Ebben a műfajban még egyértelműen a dízelek dominálnak, így a Combóban a francia eredetű 1,5-öst is háromféle teljesítményváltozatban (75, 102 vagy 131 lóerővel) kínálják. Természetesen mind AdBlue adalékon él az Euro 6d-TEMP norma miatt, fogyasztásukat pedig az előírások bonyolult változatásai miatt az új WLTP norma szerint mérve, de régi NEDC-értékre konvertálva adták meg, ez kiviteltől függően 4,0-4,5 l/100 km vegyes használatban.
Alighanem a középső dízel jelenti az arany középutat,
a 75 lóerős kicsit karcsúnak tűnik ekkora tömeghez és homlokfelülethez – de ezt csak tippelni tudjuk. Vezetni ugyanis a csúcsmodellt sikerült, méghozzá a hatos kézi (a gyengébb változatok ötsebességesek!), és a feláras nyolcfokozatú automataváltóval egyaránt. Utóbbi a robotizált szerkezeteknél sokkal ügyesebben és észrevétlenebbül vált, kellemes partner, csak a forgókapcsolós fokozatelőválasztást kell szokni eleinte.
Akármilyen is a váltó, a legcombosabb dízel a maga 300 Nm nyomatékával vígan repíti a dobozkát, olykor úgy is érezzük, nem feltétlenül lenne szükség ilyen vehemenciára. Jó ugyan a Grandland X-szel közös francia platform és első futómű, de a magas felépítmény rendesen dől gyorsan vett kanyarban, ezt az autót száguldozás helyett ovijáratnak és családi túrázásra tervezték. Ahhoz viszont szerencsére jó partner hatásos zajszigetelésével és finom rugózásával.
És a benzines? A mindössze 1,2 literes motor elveszettnek tűnhet egy akár hétszemélyes batárban, de a gyakorlat megcáfolta a tézist: egész fürgén viszi a testet, városi és országúti meneteknél teljesen jól használható.
4000-es fordulat felett válik csak zavaróvá háromhengeres orgánuma,
de a turbós gép nyomatékát és a hatos kézi váltó fokozatkiosztását kihasználva semmi szükség szétforgatni. Persze a sokat autózóknak még a dízel jobb választás, és azoknak is, akik hosszú utakat mennek sztrádán.
Ennél a 110 lovas, részecskeszűrős benzinmotornál a fenti elv szerint 5,5-5,7 literes fogyasztást ad meg a gyártó, amit nyilván fenntartásokkal illik kezelni, alternatív hajtású Combók pedig egyelőre nincsenek a láthatáron. Létezik viszont Intelligrip kapcsoló látványos terepprogramokkal (homok, sár, hó, stb.), de mielőtt bárki 4x4-rendszert vizionálna, le kell hűtenünk a kedélyeket: mindegyik fronthajtású, csak a kipörgésgátló beavatkozása szabályozható.
Három felszereltség elérhető, a belépő Selection (aszimmetrikus, oldalra nyíló csomagtérajtóval), az Enjoy (szebb műszerfal, színre fújt lökhárítók, krómdíszek stb.) és a csúcs Innovation (pluszban még ködlámpa, LED-es nappali fény, panorámatető, nyitható hátsó szélvédő, különálló hátsó ülések).
A benzines alapmodell ára 4 890 000 forint,
igaz, ehhez szégyenszemre külön klímát is kell rendelni, összességében azonban nagyon jó az ár/tér/szolgáltatás aránya, főleg a megmaradt kompakt egyterűekhez képest.
Természetesen ennél sokkal olcsóbban is elérhető a Combo, ha vállalkozásként a családi Life helyett az áruszállító Life kivitelt rendelik, és visszaigénylik az áfát. A Selection alapkivitelt például néhány alapvető biztonsági extrával és légkondival, 75 lóerős dízelmotorral akciósan már nettó 3,56 milliós forinttól meg lehet vásárolni, városi áruterítésre sokaknak nem is kell feltétlenül ennél több. Luxusra azonban kár számítani, szokás szerint a baloldali tolóajtó is feláras.
A kishaszonjárműből is kétféle hosszúságú rendelhető, a nagyobbik 4,4 köbméteres bendőt és akár 1 tonna terhelhetőséget kínál, adott esetben tehát egy régebbi furgont is ki lehet váltani vele. Pontosan úgy centizék ki a rakteret, hogy
keresztben elnyel két szabványos EUR raklapot,
emelt bemagassággal ugyanakkor itt nem lehet trükközni. Szobafestők, telekommunikációs szerelők kedvéért zsiráftető is kérhető, vagyis egy nyíláson felfelé ki lehet lógatni a létrát.
Hosszabb tárgyak szállítására van egy másik lehetősége is az egyedül dolgozó sofőröknek: kérhető egy csapóajtó a válaszfalra, így az anyósülést a padlóba hajtva biztonságos, zárt helyen utazhat a létra vagy csatornacső. Apropó, térelválasztó: alapáron rács jár, de a kabin jó klímájához és alacsonyabb zajszintjéhez előnyösebb a feláras zárt fal, amibe ablakot is vághatnak.
Nagy kérdés még persze, hány fős legénység utazhat a fedélzeten. Alapból természetesen egy sofőr és egy kísérő, de kérhető dupla utasülés is (egy évtizede ez még a furgonok kiváltsága volt), ami használaton kívül asztallá alakítható.
Létezik a hosszú Combo duplafülkés, ötszemélyes kivitelben is,
de ez ilyen kombinált kocsik haszonjármű-besorolása nálunk sosem volt igazán egyszerű.
Belső kialakítása érezhetően puritánabb, mint a Life kiviteleké, és összesen négy légzsákra lehet számítani, de a kényelmi és biztonsági extrák közül egész sok átszivárgott a futárok és kertészek világába, beleértve a csúcsdízel automataváltóját is. Sőt, még új opciók is feltűntek, köztük a radaros oldalvédelem, ami megakadályozza, hogy szűk íven fordulva oszlopon vagy virágládán húzza le az ügyetlen sofőr a céges Opel oldalát.
Kedvenc újdonságom Surround Rear Vision néven sajnos csak jövőre érkezik. Ez annyiban egészíti ki a tolatókamera megszokott funkcióit, hogy menet közben is folyamatosan
pásztázza a lemezelt Cargo mögötti teret 4-30 méteres távolságban,
vagyis átveszi a belső visszapillantó funkcióját is. Oda is szerelik fel a kijelzőt, ahol a tükör szokott lelógni a szélvédő tetejénél. Talán a bevezetést nem előzi meg olyan jogi hercehurca, mint a külső e-visszapillantók ügyét.
Haszonjárműhöz illően felfelé nyíló helyett kétszárnyú, aszimmetrikus ajtón lehet megpakolni a rakteret (bár a személyautós fedél is kérhető), kívül pedig a befalazott oldalablakok mellett az olcsó és kevésbé kényes, fekete lökhárítók, tükörházak, illetve oldalvédő burkolatok jelzik a haszonjármű kivitelt. Kabinjából is elmaradnak persze a színes kárpitok és más csecsebecsék, ugyanakkor akár 15 tárolóhelyet is elszórtak benne a mérőszalagnak, csavarhúzónak, menetlevélnek és társainak.
Sajnos csak fotón találkoztam a legviccesebb, a kilométeróra árnyékolójából felnyitható rekesszel,
a kipróbált Cargóban ugyanis plasztiklapos head-up kijelző trónolt a helyén.
Elég szokatlan volt a vetítő, a vezeték nélküli telefontöltő és a sok egyéb extra egy haszonjárműben, bár még jobban csodálkoztam azon, hogy a 130 lovas dízellel kevésbé megy jól, mint ahogy korábban az ötüléses Life kivitel szaladt.
Aztán benéztem a raktérbe, és megláttam gondosan lekötve a negyedtonnás mesterséges terhelést – így érthetővé vált az is, miért rugózott ilyen finoman úthibákon. Ettől függetlenül komfortja, alacsony zajszintje, illetve ha megfizetik a drágább kiviteleket, akkor dinamizmusa és sok szolgáltatása olyan világot hoz el a szakiknak és futároknak, amit eddig csak irigykedve néztek a többi személyautóban. Hát ezért nyerte el a Combo és két PSA-ikertestvére fölényesen a 2019-es Év kihaszonjárműve díjat.