Rátérve a konkrét alanyra, a mára 8. generációját elért Camry sorozatra: bizonyára sokaknak feltűnt, hogy
a felső-középkategóriás limuzin 2002 óta igazolatlan hiányzó volt Európában.
Helyette a kisebb, középkategóriás Avensist, illetve a Lexusokat igyekezett helyzetbe hozni a Toyota, s akkoriban ugye még a dízelmotor sem volt tabu a japán óriáscégnél.
Hol volt az ezredforduló után a hibrid offenzíva? Nos, Japánban már gyártották őket, sőt, a világ legnagyobb egységes autópiacán, a benzinüzem fellegvárának számító Amerika Egyesült Államokban is lelkesen venni kezdték a Honda Insightokat, majd a Toyota Priusokat.
A Prius II. 2005-ös piacra dobásával aztán nálunk is végképp beindult a gépezet, amely azóta már Európában is letarolta a környezettudatos és takarékos járművek piacát. Manapság pedig a dedikáltan hibridnek tervezett Priusok mellett a Yaris, az Auris, a RAV4, és a C-HR is teríti már a villany-benzin szinergiát. Csak a hamarosan búcsúzó Avensis nem készül ilyen hajtással.
Teljesen azért a Camry sem hiányzott az magyar utcaképből, hiszen a 6. generációból hibridként alacsony regadóval
használtan jó néhány érkezett hozzánk az USA-ból.
Hamarosan újra eljön viszont a hivatalos import ideje: 2019-től lesz tehát újra európai Camry, s egyúttal az Avensist is nyugdíjba küldi – a cég új stratégiájához híven már dízelmotor nélkül.
Lesz viszont a spóroláshoz egy közvetlen befecskendezéses, 2,5 literes, négyhengeres szívó benzinesből és egy villanymotorból álló, 218 lóerős rendszerteljesítményű hibrid hajtáslánc. Több komponense ismerős lehet más Toyotákból, maga a moduláris platform pedig ugyanaz, mint amire például a C-HR is épül.
Természetesen a belsőégésű motor ebben is Atkinson-ciklusú, termikus hatásfoka pedig 41 százalékos, amivel a sorozatgyártott benzinesek bajnoka. Az elektronikus rendszervezérlő is kisebb lett, úgyhogy közvetlenül az erőátvitel környékére tudták építeni, a szabványos átlagfogyasztás pedig felnimérettől függően 4,3-4,6 liter 100 kilométerenként.
A menetdinamika és viselkedés emlékeztet a Priusra, de (főleg sportmódban) annál fürgébb, és
gyorsításnál a monoton hangja is kevésbé zavaró,
bár nyilván nem Lexus-szintű. Nagyra értékeltük, hogy az ülései jól tartanak oldalirányban, na meg a tömésük is rendben van - érdekes fejleményként már nem a tespedős kényelemmel kívánja meghódítani Európát.
A japánok sportosság terén állítólag visszanyúltak a gyökerekhez, a Camry ugyanis a híres sportkupé négyajtós változataként Celica Camry néven jelent meg 1981-ben. Bár az őst sajnos nem lehetett megkergetni, a kései utód komfortra hangolt futóművén is egész ügyesen térült-fordult a Barcelona melletti kanyargós országutakon – főleg a kormányműve sziporkázott.
Persze igazi szakterülete a nyugodt cirkálás, de ahhoz, hogy minden részletét kivesézhessük, meg kell várnunk 2019 elejét.
Akkorra készül el a sorozatérett európai verzió,
addig ára sincs, bár borítékolható, hogy a tízmillió forinton túliak társaságához fog tartozni. Összegzésképpen a Camry így "félkészen" is bizonyított, de a sikeréhez jólöltözött testvérmodelljének, a Lexus ES-nek is lehet néhány szava.