A Merkúr-kínálat jolly jokere – Zastava 1100 veterán teszt

Zastava 1100 Confort veterán
Vágólapra másolva!
Jugoszlávia is a Fiattól kapta az alapokat az autóiparához, akárcsak a lengyel üzemek és a szovjet VAZ, de a kragujeváciaknak jobban feküdt a nyugati iskola. Ékes példa erre a többi korabeli KGST-modellnél sokkal modernebb felépítésű Zastava 1100-as.
Vágólapra másolva!

Valljuk be, a Fiat nagyon jól érezte és értette, hogyan lehet piacokat szerezni a vasfüggöny mögé bezárt szocialista államokban. A 124-est odaadták a szovjeteknek, a 125-öst és a 126-ost a lengyeleknek (előbbi műszaki alapjait tekintve egy "Fürdőkád" 1300/1500, csak a kasztni hasonlít a torinói 125-ösre), a 128-ast pedig a jugoszláv gyártónak. Mindegyik típus eredetije saját jogán is sikeres volt, a keleti blokkban pedig igazán nagy karriert futottak be.

Zastava 1100 Confort veterán
Zastava 1100 Confort veterán
Zastava 1100 Confort veterán
Zastava 1100 Confort veterán
Zastava 1100 Confort veterán
Zastava 1100 Confort veterán
Zastava 1100 Confort veterán
Zastava 1100 Confort veterán
Zastava 1100 Confort veterán
Zastava 1100 Confort veterán
Zastava 1100 Confort veterán
Zastava 1100 Confort veterán
Zastava 1100 Confort veterán
Zastava 1100 Confort veterán
Zastava 1100 Confort veterán
Zastava 1100 Confort veterán

Közülük a Zsiguli/Lada és a Polski Fiat 126 jutott el hozzánk a legnagyobb számban, s bár a Nagypolszki is feltűnt, ára miatt főleg állami autóként futott.

A Zastava sem lett igazán az utcakép része,

pedig története szorosabban összekapcsolódik a Fiattal, mint a Zsigulié. Ugyanis már sokkal régebben elkezdődött az együttműködés a szerbek és az olaszok között, már 1955-ben Fiatot gyártottak a Belgrádtól délre fekvő Kragujevácban: az akkor új, farmotoros 600-as készült Zastava néven (600, majd 750, később 850 jelzéssel).

Egyedi a hátsó lámpa, Fiatokon ilyet nem láthattunk. A magas raktérküszöb miatt nem könnyű beemelni a csomagokat. A kerek zár gomb is egyben (benyomható), így kulcs nélkül is nyitható az ötödik ajtó. Nem hiányzik a hátsó ablakfűtés Forrás: Retro Mobil

Lamperdi-motor a keleti ferdehátúban

A 128-as nem rögtön jelent meg déli szomszédunk kínálatában, csak két évvel a bemutatást követően, 1971-ben indultak a jugó gyártósorok. Alapjait és műszaki megoldásait tekintve pontos mása az 1970-ben az európai Év autója díjjal kitüntetett, Dante Giacosa tervező keze munkáját dicsérő olasznak, amelynek orrába (keresztben beépítve) egy vadonatúj, OHC-vezérlésű, szíjas, alu hengerfejes, 1116 köbcentis motort ültettek, utóbbit a konstruktőrzseni, Aurelio Lampredinek köszönhetjük.

Lampredi tervezte az élénk négyhengerest, mellette annyi hely maradt, hogy a pótkerék és az emelő is elfér a géptérben. A vezérműszíj a sárga műanyag fedél alatt fut Forrás: Retro Mobil

A késlekedés okáról nincsenek információink, de az egyik ok valószínűleg az lehetett, hogy

Jugoszláviában ötajtós ferdehátúvá faragták a karosszériát,

s ezzel egy olyan praktikusan variálható családi modellt hoztak létre 101 néven, amilyennel még maga a Fiat sem büszkélkedhetett akkoriban. Ahogy aztán az olaszok is készítettek kétajtóst Rally fantázianévvel, sportos motorral és kiegészítőkkel, úgy a Zastava is kijött a háromajtóssal (szerényebb kivitelben, Mediterran utónévvel), az ma már igazi kuriózumnak számít.

Nem magas a kardánalagút, a szélesség kétszemélyes. A C-oszlop tetején nagy műanyag burkolat takarja el az ötödik ajtó zsanérját és a teleszkóp felső részét. Hátul nem volt öv, elöl viszont automata - ilyesmi kevés hozzánk érkező autóban kényeztetett akkoriban Forrás: Retro Mobil

A Zastava sikerrel exportálta a különféle változatokat, még a briteknél is jól fogyott a jobbkormányos variáns. Sokféle különleges kivitelt készítettek: Cromodora felnivel, 1,3-as, 90 lovas motorral, spoilerrel, egyedi matricázással is születtek 101-esek. Ferdehátú kivitele mellett elsőkerék-hajtása is előremutató volt a keleti blokkban, az NDK-kétüteműek mellett csak a szintén viszonylag új Dacia 1300 kínált ilyet, de hosszmotorral.

Korai szériája volt a legszebb

Az első időszak 1971–1979-ig tartott, kerek fényszórókkal, babás lökhárítókkal, műbőr ülésekkel, pereckormánnyal, króm dísztárcsás felnikkel. A következő stáció a 101 S (Super) és SC (Super Confort) lett: a babák helyett vízszintes gumicsík költözött a lökhárítókra, emellett szögletes fényszóró, dísztárcsa nélküli felni és némileg módosított, szövetkárpittal feldobott utastér jelezte, hogy Jugoszláviában is haladnak a korral.

Ez a modell mindössze 1983-ig futott,

utána a nálunk leginkább elterjedt GTL 55/65 jött, de mára ezernél is kevesebb maradt belőle.

A műszerfal majdnem ugyanilyen volt a korábbi 101-esben, viszont a GTL már modernebb pultot kapott. Az ablaktörlő spricni már motoros, hátsó ködlámpa még nem járt hozzá. Kormánya kis átmérőjű és jó forgású, a rádiót az alucsíkos díszítőpanelbe lehetett bevágni Forrás: Retro Mobil

A jelenleg az Autó Halas kereskedésben vendégeskedő főszereplőnk 1982-ben készült, tehát a GTL előtti korszak szülötte, s mi 1100 Confort néven ismerhettük meg. Keskeny lökhárítói sokkal jobban illenek a formához, mint a későbbiek vaskosabb krómja (vagy pláne a kilencvenes évektől a Yugo Skala néven árult gépekre felszerelt műanyagok), a szögletes fényszórók viszont kissé butácska arcot kölcsönöznek neki.

Sínben pihen a kalaptartó és ki lehet húzni, de olyan vékony és rideg műanyagból készült, hogy szinte ránézésre eltörik. A raktérküszöb a fontos merevítő szerepet kapó hátfal miatt magas, az üléstámlát előrebuktatva sík padlójú raktér keletkezik Forrás: Retro Mobil

A 3,8 m hosszú autó - a keresztmotornak hála - egészen szellős térkínálattal kedveskedik az utasoknak,

elöl még a hosszú lábúak is jól elférnek,

a második sor alacsonyabb felnőtteknek és gyermekeknek ideális. Az egyszer már átfényezett autó utastere jó állapotú, szépen megmaradtak a műbőr-szövet kárpitok, nem repedt el a műszerfal felső panelje, s újszerűek a szőnyegek is.

Pontatlan a váltója, de szépen szalad

Szívatózás után könnyen feléled a hengerenként kétszelepes motor, ám elég sokáig rajta kell hagyni a dúsítót. Már az első métereknél feltűnik két fontos részlet. A hosszú váltókarral alig találjuk meg a fokozatokat, az eleve sem túl finom szerkezet kapcsolómechanizmusa megkopott már. A másik, hogy a fogasléces kormányművel álló helyzetben komolyan meg kell dolgozni, a 155-ös, keskeny gumik ellenére is.

Egyszerű műszerfal vízhőfokmérővel és tankszintjelzővel, de létezett fordulatszámmérős variáns is. Ennél a változatnál már van behúzott kézifékre figyelmeztető és fékbetét-kopásjelző lámpa Forrás: Retro Mobil

Aztán ahogy belelendülünk, elmúlik a nehézkesség, és maga az autó is könnyedén fut, jól gyorsul, ami nem is csoda,

850 kilójával igazi pehelysúlyú játékos.

Elöl McPherson-rendszerű, hátul is független, keresztlaprugós futóműve csak a nagyobb úthibákat nem kedveli, egyébként pedig jól rugózik a Confort. A tárcsa-dob alapú fékrendszerrel meg lehet állni, de a mai autókhoz képest harmatgyenge a teljesítménye.

Arányos, s talán még a lépcsőshátú 128-asnál is szebb vonalú az ötajtós karosszéria (a Zastava is készült szedánként, de hozzánk csak a kilencvenes évek elején hozták azzal a formával). Magát a típust 2008-ig gyártották - műanyag lökhárítókkal, fekete díszlécekkel, modernizált utastérrel és technikával Forrás: Retro Mobil

Menet közben nem nagy a zaj, az egész autó igazán jó hangulatú, érthető, hogy a maga korában kényelmes családi autóként tartották számon. Mintaszerűnek jóindulattal sem nevezhető összeszerelési minőségét, rozsdásodását tehát praktikuma és temperamentuma ellensúlyozta, de viszonylag lassan érett veteránná. Mellette szól persze úttörő szerepe, mint az első keleti ferdehátú - jóval megelőzve a Lada Samara, az Olticit és a Skoda Favorit korát (itt olvashatja a szocialista hatchback-sztorit).

Műszaki adatok - Zastava 1100 Confort (1982)

Motor: soros, négyhengeres, folyadékhűtéses, négyütemű, hengerenként kétszelepes, fogazottszíj-hajtású, OHC benzinmotor, elöl keresztben beépítve. IPM 32 MGV karburátor. Hengerűrtartalom: 1116 cm3. Sűrítési viszony: 9,2:1. Teljesítmény: 55 LE, 6000/perc. Erőátvitel: négyfokozatú kézi váltó, elsőkerék-hajtás.


Felfüggesztés: elöl McPherson alsó keresztlengőkarral és keresztstabilizátorral, hátul felső háromszöglengőkaros futómű, keresztlaprugóval. Fogasléces kormánymű. Elöl tárcsa-, hátul dobfékek, kétkörös fékrendszer.


Felépítmény: ötajtós, önhordó acélkarosszéria. Hosszúság x szélesség x magasság: 3836x1590x1372 mm. Tengelytáv: 2440 mm. Saját tömeg: 835 kg. Gumiméret: 155/70 R13.


Végsebesség: 135 km/h. Tank: 38 l.

Még több veterántesztet olvashat a Retro Mobil 2018. áprilisi számában Forrás: Retro Mobil
Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Origo Google News oldalán is!