Okkal mondják, hogy egy ideje Korea az új Japán. Műszaki cikkek és technológia szempontjából a világ élvonalában van az ország, és látva a Hyundai-Kia konszern felhozatalát, az autóiparban is komoly tényezővé váltak. Minden téren követik a divatot (lassan bizonyos területeken diktálhatják is), ennek szellemében időben meglovagolták a SUV-lázat is kompakt és középkategóriás modellekkel.
Ám a kis szabadidő-autókkal eléggé elaludtak, a Hyundai kifejezetten sokáig leragadt az egyterűeknél (ix20), de semmi sincs veszve:
a VW-konszern is most indít csak például offenzívát.
A koreaiak rögtön a külsővel nagyot dobbantottak, az Arona és társai konzervatív irányba hajló formái helyett egy merész, fiatalos dizájnt hoztak össze.
Az autó legkülönlegesebb része kétségkívül az orra, amelyet jobb, ha megjegyzünk, mert a jövőben a többi Hyundai SUV is erre fog hasonlítani, köztük a hamarosan érkező új Santa Fé, esetleg a Tucson következő generációja is. Tény, hogy a Citroen már elsütötte ezt a többszintes lámpákkal kombinált megoldást, de azért túlzás lenne szimpla másolásnak tekinteni, élőben egy C3 Aircross egész más hatást kelt.
A Hyundai jellegzetes hűtőmaszkja megmaradt, legfelülre még egy plusz csíkot is vágtak, ami egyébként egy vaknyílás, csak dísz.
Ez a fajta merészség nyilván kétélű fegyver is,
hiszen nehéz semleges véleményt alkotni róla. Vagy tetszik valakinek vagy szörnyülködik, hogy milyen ronda.
Én az első csoportba tartozom, és az már biztos, hogy működik a dolog, mert a tesztidőszak alatt sokszor láttam kíváncsi tekinteteket a járdáról, buszról, másik autóból. Ha még azt is hozzávesszük, hogy a fehér színnél ütősebb árnyalatokban is létezik, meg persze eltérően színezett tetővel is kombinálható, akkor még inkább feltűnő jelenség lehet az utcán.
Oldalnézetből a tesztautó jókora, 18 colos polírozott alufelnijei vonzzák a tekintetet, és a műanyag betéteknek is jutott szerep a formatervben. Az i30-assal ellentétben
itt jutott elég figyelem a hátsó traktus megtervezésére is,
ezzel egyedi, ugyanakkor jellegzetesen Hyundai lett a Kona, bárhonnan nézzük is. Nekem tetszettek a színezett tetősínek, illetve a hátsó ajtó szélein lévő "bütykök", viszont egy cápauszony-antenna még beleférhetett volna a költségvetésbe.
Belterével már kevésbé játszottak a dizájnerek, tulajdonképpen fogták az i30 műszerfalát, és kisebb módosításokkal betették a Konába. Mivel ott is elégedett voltam vele, ezért itt sem mondhatok mást, mint hogy jól kidolgozott, ergonomikus, barátságos. A kapcsolók finoman, precízen és egyértelműen működnek, a minőségérzet nagyon jó, még annak ellenére is, hogy nem vitték túlzásba a puha műanyagok használatát.
Persze a kemény felületek sem bántják a szemünket, ráadásul rendkívül jó az összeszerelési minőség, egy pisszenésnyi zörgést sem hallani menet közben. A tesztautó fekete belsejét jól oldotta a piros színcsomag, ami a kárpitok varrásában, a légbeömlők keretein is megjelenik, de az igazi csúcs a piros biztonsági öv - és mindezt lime zöldben és narancsban is kérhetjük.
Kiskategóriás SUV-ról lévén szó, a helykínálat nyilán nem vetekszik egy garzonnal, de szó sincs arról, hogy a Kona szűkös volna. Nagyjából 185 centis magasságig elöl-hátul kényelmesen el lehet férni, ennél magasabbaknak hátul már kevés a lábtér.
Az ülések kényelmére nincs okunk panaszkodni,
feszes tömésűek, és jó pont, hogy hátul kényelmesen döntött a háttámla, tehát nem az utasok kényelmének rovására igyekezték növelni a csomagteret.
Ha már csomagtér, a 361 literes kapacitás megfelel a kategória átlagának, és használattól függően lehet játszani az állítható padlóval. Legfelső állásban sík felületet képez az osztottan dönthető háttámlákkal. Az alatta lévő rakodóbetétet egy szinttel lejjebb rögzítve pedig mélyebb, öblösebb üreget kapunk, maga a pad viszont nem tologatható.
Cikkünk folytatódik, kérjük, lapozzon!