Körülbelül harminc centis követési távolsággal próbáljuk letolni az útról az előttünk baktató óriási terepjárót, gyanúsan morognak a kerékcsapágyak, hófehér disdásába öltözött, fejkendős sofőrünk pedig folyamatosan arabul telefonál vagy diskurál a CB-rádión. Öten nyomorgunk az óra szerint 650 ezer kilométert futott, minden ízében nyöszörgő Toyota Corollában, de most csikorogva fékez, vége a szenvedésünknek és a taxiénak is: megérkeztünk, a barátságos vezető további jó utat kíván.
Jó lesz, semmi kétség. Ománban járunk, a Lexus nemzetközi menetpróbáján, és az első nap hátralévő feladata nem tűnik megerőltetőnek: sofőrös LS limuzinban célba venni a jó távoli szállodát.
Egy pohár pezsgőt is elkortyolhatnánk,
csak hát ugye ezen a környéken nem alkoholba fojtják bánatukat a családapák (hanem benzinbe, de ez már egy másik történet). Kisvártatva elő is kerül a kocsink, hibridhez illően némán manőverezve, cizellált LED-fényszórópárral pásztázva a maszkati éjszakát.
Ahogy feltárul a súlyos hátsó ajtó, pár centit megemelkedik légrugóin, nehogy kényelmetlensége támadjon az uraknak beszállásnál, a trezor visszazárását pedig természetesen szervómotorok segítik. Körülbelül olyan a kontraszt a taxihoz képest, mintha ötcsillagos Kempinskinbe érkeztünk volna egy zsúfolt ifjúsági szállásról, de
hirtelen nehéz megmondani, mi az igazán lenyűgöző benne.
A fejteret leszámítva óriási helykínálat? Vagy a külvilágtól vattaként izoláló rugózási- és zajkomfort?
Nyilván mindezek együtt teremtik meg a luxusatmoszférát, amihez azonban minden ingatlannál vagy ingóságnál további követelményeknek is érvényesülnie kell: a felhasznált anyagok esztétikumának, harmóniájának és minőségének. Az ötödik generációs LS-nél érezhetően nagyon rágyúrtak erre a tervezők, izgalmas végeredménnyel.
Ez más világ, mint a német luxuslimók,
sokkal kevésbé geekeknek szól (az IT-munkaállomáshoz hasonlító Teslával nem is említjük egy lapon), inkább a klasszikus iskola.
Egy nyomozó eufóriában törne ki, annyi ujjlenyomatot hagyunk kollégámmal a Lexus belsejében, és az alcantara tetőkárpittól a Mark Levinson hifi fém hangszórórácsán keresztül a fél marhacsodát felemésztő bőrökig mindenhol nemes anyagokat tapintunk. Nyilván nem Aygóban ülünk, hanem egy drága limuzinban, de azért itt sem általános ám, hogy a kuncsaft a lézermetszésű-, illetve nyitott vagy zártpórusú dió-, urambocsá, heringcsontmintás fa mellett kézműves Kiriko-üvegbetétet is rendelhet.
Nyugodtan megállapíthatjuk, hogy az LS-be építik be az autóipar legkülönlegesebb ajtóborítását, origamisan hajtogatott bőrbetéttel, de megannyi más részletmegoldás, például
az első két szellőzőrostély vonalvezetése is megér egy misét.
Apropó, légáramlatok: ománi sofőrünk, jó helyi szokás szerint, pár perc alatt jégveremmé változatná az utasteret, de a magyar álarisztokratákon nem tud könnyen kifogni, a négyzónás klímával hátul külön vissza tudjuk melegíteni az utasteret.
Tökéletesen szemlélteti a tervezők mániákus precizitását, hogy a klíma és az üléshűtés a bent ülők testhőmérséklete alapján temperál, nem véletlenül tartott hat éven át a Lexus zászlóshajó tervezése (ebből állítólag csak a hűtőrácson három és fél hónapot molyolt egy munkacsoport). Ahogy falja a limuzin a kilométereket, próbáljuk hasznosan elütni az időt, wifivel megkezdődhet a netezés, az első ülések hátuljára szerelt monitorokon pedig blu-ray lemezről filmet nézünk, döbbenetes hangzással.
Egy jó moziba rendes székek dukálnak, ide viszont, csúcsfelszereltségnél legalábbis wellness-oázis került: az elsőkhöz hasonlóan a hátsó üléseken is le lehet futtatni több Shiatsu-masszázsprogramot, amihez a rendszer bizonyos pontokon az ülésfűtést is használja, forró lávaköveket imitálva. A kartámaszba épített érintőképernyőről
a különálló fotelek dőlésszögét is lehet persze állítani,
de az LS-ben a jobb oldalon dőzsölőnek van jobb dolga: ha az anyósülést (lehetőleg anyós nélkül) teljesen előretoljuk, és a támlát meredekre állítjuk, hátul egy lábtartó is kiemelkedhet. Így mulat ez igazi úr.
Az első nap lazulása után a másodikon magunk ültünk kormány mögé, hogy megválaszolhassuk a kínzó kérdést, vajon utasként vagy sofőrként van-e jobb dolga az embernek a Lexusban. Néhány hotelfolyosói pletyka már kulcsosztás előtt árnyalta a képet: az őrült száguldozásért vagy
piros lámpán áthajtásért akár börtön járhat Ománban,
a poros utak pedig vizesen rettentően csúsznak. Naná, hogy kifogtunk egy zuhét. Mikor esett itt utoljára? „Úgy egy éve”, mondták vendéglátóink.
De ne szaladjunk ennyire előre az időben, reggel ugyanis végre módunk volt arra, ami az előző esti fuvarnál kimaradt, vagyis alaposan végignézni a Lexust. Az 1989-ben bemutatott, jól láthatóan Mercedes S-osztály ellenfélnek szánt modellsorozatnak sok erénye volt, mint például a kifinomult működés, vagy a töméntelen extra ellenére is példás megbízhatóság, viszont a szépség sohasem tartozott ezek közé. Most viszont, az ötödik generációval megtört a jég, bár ez azért nyilván szubjektív kérdés.
Kőbe véshetjük ugyanakkor, hogy nem drabális, és karaktere lett, nézzék csak meg azokat a Z-alakú fényszórókat, vagy a filigrán ráccsal fedett, homokóraszerű hűtőmaszkot. A farát sem úgy tervezték, hogy hát sajnos lejárt a munkaidő, otthon vár az asszony sushival, hanem kidolgozottak a részletek, és ami a legérdekesebb,
laposan nyújtózkodik a C-oszlop a tetőtől a csomagtérfedélig.
Egy német ezt négyajtós kupénak hívná, a japán szerényen ennyit mond: az első Lexus limuzin hat oldalüveggel.
Nem csak könnyednek látszik, hanem úgy is mozog az úton, pedig alapos diéta után is minimum 2,2 tonnát nyom, és olyan hosszú, mint egy kisteherautó: 5,2 méteres. Állítólag maga Aikido Toyota, a konszern első embere is tesztelte, beleegyezett abba, hogy ezúttal ne készüljön nyújtott változat az LS-ből, nyilván ő sem szívesen menne el Amerikáig parkolóhelyet keresni. Műszaki téren azonban Toyoda szan nem engedett a negyvennyolcból: az LS-be minden belekerült, ami elérhető a cégnél.
Ebbe a már említett légrugók mellett a folyamatosan változó karakterű lengéscsillapítók és
a felárért üreges öntvényű, zajelnyelő 20-as alufelnik is beletartoznak.
A friss fejlesztésű (az LC kupéval közös) padlólemezre épülő limuzinban menet közben tényleg egy szúnyog zümmögését is hallani lehetne, még a hifit is befogták a csendesítésbe frekvencia-kioltással. Opcióként a hibridhez összkerékhajtás is rendelhető, ha netán valaki csak emiatt ódzkodna klasszikus limuzinba ülni SUV helyett.
Mielőtt megkérdeznék, ez nem önvezető autó, viszont adaptív tempomattal tudja követni az előtte haladót, a telefonnyomkodókat visszakormányozza a sávjukba, városi koccanásveszélynél állóra fékez, önállóan kapcsolgatja a távfényszóróját, felismeri a táblákat és a keresztirányú forgalmat. Fő újdonsága miatt utálni fogják a merénylők: ha az LS úgy ítéli meg, hogy elütne egy gyalogost, nem csak fékez, de kikerülési manővert is önállóan végrehajt, feltéve, hogy nem jönnek a szembe sávban.
Cikkünk folytatódik, kérjük lapozzon!