Van, amikor jól jön ki a lépés. Íme, az öt legszebb, amit szívesen látnánk a garázsunkban:
Nem találkoztam olyan emberrel Genfben, aki ne lelkesedett volna a feltámasztott Alpine márka első modelljéért. A
18 millió forintba kerülő,
középmotoros, hátsókerék-meghajtású A110 formája a kerek ködlámpákkal és az összetéveszthetetlen arányokkal az eredetit idézi, amivel a 70-as években Ferjáncz Attila ralizott. Persze a modern változat megnőtt az őséhez képest, és az is fontos különbség, hogy a karosszériája és a futóműve is alumíniumból készül. A komplett autó csak 1080 kiló, a tömeg 56 százaléka jut hátra.
A Porsche Caymannél jobb súly-lóerő aránnyal rendelkező A110-est egy 1,8 literes, 252 lóerős turbómotor hajtja hétfokozatú Getrag dupla kuplungos automatizált váltóhoz kapcsolva. A francia élményautó
4,5 másodperc alatt éri el a 100 km/h-t,
pedig a tervezők nem is az abszolút menetteljesítményekre, hanem az agilis vezethetőségre helyezték a hangsúlyt. Szárnyakat nem kapott, mert a leszorítóerőt a kifinomult diffúzor biztosítja, a mechanikus sperrt egy elektromos rendszer helyettesíti.
2012-ben, sima tanulmányautóként mutatták be LF-FC-t, és csak annyi volt a feladata, hogy ízelítőt adjon a Lexus új formanyelvéből. Arra azonban a japán gyártó sem számított, hogy ekkora lelkesedéssel fogadja majd a szakma és a vásárlóközönség is. Végül a rengeteg pozitív visszajelzés hatására
úgy döntöttek, hogy szériaautót faragnak belőle,
de úgy, hogy közben hűek maradnak az eredeti formához. Pont ennek köszönheti az LC kupé, hogy a Genfi Autószalon előestéjén neki ítélték oda a Legjobb Szériaautó Dizájn díját, amelyet a világ 20 vezető autós formatervezőjéből álló zsűri ítél oda minden évben.
Nehéz megérteni, hogy az LC-re mi szüksége volt a Lexusnak, ugyanis 2014-ben mutatták be az RC kupét, ami persze nem ilyen szép. De az LC frissebb technikára épül, emellett elegánsabb és kecsesebb is. 6,5 centivel hosszabb, 8 centivel szélesebb és 5 centivel alacsonyabb, a tengelytávja viszont már 14 centivel nagyobb. V8-as benzinessel és V6-os Multi Stage hibrid hajtással lesz kapható pár hónapon belül Magyarországon is.
A francia márka tanulmányautója a legmagasabb szintű önvezetésre képes, de a technika mellett a formára is nagy hangsúlyt fektettek. A volt a cél a tervezésnél, hogy egy olyan tanulmányautót alkossanak, ami
nem úgy néz ki, mint egy ufó,
és jól használható családi kocsiként is, mivel a belső tere legalább akkora, mint a 308-asé.
A dizájn fénypontja a Shooting Brake far, az egymással szembe nyíló, keret nélküli ablakos ajtópár, az aktív aerocsomag, a hiányzó B-oszlop, valamint a 3D-nyomtatással készült hűtőrács. A LED-es fényszórók búrája alá
a világítórendszer mellé egy-egy kamera is befért,
amelyek a vezetéstámogató rendszereket látják el információkkal. Ha a kocsit nem is, ezt a megoldást biztosan szériagyártásba veszi a Peugeot. Az önvezetést többféle stílusban képes bemutatni a 300 lóerős Instinct, állítólag arra is képes, hogy úgy vezessen, mint a Peugeot sztárversenyzője, Sébastien Loeb.
A tavaly óta indiai tulajdonban lévő olasz formatervező stúdió egy elegáns négyajtós tanulmányautót mutatott be, amelyet a hongkongi Hybrid Kinetic Grouppal közösen fejlesztettek ki. Természetesen
csak a formáért felelt a Pininfarina,
és nem végzett rossz munkát: a H600 letisztult karosszériája tökéletes arányokkal rendelkezik, az első sárvédők élein végigfutó ezüst csíkokon kívül öncélú díszítéseket nem tartalmaz.
Kevesen nézi ki a H600-ból, hogy az elektromos hajtáslánca 800 lóerőt képes leadni, ezért
0–100 km/órára 2,9 másodperc alatt gyorsul fel.
Az 1000 kilométeresre ígért hatótávolságot nem egy túlméretezett akkumulátor, hanem egy mikroturbinás generátor biztosítja. Egymással szemben nyílnak az ajtók, a beszállást megkönnyíti, hogy nincsenek B-oszlopok.
Ez a citromsárga autó úgy néz ki, mint egy Porsche 911 Turbo a 80-as évek végéről, pedig valójában
a RUF tuningcég első saját fejlesztésű autója,
ami egy szénszálas utascella köré épül, szénszálas karosszériával és elöl-hátul acél gyűrődőzónákkal. Igaz, hogy a forma a 964-es 911-generációé, de a Ruf megkapta a gyártól a szükséges engedélyeket, még az olyan módosításokra is, mint például az egyedi, LED-es lámpák, az oldalsó légbeömlők vagy a rácsos lökhárítók.
A CTR mozgatásáról a Porsche vízhűtésű Metzger motorjának dupla turbós változata gondoskodik.
700 lóerőre 1200 kiló jut,
így nem csoda, hogy álló helyzetből 9 másodperc alatt gyorsul fel – 200 km/órára. Mindössze 30 példány készül majd az autóból, 10-re már vevőt is talált a Ruf, pedig adók nélkül 750 ezer eurót kér érte.
És jöjjön az öt legrondább, amiért lehet magyarázkodni. Maradnának inkább tanulmányok!
38 évvel ezelőtt, amikor a G-osztály piacra került, valószínűleg senki sem gondolta, hogy a puritán, de nagyszerű terepjáró-képességekkel megáldott típus a sokadik mutációja után egy ízléstelen, méregdrága divatcikké válik. Az
5,35 méter hosszú, 2,11 méter széles, 2,33 méter magas,
portáltengelyes, közel félméteres hasmagasságú, 22 colos kereken gördülő Maybach Landaulet valószínűleg az utolsó változat a G-osztályból a modellváltás előtt.
A 630 lóerős V12-essel hajtott terepjáró hátsó részében két mindentudó luxusfotel várja az olajsejkeket, akik a karosszéria egyedi kialakítása miatt nem sokat látnak majd abból, hogy merre mennek. Szerencsére csak 99 példány készül majd ebből G-osztályból, az alapár meghaladja a 150 millió forintot.
Ha egy óvodást, megkérnének, hogy rajzoljon le egy képzeletbeli szuper sportautót, nagy valószínűséggel hasonló autót vetne papírra, mint amilyen a Sin R1 550. Bár a túlcsicsázott jármű neve is bűnt jelent, de
az igazi bűn az, hogy kiállították.
Azonban hálát is kell éreznünk a Sin felé, amiért eljöttek, mert azt a standterületet, amelyet kaptak a szervezőktől, korábban a magyar Nimrod Tuning használta a giccses Ferrari és Lamborghini tuningautói bemutatására.
A Sin R1 550 mentségére szóljon, hogy
eredetileg versenyautónak készült,
és csak utólag alakították át a közúti közlekedéshez. Szépnek nem szép, de gyorsnak azért gyors az 1,4 tonnás karbonszörny, mivel egy középre beépített, 550 lóerős, hétliteres Chevrolet V8-as hajtja, akár kézi váltón keresztül is.
Már korábban leleplezték, de élőben a Genfi Autószalonon lehetett először élőben megnézni a ráncfelvarráson átesett cseh népautót, rögtön normál, kombi, RS és Scout változatban is.
A legjobban az orr-részhez nyúlt hozzá Jozef Kaban vezető formatervező, és alaposan átszabta a karosszériát: a korábbi, visszafogottan elegáns fényszórókat kettéosztott búrájúakra cserélte, a belső részek a hűtőmaszkra simulnak, mintha a részei lennének. Ezzel csak az a probléma, hogy a szélső, négyszögletű részektől viszont úgy néz ki szegény Octavia, mint egy ember, akinek
a szemei rendellenesen messze vannak egymástól.
Egy ronda autókat összegző listáról nem maradhat ki a korábban a legendás Rodiusszal és egyéb modellekkel dizájnszempontból kétes hírnevet szerzett koreai terepjáró-specialista. A Genfben kiállított XAVL (eXciting Authentic Vehicle Long, azaz „izgalmas, eredeti hosszú jármű”) tanulmány ízelítőt ad a márka következő hétüléses szabadidő-autójából.
Ezen a zavaros, kusza formájú autón még a fényszórókat összekötő maszkszerű csík is világít, a fényesre polírozott alsó védőlemezt pedig elöl-hátul úgy felhúzták, mint egy kisiskolás fiú a bátyjától örökölt, három számmal nagyobb nadrágot. Az is szokatlan, hogy az első kerékjáratok fényezetlen műanyag védőbetétei a lökhárítóba futva érnek véget, és, hogy a kipufogókat az alsó védőlemezbe integrálták.
Nehéz elhinni, hogy ezt a tojás alakú kocsit az a cég (a Tata Motors) gyártja, amelynek tulajdonában van a Jaguar és a Land Rover is. A hivatalos sajtóanyag ezt írja az Indiában készülő Nexonról: „lendületes vonalvezetésű szabadidő-autó, melynek gondosan formázott karosszériája erőt és agilitást tükröz”.
„A dinamikus sziluett a kompakt és sportos dizájnt hangsúlyozza, mivel karcsúnak és arányosnak láttatja a Nexont.” Ehhez nehéz mit hozzátenni, de arra kíváncsi lennék, hogy ugyanezt az autót nézték-e, akik megírták a szöveget. Talán nem tudták, hogy csak egy 1,5 literes dízelmotor mozgatja a kocsit.