Ha München felé jár, várja egy autós szentély - Mazda Classic bemutató

Mazda múzeum

A hirosimai gyártó ugyan fenntart hivatalos múzeumot, de az sajnos Európától kicsit messze esik. Egy német gyűjtőnek köszönhetően azonban most már az is elmerülhet a Mazda izgalmas történetében, akinek nem futja repülőjegyre Japánba. Bemutatjuk a tárlat tíz legérdekesebb autóját.

Walter Frey nem tegnap kezdte az ismerkedést a Mazdával, 1978 óta működteti márkaszervizét, mely ma is családi vállalkozás. A világjáró autóbolond a gyűjtést is már évtizedek óta űzi, a ma bő 30 milliót érő, 1967-es Mazda Cosmo-ból még időben, 1980-ban vett egyet Amerikában. A kocsi akkor nem volt különösebben drága, viszont sok munka kellett, hogy ismét eredeti fényében csillogjon.

A Szent Grál: íme, a kecses Cosmo. Még több fotó a galériában, kattintson a képre! Forrás:Bolla György

Ez összejött, és a ma már gyűjtői ritkaságnak számító Cosmo Sport az idei Frankfurti Autószalonon a gyár standját díszítette.

A csodás kupé azonban nem maradt egyedül,

sőt, lavinát indított el: az elmúlt évtizedekben 120 darabosra nőtt a gyűjtemény. Van autó, amit Herr Frey egyszerűen megtartott, miután használta egy ideig, van, amire véletlen akadt rá, de olyan is, amire évekig vadászott, mire eladták neki.

Egy régi remíz, ahol „szendereg a robogás”

Sok veteránosnak ismerős lehet a történet a „kei car" R360-ról, melyet internetes aukción ütött le, mivel a gazdája azt állította, a világ legjobb állapotú R360-át árulja. Ám mikor befutott a szállítmány, egy rozsdás rom érkezett. Az eladó azonban a panaszra csak ennyit kérdezett: miért, látott szebb állapoban, eladót?

Walter Frey lendületesen és örömmel sztorizgat. Egy ideig a háromtárcsás, biturbó wankel motorral szerelt, 300 lóerős Eunos Cosmo kupéval járt, ezt Európában nem is árulták. Abban az időben minden benzinkutat ismert Hamburgig és vissza Forrás:Bolla György

A Mazda teljes történetén átívelő kollekció darabjait a család restaurálja, hétvégi munkában, mivel a márkaszerviz szerelői inkább az új kocsikhoz értenek.

Így évente egy autót tudnak eredeti fényébe visszahozni,

azonban eddig nem volt látogatható ez a hihetetlen gyűjtemény. Eddig, mert nemrég nekiláttak múzeumot létesíteni hozzá, méghozzá a Mazda Deutschland támogatásával.

Aprajafalva: negatív dőlésű hátsó szélvédős kei car és szintén icipici áruszállító, 360 köbcentivel Forrás:Bolla György

Augsburg önkormányzata segített megtalálni a megfelelő helyet, egy 1897-ben épül villamos remízt, mely önmagában is gyönyörű és főleg: tágas és jól megközelíthető. A gyárral közösen finanszírozott felújítást követően ide 45-50 autó fér be egyszerre, melyet persze rendszeresen cserélgetnek majd, hogy a gyűjtemény minden darabja megcsodálható legyen.

Bolygódugattyús kalandok

Mivel a gyár benne van a buliban, a sajtót is bevonták, így kerültünk mi az őrületesen hangulatos téglafalak közé, a Mazda történetének eddig csak fotón, vagy még ott sem látott darabjait megcsodálni.

Száguldó svédek autója az Akropolisz Raliról. Fixre cserélték a bukólámpát, ideális volt a tömegeloszlás a könnyű és mélyre beépített Wankel-motor miatt Forrás:Bolla György

A Mazda neve összeforrt a német mérnök, Felix Wankel találmányával, a forgótárcsás motorral. Bár más gyártók is kísérleteztek az ígéretes, de meglehetősen problémás megoldással,

a Mazda vette ezt a legkomolyabban,

olyannyira, hogy a '70-es években szinte minden kategóriában árultak ilyen motorral szerelt modellt.

A múzeum kedd-vasárnap között, 10-18:00 órág tart nyitva, és szinte egész évben látogatható. Frey úr hangsúlyozza, a gyűjtemény nem rongyrázásról szól - minden autója együtt ér annyit, mint egy sirályszárnyas Mercedes 300 SL Forrás:Bolla György

Ez a gyűjtemény tisztelgés e pozitív kicsengésű német-japán koprodukció előtt, helyett kapott benne például egy pad is, melyen állítólag maga Wankel professzor szokott volt üldögélni a kutató laborja előtt, Lindauban. Ami azonban érdekesebb az autószerető embernek, hogy rengeteg egészen különleges, forgótárcsás motorral szerelt Mazda látható itt, így olyan kocsikat is meg lehet most már tapogatni, melyeket eddig csak japán-, vagy amerikai felvételeken láthattunk. Íme, a tíz kedvencünk:

1. GB és K360

Mint a legtöbb autógyár, a Mazda is alulról kezdte, a háromkerekű teherszállító GO, GA és GB modellek is segítettek a japán gazdasági csoda beindításában. Ez a kései GB

a beszerelt motor függvényében 10 lóerő körül tudhatott,

ám mikor gyártották, már nagyobb méretben is készített háromkerekű teherszállítókat a Mazda. Az utódja pedig az 1959-es K360, mely már zárt fülkével vigyázott a vállalkozó kedvű japánokra.

Motorkerékpár és utánfutó keverékének tűnik a GB Forrás:Bolla György

2. Cosmo Sport

1961-ben szerződött a Mazda az NSU-val, a Wankel-motor közös fejlesztésére, így a hírhedt Ro 80-nal egyidőben, 1967-ben lépett porondra az első forgótárcsás japán, a Cosmo. Az aprócska kétüléses kupé motorja a licensz ellenére számos saját megoldást tartalmaz, bár ez még messze nem volt olyan erős, mint leszármazottai - a 110 lóerős gyári adatot optimistának mondják.

Lyuggatott küllős és fakarimás kormány, mély üléshelyzet, rengeteg műszer - ez ám a klasszikus kupébelső! Forrás:Bolla György

Cserébe kevesebb, mint egy tonnát nyomott a csinos vonalú test, így a maga korában gyorsnak számított, simán vitte a 190 km/h-t. De a valódi teljesítményénél sokkal fontosabb lélegzetelállító szépsége, és az a különleges Mazda-Wankel vérvonal, melynek ősatyja lett.

3. Luce R130

Az autóépítésben ekkor még mindig kezdőnek számító Mazda nem csak motortechnikában volt bátor, formatervezésben is igyekeztek a legjobb forrásból meríteni. Az 1966-ban piacra lépő, és már Európába is exportált Luce családot ezért

a Bertone stúdióval terveztették.

A hatszemélyes családi szedán is szép lett, ám a szó akkor akad bent igazán, amikor az 1969-es R130 sportkupéra esik a tekintet.

A név nem csalóka: ez valóban olasz dizájn Forrás:Bolla György

E légies jószág az első kerekeit hajtotta 126 lóerős Wankel motorral, ablakai keret nélküliek, a tetejét gyárilag vinil borította. Herr Frey elmondása szerint renoválása éppen az olasz karosszéria miatt problémás, a csodás vonalakat nehéz szépen rendbe rakni, de itt sikerült - nem véletlenül áll éppen ez a modell a múzeum közepén.

4. Chantez

Így néz ki a Trabant, ha japánok tervezik. Az 1972-es "kei car", azaz kedvezményes adóosztályba tartozó városi kisautó, a Chantez mindössze 2995 mm hosszú, és 359 köbcentis. Kéthengeres, kétütemű motorja 35 lóerős, és a hátsó (!) kerekeket hajtja. A cuki kis gyösz fő erénye, az olcsóságon túl, a relatíve hosszú tengelytáv volt, így utastere tágasabb, mint gondolnánk. Ezeket a hosszú, csigaszemre hajazó tükröket meg kedélyjavító helyett kéne felírni, annyira aranyosak.

Kicsi, de mérges tekintetű a Chantez (középen) Forrás:Bolla György

5. R100, RX-2 és RX-3

Sportkocsiba Wankel motort tenni akár jó megoldás is lehet, a Mazdánál azonban úgy gondolták, a teljes modellpalettát forgótárcsáknak kell meghajtani.

Az 1968-as R100 lett az első családi Wankel,

a Cosmo erőforrás kicsit kevésbé merész változatával, ezt aztán az alsó-közép (RX-2) és felső középosztályban (RX-3) számos modell követte.

Élőben is megelevenedik a korabeli plakátok színes autókavalkádja Forrás:Bolla György

Mivel méretükhöz képest erős kocsik voltak, a sportos gépre vágyók szerették a kis Mazdákat Ausztráliában és az USA-ban is, sőt, számos kocsi látott versenypályát. RX-3 még ma is fellelhető ralliversenyen itt-ott, a hangja olyan, mintha egy hatalmas raj nagyon mérges darázs húzná.

6. Rotary Bus és Rotary Pickup

Tedd, vagy ne tedd, de ne próbáld - valószínűleg ezzel a mottóval álltak neki a forgótárcsás programnak Hirosimában, mert egy időben még a tehergépkocsikba is Wankelt raktak, hiába marad el jelentősen a nyomatéka egy dízeltől.

Természetesen a cég saját emblémája került fel a Wankel-motoros autómenőre Forrás:Bolla György

Az autómentőnek átalakított Pickup-ot egy USA-beli kereskedéstől szerezték, ám a kollekció ékköve a Rotary Bus. Hivatalosan Parkway Rotary 26 névre hallgat, mert akár 26 személy szállítására alkalmas, bár a kiállított modell iskolabusz volt, és csak 18 üléses.

Természetesen jobbkormányos a bolygódugattyús benzinmotoros midibusz Forrás:Bolla György

Érdekessége, hogy ma már jó eséllyel ez az egyetlen darab van, Frey úr szerint még a neten található fotókon is szinte mindig ez a konkrét busz szerepel.

Mindkét kocsit 135 lóerős 13B jelű Wankel hajtotta,

így a Parkway korának egyik leggyorsabb busza volt, 120 km/h végsebességgel.

7. RX-5

Attól, hogy régi, még nem biztos, hogy szép is egy autó, legalábbis szerintem az 1975-ös Cosmo AP-nak nem tett jót a kor. RX-5 néven világszerte forgalmazták ezt a plüss GT-t, bár az 1120 kilós testbe már nem olyan sok a Wankel motor 115 lóereje.

Szépek a részletek, de itt is előkerült a gond, amire anno ráment az NSU: sokat fogyaszt a Wankel, és nem elég tartós Forrás:Bolla György

Máshol nem is volt valami nagy siker, Japánban azonban rajongtak érte, csak a forgalmazás első évében 55.000-et adtak el. És legyen bármilyen bűnös is a '70-es évek kokainnal fűtött designja, a részletek itt is csodásak, például a könnyűfém kerekek szívbe markolók, és az utastérből állítható, krómházas tükrök is varázslatosak.

8. RX-7

A Mazda még a csőd előtti utolsó pillanatban felhagyott a hétköznapi kocsik forgótárcsásításával, ám 15 év és több százezer autó tapasztalatát kár lett volna kidobni. A Cosmo luxuskupé mellé tehát egy könnyű, kis sportkocsi családot is indítottak, az RX-3 utódjaként.

A bukólámpás RX-7-ben érte el talán a csúcsát a Wankel hétköznapi használhatóság szempontjából Forrás:Bolla György

Az 1978-as RX-7 telitalálatnak bizonyult, az első generáció közel félmillió példányban kelt el, pedig az alapváltozat csak 100 lóerős volt. Ezt aztán 2002-ig még két további generáció követte, a végére már

280 lóerős, biturbó szörnyekkel a motorháztető alatt.

Persze az FA, FB, FC és FD szériából is van a múzeumban. A zöld FA melletti szürke FB ráadásul különleges darab: ezt a 160 lóerős Turbo-t maga a mester, Felix Wankel kapta a Mazdától.

9. AZ-1

Bár a '80-as évekből is sok érdekesség akad a múzeumban - például a nálunk is népszerű 323-as 1985-től gyártott, de Európában sosem forgalmazott Cabriolet verziója -, a kiállítótér egyik fő attrakciója már 1992-be repít minket. A sirályszárnyas AZ-1 Suzukinak indult, ám végül a Mazda neve alatt mutatkozott be, 657 köbcentis, háromhengeres turbómotorral.

Iszonyú vagány a pici, de sirályszárnyas ajtós AZ-1 Forrás:Bolla György

A kei car kategóriás sportkocsik (lásd még: Honda Beat, Daihatsu Copen) között is ritkának számít a Mazda próbálkozása, mert

csak 4923 darabot tudtak eladni, egy részét ráadásul Suzuki jelvénnyel.

Hogy még nagyobbat üssön, Augsburgban a Mazdaspeed változat látható, ami színre fújt szárnyak és kötények mellett fejlesztett futóművet, sportkipufogót és különleges kerekeket is kapott.

10. MX-5 Roadster Coupé

Bár az MX-5 a töretlen népszerűségnek köszönhetően hatalmas darabszámban kelt el, ebben a gyűjteményben van egy olyan példány, mely szinte egyedi. 2003-ban a gyár egyik részlege készített kupét az akkor már évek óta futó NB szériából, szép tetőívet illesztve a roadster testére.

Nem targatetős, mint az aktuális ND-szériás RF, hanem igazi kupé, a régi angol gépek (például MG B GT) stílusában Forrás:Bolla György

Állítólag mindössze 10 kilóval lett nehezebb a nyitott verziónál (gondolom az alsó merevítéseket meghagyták), ám az igazi különlegessége a ritkaság: mindössze 179 készült ebből a gyári átalakításból, és kizárólag Japánban árulták.