A haladás látszata és valósága - Honda Civic 1.0 Turbo teszt

A Honda Civicnél szinte minden az új, eszeveszett sebességre képes Type-R-ről szól. Pedig pénzt nem azzal fognak keresni a japánok, hanem a sima verziók százezreinek értékesítésével. Vajon polgári kiadásban, három hengerrel is érdekes a jubileumi, tizedik Civic-generáció?

Kezdjük néhány számmal. 7 051 269 forint a tesztelt példány ára, amiért viszont mindössze 988 köbcentit kapunk, három hengerre elosztva. Szerencsére a kocsi nem nehéz, a menetkész tömege 1275 kiló, ráadásul vállalható, 129 lóerős teljesítményt sajtoltak ki a varrógép-motorból turbóval.

A kocsi arányaihoz egyébként tökéletesen passzol a nagy kerék. Hogy mérnökök akartak ekkora tappancsot és a designerek ügyesen elrejtették, vagy fordítva történt? Nem tudhatjuk. Galériához kattintson a képre! Forrás: Bolla György

Ám ami engem szíven ütött, hogy ilyen kis tömeg és teljesítmény mellé 235/45 R17-es abroncs jár, szériában. De miért? Ha visszaugrunk húsz évet, és megnézzük, mi van egy Porsche 911 kerekén, akkor 225/50 R16-os gumit találunk alapméretként. A hátsó keréken, mert elől csak 205 a szélesség. És azért a 993-as Carrera ezeket a kerekeket 1370 kg-mal nyomta, és 285 lóerővel hajtotta.

Azért az elektronika tényleg modern, van egy rakás aktív őrangyal, és a telefonunk csatlakozhat Bluetoothon, vagy akár Apple CarPlay / Android Auto rendszeren keresztül is Forrás: Bolla György

Szóval hiába csak egyliteres a Civic, olyan tapadást kap, hogy elismert sportkocsikat lehet azzal körbeautózni, legalábbis papíron. Miközben a gyorsulása nem fér be 10 másodperc alá, és nem is kell neki, hiszen csak egy hétköznapi ötajtós. Mi baj volt a 185-ös kerekekkel?

Narancsos forradalom

Oké, a világ-összeesküvésről szóló elméleteket, meg az öregemberes morgolódást tegyük félre, és nézzük meg, milyen is ez az autó. Első ránézésre nagyon harcias, fiatalos és modern benyomást kelt, pláne így, hogy megkapta a 422 269 forintért mért „Orange Line" csomagot. Viszont miután visszaadtam, azt vettem észre, hogy folyamatosan ilyeneket látok az utakon - közelebb érve derült csak ki, az még az elődmodell.

Az „Orange Line" csomag kizárólag díszítőelemeket tartalmaz, műszaki változással nem jár, de tény, hogy a kocsi látványa nagyobbat üt így. Forrás: Bolla György

Szóval a Honda fogott egy új platformot, felhúzott rá egy új autót, mely részleteiben láthatóan egyedi, az összbenyomás azonban, különösen hátulról, mégis inkább evolúciós, nem revolúciós.

Ez most kritikának is hangozhatna, de valójában én inkább

a japán autókban gyakran tetten érhető konzervatív haladás elvét látom ebben,

ami nem feltétlen rossz, pláne, ha sok vásárlót szeretnénk. A Civic se változott egyik generációról másikra nagyot szinte soha, és amikor megtette (pl. a 2005-ös ufó-Civic esetében), az nem feltétlen sikerült a legjobban.

Tágas, de moziszékek nélkül

A kissé kusza részletek egyébként fotón zavaróbbak, mint élőben. Az összbenyomás kiadja azt a lapos, harcias, fiatalos, de azért praktikus családi autó képet, amivel a Civicet első húsz évében azonosították, és amitől a legutóbbi három generáció elrugaszkodni próbált. Tegyük hozzá, ez csak a látszat, alig valamivel lett alacsonyabb a 2016-ig árult elődjénél, de a formatervezők ezúttal máshová tették a hangsúlyt - talán nekik kellett a nagy kerék?

Visszakerült a tank a hátsó ülések alá, mint régen, de ezzel csak a variálhatóság csorbult, nem a helykínálat. Ismét a multilink a hátsó futómű - részben ennek köszönhető, hogy a Civic már alapmotorral is izgalmas választás lehet Forrás: Bolla György

A sportos külső ellenére a karosszéria belsejében bőven marad hely: 478 liter például teljesen korrekt a csomagtértől, bár a felfelé szűkülő vonalak miatt ezt inkább puha táskákkal, semmint költözködős dobozokkal lehet kihasználni.

A "kalaptartó" itt csak egy oldalról kihúzható roló, ami egyrészt praktikus, mert takar, de nincs útban, másrészt viszont új névért kiállt, hiszen már nem egy merev tartópolc Forrás: Bolla György

A hátsó ülések is meglepően kényelmesek, még ha nem is tudnak már olyan trükköket, mint az előző két generációban. Lábhely is van, de egy kicsit így is klausztrofób a teljesen fekete kárpitozású tesztautó a csöppnyi oldalablakaival. Vérmérséklet szerint ébreszthet bezártság-, vagy biztonságérzetet a hátsó utasokban, bár ez olyasmi, amit gyakorlatilag az összes versenytársról is elmondhatunk, ha nincs panoráma üvegtetejük.

Modern látvány, régimódi élmény

Elöl jobb a helyzet, itt a komfortérzetet csak a Comfort felszereltséghez tartozó igen egyszerű, bár legalább tartósnak ígérkező textil üléskárpit rontja. Ahova a könyökünk és a kezünk ér, ott már kellemesebb kárpittal találkozunk, a kapcsolók és egyéb műanyagok pedig klasszikusan japános minőségérzetet hordoznak. Ez itt, ebben az árkategóriában teljesen oké.

Könnyebben meg lehet szokni a műszerfalat, mint az elődökét. Jól kézre áll a váltókar, a rögzítőfék elektromos Forrás: Bolla György

Van pakolóhely is bőven, az ajtóba akár nagyobb palackot is rakhatunk, a könyöklő belseje pedig szinte feneketlen mély, ezért tologatható polc is van benne - el fogunk férni. A vezető munkahelye filozófiailag igen érdekes, ugyanis hangulatában, elvi megközelítésében azonos a kocsi külsejével. Ránézésre nagyon modern világ vár bennünket, digitális műszerek, érintőképernyők mindenfelé, ám

a felhasználói élmény megnyugtatóan old-school.

A digitális óracsoportban ugyanúgy csak a fedélzeti komputer információit változtathatjuk, mint az elmúlt évtizedekben, a többi gyári beállítás, és a központi érintőképernyő ellenére számos funkció kapott saját gombot, gondosan, ergonomikusan szétszórva a sofőr körül.

Nincs dízel az új Civicből, az izmos (182 lóerős) 1,5-ös változatok ára 7,3 milliótól indul. Kézi váltó helyett CVT is kérhető Forrás: Bolla György

Itt felfedező útra indulva kapott el az az érzés, hogy ez az autó talán leginkább a késő harmincas, vagy még inkább a negyvenes generációnak szól, akik fiatalként kicsi, könnyű, sportos autóként ismerték meg a Civicet, ám mostanra már elvárnak komfortot és modernséget is. A Honda pedig egyszerre igyekszik kiszolgálni nosztalgiájukat és kényelem-igényüket is.

Három henger egy Civicben, hallatlan!

Mindez a dizájnfilozófia azonban fabatkát se érne, ha nem tudna olyan vérmes haladást produkálni a Civic, mint 80-as, 90-es évek béli elődei. És az az igazi döbbenet, hogy a maga kicsit vattába csomagolt, modern módján, de tud. Ezzel a mindössze egyliteres motorral az orrában is olyan dinamikusan szedi a lábait, az ember önkéntelenül rohanni kezd mindenhová.

Így fest életnagyságban a VTEC Turbo. Én személy szerint kifejezetten bírom a három henger kissé disszonáns kórusát, azonban van, akinek szóba sem jöhet. Ízlésről kár vitatkozni, de a motor, így újként, jónak tűnik Forrás: Honda

Amikor egyszer véletlenül tényleg sietnem kellett (általában időben indulok, hogy ne kelljen), az autópályán úgy sepert végig, hogy az 10 éve nagyköbcentis gépektől is rendben lett volna. A váltó könnyű, de pontos és finom, akárcsak a kormány, illetve a pedálok: az egész autó egy kiválóan összhangba hozott eszköz, melyben feltűnés nélkül egyesítették a modern biztonságot a vagány teperéssel.

Biztosan jobb az 1.5-ös változat,

de azt is ki merem jelenteni, hogy ha valaki egyszerűen egy jó családi kompaktot szeretne, ami legalább érzésre egy kicsit sportos is, az 1.0-val is elégedett lesz. Már persze ha nem zavarja a háromhengeres jellegzetes hangja.

Mindez szép, de mennyit fogyaszt?

Ahogy az ilyen kicsi, turbós masináknál lenni szokott, a fogyasztás extrém mértékben függ a sofőrtől és a felhasználási körülményektől. Én 8,1 litert mértem, de ennél biztosan lehet vele kevesebbet és többet is etetni, anélkül, hogy extrém spórolásba, vagy boyracerkedésbe kezdenénk.

Kombi nincs, szedán viszont már van az új Civicből, és már nálunk is rendelhető - csak a nagyobbik, négyhengeres motorral. De az ötajtós kivitel praktikusabb Forrás: Bolla György

Ez a szám azt mutatja, hogy a gyári 5,1-es átlag irreális, de azon már nem lepődnék meg, ha valaki vidéki országutakon 6 liter körül tudna vele közlekedni, sok-sok klímás városi hajtással pedig a 9-10 sem látszik lehetetlennek. Majd a tulajok a valóságban kitapasztalják, a német Spritmonitor.de közösségi fogyasztásmérő oldalon a kevéske új ezres Civic eddig 6,49 literes átlagot produkált.

Jó helyre került a kijelző, de még jobb, hogy a fűtés-szellőzés gombjai külön megmaradtak Forrás: Bolla György

Mindenképp a Honda dicsérete, hogy bárhogy is akartam éppen menni, nyugisan, lendületből, vagy hajtósan, a Civic 1.0 partner volt, tehát a legszebb japán tradíciók szerint ő volt értem, és nem fordítva. Ne gondolkodjunk hát azon, elég-e 1 liter öt ember plusz csomagok mozgatására, csak szálljunk be, és mondjuk meg neki, mit szeretnénk. Legfeljebb a kúton kell majd gyakrabban megállni.

Sokba kerül, de sokat is ad

Nemsokára 39 éves leszek, az új Civic tehát nekem is szól, és bizony nem éreztem magam rosszul benne. A kicsit mangás külső azonban lesz, akit elriaszt, és az sem biztosan jó ötlet, hogy éppen most száll be a Honda a kis turbós benzinesek piacára, amikor néhányan már kifelé igyekeznek. A legnagyobb hibája, illetve hát ez nem is hiba, inkább úgy mondanám, gyengesége azonban talán az, hogy egy fokozatosan tért vesztő kategóriában indul.

Szokni kell a formavilágot, és senki sem gondolná a látvány alapján, hogy ilyen kicsi motor dolgozik benne Forrás: Bolla György

A Civic 10. generációja egy klasszikus családi ötajtós kompakt akkor, amikor mindenki crossovert, vagy SUV-ot akar venni. Tűnjön első ránézésre bármennyire is vagánynak, fiatalosnak, ez egy alapjában konzervatív kocsi. Még szerencse, hogy gazdagabb piacokon az új autót vásárlók között nagyon magas a középkorúak és idősek aránya, így a Honda talán nem tesz rossz lóra.

Egy biztos: a Civic egy kis tévelygés után most visszatért az elődök útjára,

és izgalmas, jól vezethető, de praktikus és minőségi termék - már az árlista alján is. De mennyiért is? Húzós 5,89 millióról indul a Comfort kivitel, az Elegance listaára pedig 6,5 millió (mindkettőből lejön 200 ezer forint kedvezmény). Ezt a gazdag felszereltség ellenére is emészteni kell, de akinek tetszik a design, és beleül, jó eséllyel szeretni fogja.