Arról híres az 1929 óta a festői Comói tó partján megtartott Concorso d'Eleganza Villa d'Este szépségverseny, hogy a világ, de legalábbis Európa legritkább, legelőkelőbb és természetesen legdrágább veterán autói gyűlnek össze (a rendezvény amerikai párja Pebble Beach), a közönség szájtátva bámulja őket, a zsűri pedig hosszas fejvakarás után kategóriánként győzteseket hirdet.
Olykor egy-egy különleges új autó világpremierjére is sor kerül, ilyen volt például a Zagato TZ3 Corsa vagy az Aston Martin One-77, és néha a rendezvény főszponzorának számító BMW is készül egy-egy nagy durranással. Ezek közül talán az idei a legérdekesebb, hiszen
meglepően szériaközeli tanulmányt hoztak,
ami az ígértek szerint viszonylag kevés változtatással már jövőre gyártásba kerül.
Az új 8-as sorozat elsősorban a Mercedes S-osztály Coupé ellenfele lesz, de természetesen a Porsche és más sportautómárkák életét is megkeserítheti. Na meg házon belül a karbonkarosszériás, plug-in hibrid i8-asét (amelyből pont most mutatkozik be a roadster változat), de ez más lapra tartozik. Nagyon valószínűnek tűnik, hogy a 8-asból is készül majd nyitott kivitel, a négyajtós kupé viszont a jövő zenéje - nem biztos, hogy lenne értelme lenne a 6-os Gran Coupé fölé pozicionálva.
Térjünk azonban vissza a Concorso közönségének bemutatott, lélegzetelállító kétajtós kupéra, amely a jövő kisebb BMW-inek is kölcsönözhet majd néhány új formai elemet. Ilyen lehet a vad, lézeres első fényszóró (az i8 világítóteste is hasonló technikával készül), a hűtőrács hatalmas, egymásba érő, felső harmadánál megtört vesepárja vagy a széles, szinte lebegő hátsó lámpa. Nem valószínű ugyanakkor, hogy a kis tükör és ez érintésre nyíló ajtó megéri a sorozatgyártást.
Varázslatosak a hosszú orrú, lendületes vonalú kupé arányai; hangsúlyos sárvédői és 21 colos kerekei is erőt sugároznak, bár a kipufogóvégei kicsit a Lexus LC500-asra emlékeztetnek. Sportosság és luxus rég látott, izgalmas elegyét alkotta meg Adrian van Hooydunk vezető tervező, de híres elődje előtt tisztelegve nem hagyhatta el az oldalablak hokiütő-motívumát (Hofmeister-Knick). Külön érdekesség a légterelővel egybeépített hátfal, az ilyet régen kacsafarnak hívták.
Két további ismérv is meghatározó lehet a márka következő modelljei szempontjából, méghozzá a markáns élekkel domináló, a gömbölyűség és a szögletesség érdekes egyvelegét adó dizájn, másrészt pedig a beltér hangsúlyosan egyszerű és letisztult kialakítása. Itt jelenik meg először a teljesen szabadon konfigurálható, digitális műszeregység, amivel az Audi és a Mercedes mintájára régóta adós a BMW. Aligha éri meg a sorozatgyártást a Swarowski kristály váltógomb, illetve az is kérdéses, mi marad meg a rengeteg beltéri karbonelemből és a mély sportkormányból.
Ebben az árkategóriában persze kontrasztvarrású bőrnek, szálcsiszolt alumíniumnak és alcantarának mindenképp helye van a fedélzeten, miként az sem kérdés, hogy a 8-as kerámiaféket is érdemel. A kabinnal ellentétben semmilyen részletet sem árultak még el a motortérről, de sokat elmondhat, hogy a gyár már állítólag levédette a meglévő 840i és 850i mellett a 830i és 860i típusjelzést. Utóbbi miatt is nagyon valószínű, hogy a híres, bukólámpás elődhöz hasonlóan újra bekerül majd egy V12-es blokk az orrába, természetesen ezúttal két turbófeltöltéssel és X-Drive összkerékhajtással.
Iparági értesülések szerint a belépőt kezdetben a 840i jelentheti hat hengerrel és 326 lóerővel, körülbelül 100 ezer eurós áron. Ugyanakkor az M-csúcsmodell tűnik a legizgalmasabb, hátsókerék-hangsúlyos X-Drive rendszerrel, és a várakozások szerint 650 lóerő körüli teljesítménnyel. Komolyan veszik a fejlesztését a BMW-nél, a Nürburgringen már pályára küldték egy álcázott prototípusát a 24 órás verseny egyik betétprogramján. Egyértelműen Le Mans-bevetésre készül az M8 GTE, aminél jobb ajánlólevelet el sem lehetne képzelni az utcai kiviteleknek.