a csomagtérborítás, de a pótkerék is érintetlen – a gyári huzat alatt lapuló abroncs márkája természetesen NDK-s Pneumant Bodács Károly

Ahogy mondani szokták, a motor pöcc-röff, semmi gyanús zaj, füst vagy egyéb aggasztó jel. Kiállt vele a tulaj, a négyütemű tovább duruzsolt, kinyitottuk a motorháztetőt, csomagtérfedelet és az összes ajtót. Újszerű,

rozsdamentes, tiszta állapot fogadott a gépházban

és az utastérben is. A fólia még rajta van a padlókárpiton, a csomagtérfilc hibátlan, az összes kis mütyür működik – na persze nem a head up display, hanem a csomag- és motortér-világítás, meg ilyenek. Megvettem.

Ember tervez, Wartburg végez

Nem csak méretben, de állapotban is nagy előrelépés ez a Trabant 1.1-hez képest, de még így is kell majd költeni rá. Van például egy festéknyúzódással egybekötött pár centis horpadás a hátsó falon, aztán egy hasonló, de negyedakkora sérülés a jobb első ajtókereten.

A vezetőajtó javítva volt, közelről nem szép,

messziről pedig a sasszeműek árnyalateltérést láthatnak. Mindezen felül nem működik az irányjelző, úgy néz ki, komplett csere lesz – gyári újként ez 15 ezer forint, és pár napja még volt az egyik Merkur-csodákra szakosodott cinkotai autósboltban.

Más világ ez, mint a kormányváltós kétüteműeké, pedig a kezelőszervek egy része ugyanaz. Nagyszerű és korhű extra a Videoton rádiósmagnó, a kalaptartón sztereó hangszórópárral Bodács Károly

De erre majd tavasszal visszatérünk, ahogyan a horpadás és a fényezés javíttatására is. Egy ideje már úgyis ponyva alatt, egy jó barát udvarának betonján várja, hogy felszabaduljon az a garázs, amelyikben átalussza majd a telet. Mert naná, hogy a helyhiány napok alatt megoldódott. Egy ilyen állapotú 27 éves keleti youngtimernél az a minimum, hogy új tulajdonosa az átírással és egy alaposabb műszaki átvizsgálással egy időben elintézi, hogy új kedvence ne kerüljön utcára.

Szakirodalom és szőrös üléshuzat, ez volt a Merkúr-korszak végórája, mielőtt jöttek volna a nyugati autók Bodács Károly

Aztán ki tudja, mit hoz a jövő. Lehet, hogy nálam érik oldtimerré, de még az is előfordulhat, hogy kivásárolja alólam egy rámenős ex-keletnémet pár ezer euróért. Mindenesetre a négyütemű Trabantokhoz hasonlóan a Wartburg 4T modellek zöme is Magyarországra került a rendszerváltás időszakában. Aztán persze fordult a kocka, a kevés ottani példányt hamar leállították egykori tulajdonosaik, és most sok nosztalgiázó dönt úgy, hogy Kelet-Európába indul bevásárolni.

Újabb kísértés: egy szovjet garázstárs?

Egyelőre nem válnék meg szívesen a négyütemű Wartburgtól, inkább vennék még neki társat, hogy ne legyen egyedül. A Lada 2102, 2102 és 2103 széria hasonlóan újszerű példányai közül például bármelyiket, de jöhetne egy 1200 S (gyári kódján 2101-2) a kockás hűtőrácsával és a gumicsíkos lökhárítójával. Apropó, a múltkor néztem egyet, és csodás volt, ahogy duruzsolt a motorja. De a vállalható állapotúak ebből sem a 300 ezer forint alatti ársávban mozognak, a korai, szép Ezeröcsiket pedig nálunk is kétmillióért hirdetik – persze az más kérdés, hogy gazdára találnak-e.

Sokan megbotránkoznak a magyarországi szociautó-árakon, pedig a letűnt korszak jelképeit egyre többen értékelik. Korábbi cikkünkben bemutattuk, hogy a környező országokból, sőt,

Nyugatról is hoznak be hozzánk gyűjtők különleges KGST-autókat

(főleg Ladákat), elsősorban restaurálásra. A makulátlan, eredeti állapotú vagy felújított kocsikat ugyanakkor (fizetőképes kereslet híján) tőlünk viszik ki Németországba, Nagy-Britanniába, satöbbi. Most bemutatjuk azt a német céget, amelyik a legügyesebben lovagolja meg a nosztalgiahullámot, és tőlünk is szerez be autókat.

Négyütemű Wartburg Bodács Károly

Honecker hagyatéka: Genex újratöltve

Aki keresett már a kinti apróhirdetések között keleti autótípust, előbb-utóbb szembetalálkozott a Genex névvel, ez a KGST-veteránok oázisa a Brandisban. A Genex név eredetére azonban csak az vágná rá a jó választ, aki élt az egykori NDK-ban. A Geschenkdienst- und Kleinexporte GmbH, azaz Ajándékintéző- és Exportáló Kft. volt hivatott begyűjteni a lakosság konvertibilis valutáját, mégpedig úgy, hogy egyrészt a hanyatló kapitalista világból származó élelmiszereket, divatárut és elektronikai cikkeket, másrészt autót forgalmazott.

Így fest egy német gyűjtő (Genex-ügyfél) emelőliftes garázsa. Még több fotó a német szociautó-paradicsomról a galériában, kattintson a képre! Forrás: Gerrit Crummenerl

Kocsikból főleg a Trabant és a Wartburg képviselte a mennyiséget, de aki megengedhette magának (a pénz mellett állambiztonsági szempontok is számítottak), Citroën GSA, Mazda 323 BD1, Volvo 244 DL meg VW Golf közül is választhatott.

Aki dollárral, nyugatnémet márkával fizetett, átugorhatta a 12–20 (igen, tizenkét–húsz) éves várakozási időt.

A mostani magyarországi 40 pluszos korosztály számára úgy is meg lehetne fogalmazni az elit Genex definícióját, hogy az volt anno a helyi Konzumex, míg az IFA Vertrieb a tömegeket kiszolgáló Merkur.

Pártlimuzinok, nullkilométeres csoda

A vállalat 1991-ben megszűnt, ám Gerrit Crummenerl 2011-től újraélesztette a Genex nevet, és vele együtt a keleti autók kultuszát. A 44 éves üzletember voltaképpen mindig is az autókból élt. A 90-es évek elején azért megszédítették a nyugati gyártmányok, és első autóként egy BMW E30 boldog tulajdonosa volt, megélhetését pedig BMW- és Mercedes-kereskedés és -szerviz biztosította. Ám mintegy húsz éve visszaváltott pár fokozatot, és megvette élete első, majd második és aztán sokadik keleti autóját.

Crummenerl úr egy MZ nyergében, mögötte a flotta egy része. Mindegyik autó valószerűtlen állapotú különlegesség Forrás: Gerrit Crummenerl

Az események ezek után egymásra épülve következtek: mind többen kérdezgették tőle, hogy eladja-e egyik vagy másik kocsiját. Eleve saját álomautóit vásárolta, és akárcsak ma, a kezdetekkor is az alacsony futásteljesítmény és az eredetiség volt a fő elvárás. A mostani mintegy 100 darabos flottájában

egy sincs, amelyik 50 ezernél több kilométert futott volna,

viszont több is akad 20, illetve 10 ezer kilométer alatti futással, sőt 20 darab 1990-es évjáratú nullkilométeres Trabant 601 TX is vásárolható a Crummenerl-gyűjteményből.

Ettől még nagyobbat dobbant a szívünk: Ikarus 55 és 256 távolsági busz. A kocsik egy részéhez hasonlóan ezeket is bérbe adják, persze sofőrrel. A rendszerváltás előtt a KGST (Kölcsönös Gazdasági Segítségnyújtás Tanácsa) országokban a magyar márka volt a „busz”, és főleg igaz volt ez az NDK-ra és a Szovjetunióra Forrás: Gerrit Crummenerl

Az árak persze tükrözik a Daciák, Ladák, Skodák, Wartburgok és még vagy tucatnyi, részben megszűnt márka 1990 előtti példányainak páratlan újszerűségét. Vásárlási szándékkal forintban legalább kétmillióval érdemes a Lipcse melletti Brandisban működő telepre menni, de egy-egy tényleg makulátlan Lada 2103 kétszer ennyibe is fájhat. A Volga, illetve a korabeli egyéb állami reprezentációs autók mellett fel-felbukkan sok nyugati példány: több egyenesen Erich Honecker garázsából került Brandisba. Főleg Volvo és Citroën, NSZK-gyártmányba elvből nem ült a vezér.

Lada rendőrautó által kísért Honecker-CX. Igazi ereklyék, bár nem feltétlenül kellemes emlékeket idéznek. Herr Crummenerl az egyik kulcsfigurája a mai Németországban a DDR-nosztalgia autós szekciójának Forrás: Gerrit Crummenerl

Sokan meglovagolják a retróhullámot

Herr Crummenerl amúgy maga is olyan, mint a tipikus vásárlója. Olyan egykori keletnémet, aki a szocialista ipar remekeivel közlekedett a mindennapok során, illetve azokkal fedezte fel a paranoiás államigazgatás által engedélyezett turisztikai célpontokat a baráti országokban, legtöbbször a Balaton vagy a Fekete-tenger partján. Ő személy szerint gyerekként egy ezerkettes Ladában 350 ezer kilométert utazott.

Gyerekkori fotó a családi Zsigával. Gerrit Crummenerl két évtizede vette meg élete első keleti autóját, szerinte a kitűnő állapot és a választék a legfontosabb. A mai napig megszállottan keresi a finom darabokat, főleg Kelet-Közép-Európában. Személyes kedvence a Lada 2107 Forrás: Gerrit Crummenerl

Ki gondolta volna még sok évvel is az 1989. augusztusi Páneurópai Piknik után, amikor megnyílt a magyar határ, és százszámra hagyták hátra az Ausztriába átjutott keletnémetek a Trabantjaikat, Wartburgjaikat és más gépjárműveiket, hogy

egyszer még visszavásárolják, és pedig aranyáron.

Ahogy anno, úgy a Genexnél most is azonnal megkaphatják a kiválasztott színű és felszereltségű KGST-modellt. Csak nem nyugatnémet márka, hanem több ezer euró szerepel az árcédulán. És ez még csak a kezdet.