A W123-as kódú sorozat, vagy egyik népi nevén a „fekvőlámpás", a W114/115-ös „állólámpást" váltotta 1976-ban úgy, hogy az előd jól bevált technikájának nagy részét – az első futómű kivételével - átmentették bele.
A tengelytáv sokat, jó 4,5 centit nyúlt (2795 mm, de létezett még nyújtottabb tengelytávú, hatajtós kivitel is 3425 mm-rel), az új karosszéria dizájnja az akkoriban friss vezető formatervező, az
olasz Bruno Sacco és elődje, Friedrich Geiger közös munkája.
Bő motorválasztékkal küldték piacra a 123-ast, a csúcsmodellt két vezérműtengelyes, 2,8-as soros hatos vitte (végső változatában 185 lóerővel) Bosch K-Jetronic befecskendezéssel. Dízelből a lomha 55 lovas kétliterestől a háromliteres öthengeres turbósig (125 lóerő) tartott a kínálat.
Alapáron négysebességes kézi váltó járt, az ötödik fokozatért felárat kértek, az automaták négyfokozatúak lehettek. Érdekesség, hogy kézi váltót az USA-ban is lehetett kapni, de kizárólag négy fokozattal.
A klasszikus szedán mellett kupéként is árulták, és az 1977-es Frankfurti Autószalonon végre megjelent a kombi is (összesen csak kevesebb mint 200 ezer darab készült belőle), amit a W114/115-nél sokan hiányolták.
A sokak szerint mindenkori legtartósabb Mercedesből 1985-ig 2,7 milliót gyártottak
(Dél-Afrikában és Kínában is készült), használtként hozzánk is sok jutott; a kisebb dízelek és főleg a kombik a zöldségesek, dinnye- és virágárusok kedvenc igáslovai voltak, innen a hazai „zöldséges" becenév.
Tesztautónk egy német házaspáré volt, akik Mallorcán vették, és kizárólag ottani nyaralásaikkor használták. Sosem hagyta el a szigetet, így nagyon keveset,
mindössze 20 500 km-t futott,
majd 2007-ben kivonták a forgalomból. Mai magyar tulajdonosa egy spanyol ismerősétől értesült a gépről, és egyik nyaralásán megvette. Semmit sem kellett javítani rajta, a folyadékok és szűrők cseréje után hibátlanul működött a német technika.
1979-ben megnövelték az egész modellsor erejét, így ebben az autóban is már az izmosabb (80 helyett 88 lóerős), háromliteres öthengeres szívó dízel ketyeg, meglepően halkan és selymesen. Az utastér is csendes, kiváló a rezgés- és zajszigetelés, ráadásul az elöl-hátul segédkeretes futómű is gumibakokon ül. Hátul megmaradt az állólámpás ferde háromszög-lengőkaros futóműve, de elöl új a kettős keresztlengőkaros rendszer.
A 88 ló már autópályázáshoz is elég, a négysebességes váltó pontos és könnyű járású, elég hosszú is, a négy erős tárcsafék pedig ma is bőven megfelel.
Visszafogott a dinamika, és a végsebesség is alacsony,
de a 130 km/h azért jól tartható. Fogyasztásban nem szabad csodákat várni, az átlagot nem könnyű 10 l/100 km alá vinni.
Ez a 36 éves Merci éppen olyan, mintha most jött volna ki a gyárból, sehol nincs kopás, zörgés, nyöszörgés, ami csak azért nem meglepő, mert
az ápolt példányok félmillió kilométer után sem néznek ki sokkal rosszabbul.
Gazdája nagyon vigyáz rá, és jól tudja, hogy alacsony futásteljesítménye a fő értéke, így eddig mindössze 250 km-t autózott vele.
Műszaki adatok
Motor: soros öthengeres, SOHC-vezérlésű, hengerenkénti kétszelepes dízel, elöl hosszában beépítve. Hengerűrtartalom: 2998 cm3. Furat x löket: 90,9x92,4 mm.