A 2010-ben bemutatott, világszerte kétmillió példányban eladott első generációs Duster ügyesen lovagolta meg az akkortájt kezdődő SUV hullámot,
tágassága, robusztussága, jó mászóképessége és diszkontára
azonnal a magánvásárlók kedvencévé tette. Ebben persze az akkortájt tomboló gazdasági világválság is segített, biztos voltak, akik Qashqai és Kuga helyett racionalitásból inkább a nagyrészt Renault és Nissan alkatrészekből összelegózott román szabadidő-autót választották.
Sokat javított a kedvező fogadtatásban részesült Duster a márka megítélésén, utat nyitott a modellpaletta kibővítésének, és ahhoz is nagyban hozzájárult, hogy a Dacia évről évre kétszámjegyű növekedést mutasson be az európai piacon. Tavaly már 460 ezer autót adott el a kontinensen, amivel
olyan nagy tömeggyártókat is megelőzött, mint a Kia és a Seat,
ráadásul három japán cég, a Mazda, a Mitsubishi és a Honda együtt is alig adott el több kocsit, mint a román márka egymagában.
Olcsó húsnak híg a leve
– tartja a mondás, ami a régi Dusterre részben igaz is volt. Vitathatatlan erényei mellett ugyanis volt néhány dolog, ami azért rendre emlékeztette a tulajdonosokat, hogy a piac legolcsóbb SUV-ját vásárolták meg. Ilyen volt az indirekt, pontatlan kormányzás, kényelmetlenül puha és alig tartó ülés, a kopár belső tér, a gyenge zajszigetelés és fapados felszereltség.
Alapos közvélemény-kutatást tartott a Dacia az új generáció kifejlesztése előtt, felvették a kapcsolatot a különböző országok Duster klubjaival is, hogy megtudják, mi az, amit a típus rajongói szerettek az autóban, és hogy min kéne javítani. Nagyjából azokat a válaszokat kapták, amiket az előbb felsoroltam, így azokra a területekre költötték a kis árrés miatt igencsak korlátozott fejlesztési büdzsét.
A Dacia modellváltásnak hívja az új Duster bevezetését, ami kissé túlzás, mert
a műszaki alapok változatlanul kerültek át az új generációba,
mégis annyi változás történt, hogy ne lehessen egyszerűen ráncfelvarrásnak hívni a beavatkozást. Valahol a kettő között van az igazság, mint amikor az ötös Golfból hirtelen hatost csináltak, és a technikán kívül szinte minden megváltozott az autóban, amivel közvetlen kapcsolatba kerülhetnek a vásárlók.
Aki azt várta, hogy az új Duster nagyobb lesz elődjénél, annak csalódnia kell: változatlanok a méretek, maradt a tengelytáv, a 4,34 méteres hossz jelentéktelen növelése csak az új lökhárítóknak köszönhető. De így is
jóval nagyobb egy Suzuki Vitaránál
a román SUV, inkább az SX4 S-Cross-szal van egy ligában, de még annál is hosszabb, és nagyobb a hasmagassága is, egész pontosan 21 centiméteres.
Bár minden karosszériaeleme vadonatúj, ezt olyan ügyesen titkolja a Duster, hogy az együtt töltött egy hét alatt
szinte senki sem nézte meg az utcán,
pedig az elődje hét éve még forgalmi fennakadást okozott, ahol járt. Segítek: arról a legkönnyebb felismerni egy újat, hogy messzebb kerültek egymástól a fényszórók, megjelentek az alsó védőlemezek kitüremkedései a lökhárítókon, kisebbek lettek az oldalablakok, a hosszúkás hátsó lámpák négyzetessé változtak, az alufelnik átmérője 16-ról 17 colra nőtt.
Kár, hogy a béna, felfelé húzós kilincseket megtartották, mert az embernek miattuk már beszálláskor elmegy a kedve az autótól, pedig ha már bejutottunk a magas, jó kilátást adó ülésekre, akkor határozottan javul az összkép annak ellenére is, hogy itt-ott kikandikálnak a csavarfejek.
Ja, és a távozás is alkalmat ad a bosszankodásra: egyrészt azért, mert nem lehet úgy kiszállni, hogy a küszöb össze ne sározza a nadrágszárat, másrészt a kulcs nélküli rendszer
két rövid, de idegesítő dudálással is jelzi a zárást.
Éjjel, titokban érkezni ezzel a kocsival lehetetlen.
Végre
lecserélték elöl a kényelmetlen üléseket,
és bár az újak továbbra is puhák és gyenge oldaltartásúak, de már a megfelelő helyeken támasztják meg a testet, elég hosszú az ülőlapjuk, és hosszú távon sem kényelmetlenek, a vezetőé még gerinctámaszt is kap. Egy külföldi túra miatt 1600 kilométert mentem a Dusterrel két nap leforgása alatt, és közben egyszer sem fájdult meg vagy zsibbadt el benne semmim, ami komoly fejlődés.
Egyedi összeszerelési hiba lehetett, hogy a vezetőülés kissé lötyögős volt: ha hátradőltem benne, az ülőlap is kissé feljebb billent, de ez nem befolyásolta a komfortérzetemet. Viszont zavaró volt, hogy az ülés hosszállításáért felelős kart csak bal kézzel lehet meghúzni a vezetőülésnél, igaz, elég egyszer beállítani, akárcsak a kormányt, ami végre már
nem csak föl-le, hanem ki-be is mozgatható.
Amúgy a négyküllős, elődből átvett kormánykerék kifejezetten jó fogású, a rajta lévő bőrszármazék tapintása kellemes.
Teljesen új a műszerfal, amely továbbra sem egy szépség a kerek légbeömlőivel és a nagy, sivár felületeivel, és azon sem lepődik meg senki, hogy
puha felületet nagyítóval sem találni rajta.
De legalább jól használható, van rajta egy polc, a középkonzol enyhén a vezető felé fordul, és az elődből átvett 7 colos érintőképernyő is feljebb költözött, hogy könnyebb legyen leolvasni.
Továbbra is hiányzik az indukciós töltő, az Apple CarPlay és az Android Auto, van viszont USB és Bluetooth, a navigáció térképébe a fix traffipaxokat is betáplálták, amelyekre jó előre, hanggal figyelmeztet a rendszer.
Könnyű leolvasni az analóg órákat, a mutatók induláskor kilendülnek a végpontig, mint a sportautókon. A spórolás jele, hogy
a dízelmotornál is 7000-ig skálázták a fordulatszámmérőt,
de ez még nem bosszantó, az viszont igen, hogy a digitális üzemanyagszint-jelző elég hektikusan működik: körülbelül 150 kilométer megtételéig meg sem mozdul, utána pedig hirtelen esik le, és a hatótáv megsaccolásával is akadnak gondjai, ha negyed alatt van a gázolaj a tankban.
Az Audi TT-től nyúlhatták le a klímapanel vezérlésének ötletét:
szép nagy krómozott gombokat kell tekergetni,
a digitális kijelzők ezekben vannak benne. Kár, hogy a befúvás irányát változtató forgókapcsoló nem mindig reagált a tekerésre, de ez a hiba csak egyszer-kétszer jelentkezett. Szintén audis részlet a váltógombon lévő recés, ezüst betét, melyet önmagában is jó megfogni, és a hatfokozatú váltó meglepően jó kapcsolási pontossága, mechanikus váltási érzete tovább javítja az élményt.
Ha kíváncsi, milyen vezetni a Dustert, lapozzon a második oldalra!