A BKK-rendelet szerint csak tíz évnél fiatalabb lehet a sárga pesti taxi, legalább Euro 4-es és 75 lóerős motorral, minimum 2,55 méteres csomagtérrel, 390 liternél nagyobb csomagtartóval és klímával. Pár társaság belső szabályzata ezt még ma is azzal toldja meg, hogy lehetőleg ne legyen diszkontmárka (például Dacia vagy Lada), a sofőrök kívánságlistáján pedig további tételek szerepelnek: takarékos motor, nagy csomagtér - főleg a reptéri fuvarokhoz -, megfizethető szervizelés, strapabíró futómű.
Mindezeket összevetve nem csoda, hogy a dízel Fiat kombi tesztautót taxis dekorfóliával adták ki, hátha rákívánnak a személyfuvarozók, de azért ne feledkezzünk meg a másik célcsoportról, a céges ügyfelekről sem.
És mi van a magánszemélyekkel? Nos, nekik a benzines változatok valók,
akciósan: a belépőmodell vérszegény 1,4-es szívómotorral szenzációs áron, négymillió forinttól elvihető, de a jól felszerelt, turbós Family is megáll ötből. A dízel csúcsmodell viszont nem túl olcsó 6,1 millióért.
Persze az érem másik oldala, hogy ennyiért sok más mellett alufelni, ködlámpa, automata klíma, tempomat és HD-kijelzős navigáció is jár hozzá, árában pedig még mindig a konkurencia (például az Astra Sport Tourer) alatt marad - de már nem annyival, hogy az év ajánlataként tekinthetnénk rá. Az egész Tipo-családra igaz, hogy a célszerűség jegyében fogant, és műszakilag egy nagyra nőtt kisautó, csatolt lengőkaros hátsó futóművel, kevés vezetéssegítő rendszerrel, 3 illetve 4 csillagos törésteszttel.
Terepkombi, ötajtós GTI, takarékos hibrid? Nincsen belőle. Adaptív lengéscsillapító, pompás hifi, LED-fényszóró, elektromos ülés és más hókuszpókusz?
Ilyet opcióként sem rendelhetnek a konfigurátor-fetisiszták,
de sokan, főleg az árérzékeny piacokon nem is fognak bánkódni miatta, a legfontosabb dolgokat úgyis kipipálták. Beleértve az egyik lefontosabb vásárlási szempontot, a formát.
Még véletlenül sem tervezték megosztóra a Tipót, a szemből szép, oldalról is teljesen vállalható dizájn hátul kissé unalmasba csap át - oda a Fiaté helyett gyakorlatilag bármelyik koreai márka emblémája is kerülhetne. Kicsit szomorú dolog a hiányzó karakter a lenyűgöző karosszériaépítők hazájából, de egyrészt ugye ez részben török tervezésű, másrészt pedig volt a cél, hogy senki forduljon el rémülten a kompakt világautó láttán, mint annak idején a Multiplától. Végtére így is csinos.
Senki sem vár vadul száguldó íveket, rombuszvarrású Alcantara kárpitokat, polírozott aluberakásokat az utastérben, és így rákészülve nem is okoz csalódást: célszerű, funkcionális, nem bántóan olcsó. Jó, az alsó régiókban lévő műanyagok úgy csillognak, mintha egy taxis kezelésbe vette volna szilikonnal, és akad pár rusztikus megoldás, de egész igényesek például a klíma krómszegélyű tekerőgombjai, plusz a ferdehátú és kombi Tipók a szedánénál kellemesebb, puha műszerfalburkolatot kapnak.
Tovább javítja a helyzetet a mai divat szerint kiálló, szép grafikájú, hétcolos érintőképrenyő, amiről az angolul beszélő TomTom navi mellett a DAB-rádiót vagy saját zeneszámainkat (USB/AUX), és persze a telefonunkat is tudjuk kezelni. Kicsit nagy a kormánykerék, és
furcsamód az egyik küllő hátoldaláról lehet hangerőt állítani,
ráadásul sokaknak a klasszikus régi Fiat-gyújtáskapcsolóval is meggyűlhet a baja, de ezeket leszámítva rendben van az ergonómia.
Fontos leszögezni, hogy a berendezés sokkal színvonalasabb, mint a kifutó Dusterben vagy a Lada tervei szerint befutó Vestában, és külön dicséretet érdemel az olcsó autók Achilles-sarkának számító első üléspár kialakítása - mindkettő nagy és hosszú távon is kényelmes, bár a konkurenciához képest nem lehet túlságosan mélyre engedni. Ezt nyugodtan tekinthetjük jelzésértékűnek, aki ugyanis sportos ambíciókat vár el a Tipótól, hamar rá fog jönni, hogy rossz helyen kopogtat. Ami persze nem azt jelenti, hogy lassú lenne vagy hajóként hánykolódna, inkább a szükséges plusz hiányzik belőle.
Könnyen járó (City-állásban pedig kisujjal tekerhető) kormánya szinte semmilyen visszajelzést sem ad az útról, átlagosan pontos váltója sem csábít örökös kapcsolgatásokra, az ötajtós Tipóénál valamivel lágyabb hangolású futóművön pedig dől azért a karosszéria gyorsan vett kanyarokban. Ám ezt az autót nem is piros-fehér kerékvetőkre és szerpentinezésre szánták, hanem iskolába, körzeti orvoshoz, családostól nyaralni menni - és arra beválik, hiszen széria a 16-os alufelniken egész finoman rugózik.
Annak, aki mindenképpen a gázolajos verziókhoz ragaszkodik, a nem csekély turbólyukról híres 1.3-as helyett sokkal jobb választás a kipróbált 1,6-os Multijet motor. Szokatlan, hogy egy kompakt autónál dízel legyen a csúcsmodell, de a maga 120 lóerejével és ami fontosabb, 320 Nm-es nyomatékával ez a Fiat erőművésze. Persze egy szóval sem állítjuk, hogy feltépi az aszfaltot, de tíz másodpercen belül megfutott százas sprintével és 200 km/h-s végsebességével bőven megfelel az átlagigényeknek.
Mellette szól, hogy viszonylag alacsony fordulattól egyenletesen elkezdi húzni az 1,4 tonnás Tipót,
élénken reagál a gázra és sztrádatempónál is vannak tartalékai,
de pörgetve dízelesen hamar kifogy a szuszból, és a tónusa azért mindig jelen van az utastérben - bár azért hangosnak sem mondanánk. A német Spitmonitor oldal felszanálói 5,41 literes átlagfogyasztást mértek az 1,6-os dízel Tipóknál, nálunk tempósan használva, részben városi dugókban használva 6,1 literes érték jött ki, ami nem rossz.
Arra a kérdésre, hogy mi a Fiat kombi legfőbb erénye, egyértelmű, és persze kevés sütnivalóval is könnyen kitalálható a válasz: a tágasság. Bár a tengelytávja egy centit sem nőtt a ferdehátúhoz képest, hátul is kényelmesen el lehet férni benne, amit nemcsak a taxisok fognak értékelni, hanem a nagyobb gyerekekkel útra kelő családosok. Bár a Skodák trükkjei (rejtett jégkaparó, szemetes stb.) hiányoznak belőle, jól használhatók a rakodórekeszei, az egész autó egyszerű és élhető.
Főleg az idősek fogják értékelni a nagyra nyíló ajtókat és a könnyű beszállást, miként az sem magától értetődő, hogy a hátsó padon sem kell felhúzott lábakkal kuporogni. Magát a támlát hagyományosan, vagyis az ülőlapok előrehajtása után lehet ledönteni, ilyenkor a sík padlójú raktér 1650 literes, vagyis OBI-s kerti bútorvásáláshoz vagy kisebb költöztetéshez is elég. Alaphelyzetben rengeteg holmit elnyel az egész mutatós, de könnyen bolyhosodó kárpitozású csomagtartó.
Praktikus kiegészítőkből sincs hiány, a raktér oldalfalán van például akasztó és a hűtőládának 12 voltos aljzat, a padló felhajtható részét pedig reteszelni lehet, amíg megpakoljuk az alagsori csempészüreget.
Ügyes, hogy csomagtérrolónak van egy középső állása is,
hogy ne kelljen mindig nyújtózkodni, plusz a külön lecsavargatós tanksapkát kiváltó kettő az egyben töltőnyílásajtó sem lenne rossz megoldás, hogyha hatna rá a központi zár - így viszont bárki nyitogathatja.
Bár messze nem tökéletes, úgy érezzük, összességében ezzel a kocsival jó időben és a megfelelő kérdésekre adott választ a Fiat. Először is, az SUV-mánia közepette is sokan kombira vágynak, főleg a kompakt kategóriában - márpedig itt a Stilo Mulitwagon óta, vagyis közel egy évtizede semmit sem kínáltak. Helyes felismerés volt az is, hogy a tömegmárkák műszakilag egyre kifinomultabb, prémium minőséggel és szolgáltatásokkal hivalkodó kínálatában igenis létezik igény egyszerű megoldásokra.
Legalábbis akkor, ha vállalható formában és kidolgozással, normális menettulajdonságokkal adják, ami a fő: olcsón. Ezeknek a kritériumoknak pedig megfelel a Tipo, de
dízel csúcsmodellként aligha lesz könnyű dolga a hatmillió forint feletti régióban.
Kivéve persze azokat a leendő tulajokat, akik nagyon sokat autóznak, bár taxisként azért rákérdeznénk, mi lett végül a sorsa a gyári gázüzemű (LPG-s) változatnak, amit a típus magyarországi bemutatóján és a márka weboldalán is beharangoztak.