A Lexus közepes méretű szedánja, a GS a csendes és erős hathengeres hibrid hajtáslánca, jó minősége és kényelme ellenére sem tudott labdába rúgni Európában az olyan ellenfelek ellen, mint az Audi A6, a BMW 5-ös vagy a Mercedes E-osztály.
Talán a jellegtelen formával, a hiányzó kombival vagy a szűk motorválasztékkal volt a baj,
mindenesetre a 2011-ben bemutatott negyedik generációból mindössze párezer darab fogyott évente Európában, miközben a német konkurensekből 100 ezer fölötti mennyiség.
Látva a számokat,
úgy döntött a Lexus, hogy taktikát vált,
hogy kivezeti az európai piacról a sikertelen modellt, és egy másik, Európában eddig nem kínált típussal, az ES-sel váltja le. Amerikában, a Lexus fő piacán eddig párhuzamosan létezett egymás mellett az ES és a GS. Csak a méretük hasonló, a karakterük nem: előbbi egy kényelemre hangolt, keresztmotoros, fronthajtású limuzin, utóbbi pedig a dinamikusabb, jobb súlyelosztású, hátsókerék-meghajtású sportos szedán.
Az ES most bemutatott, vadonatúj, hetedik nemzedékét azonban már
eleve úgy tervezték meg, hogy sportosabb legyen elődeinél,
mert tudták, hogy a GS-t is helyettesítenie kell majd Európában. Ezért került bele több nagyszilárdságú acél, a hátsó ülés mögé V-alakú merevítés, fogaslécre helyezett elektromos kormányszervó (ami jobb visszajelzéseket ad, mint a kormányoszlopra szerelt) és változtatható feszességű lengéscsillapítás is.
A formatervre nem lehet panasz, ügyesen keverednek benne az LS zászlóshajtóról és a szépséges LC kupéról származó stílusjegyek, mint a mélyre húzott motorháztető, a gigantikus, bogárgyűjtő X-hűtőmaszk, vagy a lefolyt sminkre emlékeztető hátsó lámpa.
Kupésan alacsony a tetővonal,
pusztán az arányok alapján akár arra is következtethetnénk, hogy az ES is hátul hajt.
De tévednénk,
minden változat elsőkerék-meghajtású,
a nagy torziós merevséget adó GA-K padlólemez ugyanis ugyanaz, amire az Amerikában kapható Toyota Camry és Avalon is épül. A keresztben beépített motor már akkor is nagyobb utastér kialakítását tette volna lehetővé a hosszmotoros GS-hez képest, ha a külméretek azonosak lennének, de az új ES ráadásul 12 centivel hosszabb (497), és a tengelytávja is két centivel nagyobb (287).
Ez érződik is belül, az új ES hátsó lábtere majdnem akkora, mint az egy kategóriával nagyobb LS-ben,
akár keresztbe tett lábakkal is utazhatunk a második sorban.
A nemzetközi sajtóbemutatón – amelyen vezetni nem lehetett – az is kiderült, hogy a kupésan lapos tető ellenére a fejtér sem vészesen kicsi hátul, mivel az üléseket is mélyebbre tették, azonban a hosszú és jól formázott ülőlapok még is így kényelmesen megtámasztják a combot.
Nem lehet panasz a belső tér minőségére, az anyagok kellemes tapintásúak,
a műszerfal kézzel varrt bőrborítása elegáns,
és hibátlannak tűnt az összeszerelés is, persze a Toyota prémiummárkájától nem is vár mást az ember. Modern formájú a vezetőorientált műszerfal, nem lehet összekeverni a német prémiumautókéval, de a kezelést kissé szokni kell majd, aki olyanból ül át. Karakteres elem a szarv alakú két kapcsoló a műszerfal árnyékolójának két oldalán, a jobb az üzemmód-választó, a bal pedig az ESP kikapcsolója.
A szélesvásznú 12,3 colos központi képernyőt a váltókar mellé tett tapipaddal lehet kezelni,
a korábbi, sokat szidott, egeres megoldás tehát már a múlté.
Meglepő, de az ikonos menürendszer ellenére a képernyő nem érintős, viszont a hangfelismerő személyi asszisztenssel is lehet kezelni a legtöbb funkciót. Van head up display is, és a természetesen a műszerfal is digitális, látványos grafikája a beállított üzemmód függvényében változik.
Bár Kelet-Európában és a tengerentúlon négy- és hathengeres benzinmotorokkal is kínálni fogják az ES-t (a csúcs az ES 350 250 lóerős szívó V6-osa), Közép- és Nyugat Európában
csak a 300h elnevezésű hibrid hajtáslánccal lehet majd megvásárolni.
Ebben egy vadonatúj, magas termikus hatásfokú (38%), 2,5 literes négyhengeres szívó benzinmotor dolgozik, a váltó természetesen csak automata lehet, fokozatmentes e-CVT rendszer osztja be a benzines és villanymotorok erejét.
A Lexus szerint a korábbinál kifinomultabb rendszervezérlő számítógépnek köszönhetően
a komplex hibrid hajtás működése már jobban emlékeztet a szokványos benzinmotorokéira,
de ezt a toyotások is minden hibrid bemutatóján elmondták már az elmúlt években. Alighanem nem tévedünk nagyot, ha a régi GS 300h adataiból kiindulva 9 másodperc körüli gyorsulást és 200 km/óra körüli végsebességet vizionálunk az ES-nek, vagyis ne egy hathengeres dízel dinamizmusát várjuk tőle.
Ez a negyedik generációs hibrid hajtás papíron nem tűnik nagy előrelépésnek a szintén 2,5 literes GS 300h-hoz képest, ugyanis
a rendszerteljesítmény 223-tól 218 lóerőre csökkent,
a hivatalos átlagfogyasztás viszont maradt 4,7 liter. Igaz, ha ezt a NEDC helyett már az új WLTP szabvánnyal mérték (amit még nem tudunk), akkor kb. 15-20 százalékkal is takarékosabb lehet az új.
Továbbra sem lítium-ion a hibrid rendszer hátsó ülések alá tett akkumulátora, hanem nikkel-metál-hidrid rendszerű.
Külső forrásból nem lehet tölteni az akkut,
a rendszer maga tölti a benzinmotor erejével és a fékezéskor visszanyert energiával. Kis kapacitása miatt a Lexus csak kis sebességnél és rövid ideig képes tisztán elektromos hajtással, hang nélkül közlekedni, főleg városban lehet hatékony az ES.
Bár a vezetéstámogató rendszerekről keveset ír a sajtóanyag, abban biztosak lehetünk, hogy az ES is képes lesz magától tartani a sávot és a távolságot az előtte haladótól. Újdonság a gyalogosok mellett már a kerékpárosokat is felismerni képes vészfékasszisztens, és az adaptív LED fényszóró, amely úgy alakítja a fénycsóváját, hogy a távolságira kapcsolva se vakítsa el a többi közlekedőt.
Az egyféle karosszériával és egyféle hajtáslánccal rendelhető Lexus ES decemberben érkezik meg a kereskedésekbe. Nem lesz könnyű dolga a kombi és kupé karosszériával, sokféle motor-váltó kombinációval rendelhető európai konkurencia ellen, de
a dízelellenes hangulat még a kezére játszhat.