Kényelem? Már hatvanas tempónál is orkán tombol bennük, esőben csak úgy-ahogy szigetel a ponyvájuk, a hosszabb út lehetetlen. Biztonság? Egész jó, legalábbis ahhoz képest, hogyha valaki rövidnadrágban és pólóban motorozik, szinte minden más járműhöz képest viszont siralmas. Tempó? Ezek nem szerpentinre születtek, hanem az 50-es, 60-as évekbeli népautó-technikák, kevés lóerővel.
Karakter? Na, ez már mindegyiküknél stimmel, az eleve bájos egykori tömegmodellekből nem szimpla kabrió kivitelek, hanem teljesen egyedi strandmobilok születtek, még ha némelyiküket teljesen más célra is szánták. Élmény? E téren pedig verhetetlenek, szélből és napsütésből nehéz bármelyik más rendszámos négykerekűben többet begyűjteni. Egy a lényeg: nem szabad túl komolyan venni őket.
A guruló szardíniásdoboznak becézett Citroen Kacsa önmagában is szenzációs játékszer, de lehet fokozni az élményt. Úgy hívják, Méhari (dromedárról nevezték el), és bordázott oldalfalával, előre dőlő kiállásával, és persze deréktól felfelé teljesen nyitott karosszériájával igazán jópofa járgány.
Műszakilag a Kacsára épül, vagyis hihetetlenül lágy a futóműve, és az orrában kéthengeres, léghűtéses bokszermotor dolgozik, de a 28 lóerő kínjait nevetségesen alacsony, alig több mint féltonnás saját tömeg segíti. Ezt teljes egészében műanyag (ABS) karosszéria tette lehetővé.
Nem feltétlenül tengerparti játékszernek tervezték az olcsó, és hihetetlenül puritán berendezésű Méharit, hanem munkaeszköznek: piacozók és tűzoltók is jártak vele, sőt
még a francia hadseregben is rendszeresítették.
Leghíresebb utasa azonban egy hóbortos csendőr volt: Lütyű felügyelő.
Már a Moke története is mókás: eredetileg a brit hadseregnek tervezték, de a vezérkar, miután jót mulatott az első teszteken, inkább nem kért a zéró terepjáró-képességű, 10 colos kerekeken gördülő, mindössze 34 lóerős dzsipparódiából.
Ezzel azonban nem ért véget a történet, mert a golfozók, szörfösök és a tengerparton andalgók kedvéért civil változatát is piacra dobták. Eleinte nem volt nagy siker, de aztán Ausztráliába vitték a gyártását, majd Portugáliában készült 1990-ig. Végül az olasz Cagiva motorgyár szerelte össze.
Tekintve, hogy összesen 50 ezer darab készült belőle ez évtizedek alatt, sehol sem része az utcaképnek, de annyira nem is ritka, hogy megfizethetetlen lenne. Rajongói köre is kialakult, mert a Mini génekkel remek kormányt, sportos futóművet is örökölt: ez egy nagyra nőtt gokart.
Farmotor, léghűtés, masszív technika, a világ minden zugában fellelhető alkatrész-utánpótlás: nem véletlenül lett
a 21,5 millió példányban gyártott VW Bogár az autóépítők kedvence.
Ez indította el a trike-őrületet, na meg Amerikában a hatvanas évek strandautódivatját (onnan a buggy név is).
Magyar szempontból érdekes szál, hogy lassan a vasfüggöny mögé is begyűrűzött a mánia, több merkúros Bogár is kabrióvá alakult, az igazán menők pedig teljesen egyedi, üvegszálas műanyagból készült buggykasztnit készítettek hozzá - ma egy ilyen rendezett papírokkal nem keveset ér.
Nyugaton persze nemcsak háztáji átalakítások voltak, több manufaktúra is átépítésre szakosodott. Ilyen volt például a Bud Spencer és Terence Hill által hallatlanul népszerűvé tett Puma GS, a belga Apal jó minőségű, olykor Porsche-motoros buggyfelhozatalát pedig autós kártyáról ismertük.
Válogatásunk autói semmiképp sem mondhatók átlagautóknak, de a Carozzeria Ghia kreálmánya mindenen túltesz: úgy fest, mintha útra kelt volna egy pici római kávézó. Csíkos teraszponyva alatt, vesszőből font székeken, krómkorlátok közt lehetett utazni benne, az ajtókat egyszerűen kivágták.
Mondanunk sem kell, a mára eleve kultikussá érett Fiat 500-as alapjaira épülő Jolly kevéske eredeti példányának az ára ma már a csillagokban jár,
sokszor hírességek birtokain állnak díszként,
vagy járnak a medence és bárpult közt - oda pedig bőven elég is a mindössze 22 lóerő.
Ha a magyar szívekhez legközelebb álló partiautót keressük, akkor annak ellenére is egyértelmű győztes a nyitott kétütemű Trabi, hogy kékes füstbe borítja az egész strandot. Még filmszerep is jutott neki az Üvegtigrisben, de a fiatalok és külföldiek óhatatlanul megkérdezik: ez gyári?
Az bizony, bár 1966-os bemutatása után a 601 Kübel elég kétes hírnévre tett szert: ez volt a Nemzeti Néphadsereg (NVA) járőrkocsija, és elsősorban
a határsávon nyugatra szökő keletnémeteket akarták vele nyakon csípni.
Később erdészeti és más gazdaságok is kaphattak belőle, majd exportálták is.
Ezekből a civil (Tramp) változatokból maradt fenn a legtöbb, bár újabban a kevéske megmaradt magyar példányt is busás áron eladják külföldre. Ez a Trabant csak az A-oszlop vonaláig kapott duroplast borítást, az ajtókat pedig láncok, vagy rossz időben plexiablakos vászonlapok pótolták.