Sasfióka a háború előestéjéről – Adler Trumpf Junior (1939) teszt

Harmadik tulajdonosa restaurálta gyári színvonalúra a közel 80 éves, új korában Magyarországon vásárolt Adlert. A múlt homályába vész, hogyan teltek napjai a két diktatúrát átvészelt kisautónak, de most tökéletesen hozza a II. világháború előtti autók hangulatát.

Az első világháborúban haditermelésre állított német Adler az 1920-as évek végén tért át a futószalagos gyártásra. A frankfurti cég 1932-ben mutatta be a Hans-Gustav Röhr tervezte Trumpfot: a megfizethetőnek szánt gép elsőkerék-hajtással, független felfüggesztéssel és különféle Ambi-Budd gyártmányú fém karosszériákkal készült (limuzin, kabrió, roadster), motorjai 1,5, később 1,6 l-es négyhengeresek voltak.

1934-ben az Opel és a DKW kisebb típusait célba véve, megjelent a kisebb és még olcsóbb Trumpf, az egyliteres Junior, háromféle változatából (1G, 1E, Sport) összesen több mint 100 000 készült, 1941-ig. A háború után a tönkrement márka legtöbb kereskedése a Volkswagen hálózatához került. Magyarországon

az 1923-ban alapított Méray Motorkerékpárgyár Rt. árulta

az Adlereket 1936-tól, archív fotókon, régi filmhíradókban sokszor felbukkannak a Gázművek Adler furgonjai is.

Fentről törölnek az ablaktörlők, a villanymotorjuk Bosch. A szélvédőt ki lehet támasztani, a keresőlámpát visszapillantó tükörrel együtt felárért adták Forrás: Retro Mobil

1939-ben Budapesten vásárolták

Cikkünk főszereplője egy 1E sorozatú Trumpf Junior, ez a modell 1936 és 1941 között készült: kétajtósként limuzin, kabrió és kabriólimuzin, négyajtósként limuzin és kabriólimuzin felépítménnyel. Az Ambi-Budd mellett ehhez már

szállított felépítményeket a Karmann is,

egyedi lemezruhákat pedig többek között a reutlingeni Wendler. Az előd 1G-hez képest változatlan maradt a 995 köbcentis, 25 lóerős, szivattyú nélküli (termoszifonos) hűtésű, négyhengeres motor, és a 2630 mm-es tengelytáv is, de az áramvonalasabb részletekkel megrajzolt karosszéria 390 mm-rel hosszabb lett.

Kényelmes a beszállás, nem magas a küszöb, mélyen az utastérbe nyúlik a kormánytengely. Hátra bejutni az első üléstámlák ledöntése után lehet Forrás: Retro Mobil

Különleges zártszelvény az alváz, a kalapprofilt külön lemezzel zárták le, rezgéscsillapítóként pedig több ponton is fapogácsákat tettek a szelvénybe. Három helyen merevítették keresztben: hátul a torziós felfüggesztés bekötéseinél, középen, és elöl a bölcsőnél. A motor szerelhetőségét rontja, hogy a vezérlés láncos hajtása hátul, a tűzfal felőli oldalon van, ki kell szerelni a gépet, egyébként nem lehet hozzáférni.

Saválló lemezből gyártották újra a tankot, és a hűtőt is pótolni kellett, mert az eredeti a javítás után is folyt. A dinamó szíja bontható, mert az elsőkerék-hajtás miatt a hajtó szíjtárcsa a motor és az előtte lévő váltó között forog Forrás: Retro Mobil

A keszthelyi Hideg Árpád 2003-ban vette az 1939-ben eredetileg Budapesten, a Méraynál vásárolt autót, ő csak a harmadik tulajdonosa.

Első gazdája sokáig megtartotta, de nem gyakran használta,

ennek ellenére a motort és váltót nem sokkal a háború után gyári alkatrészekkel felújították. Az 1990-es években a második tulaj próbálkozott ugyan a restaurálással, de nem jutott messzire. Így került a szétszedett autó Árpádhoz, akinek egyetlen cél lebegett a szeme előtt, a gyári állapot.

13 évnyi restaurálás, zömmel saját kezűleg

Miközben folyt a szétszerelés és az alkatrészek válogatása, csoportosítása, gyűlt a dokumentáció is; sőt Árpád elkezdett nyomozni az első tulajdonos kiléte után, de nem járt sikerrel. Az évtizedes állásban a hajdan rendbe szedett (és mint kiderült, nagyon szorosan illesztett) motor és váltó nem ment tönkre, ellenben az Adler minden egyéb porcikája komoly törődést igényelt.

A hosszú kar a rögzítőféké. Csak a gyújtást kapcsoljuk a kulccsal (az elektromos rendszer 6 voltos), az indítás pedálos Forrás: Retro Mobil

A liszt finomságú, salföldi homokkal végzett homokszórás után lehangoló képet mutatott az alváz, és bőven adott munkát a padlólemez is. Árpád a legtöbb munkát maga végezte kis műhelyében, sokszor segítséggel, és időnként szakműhelyekhez is fordult, de élvezte a kihívást. Több alkatrészt is újra kellett gyártania, gyártatnia - a fakeretes vezetőüléshez a jobboldali volt a minta.

Klasszikus vonalak a ponton karosszéria előtti időkből. Nincs nyitható csomagtér a pótkerék alatt. Középen van az eredeti stoplámpa helyzetjelzővel (a mai előírások miatt külön féklámpákat és irányjelzőket is fel kellett szerelni) Forrás: Retro Mobil

Nehezen ment az alkatrészek beszerzése, sokszor már a forrás, a lelőhely felfedezése is öröm volt, de végül meglett minden, a korabeli gumiktól a Bosch fényszóróüvegeken át a szövetkárpitig.

Embert próbáló feladat volt a korabeli technológiák alkalmazása.

Egy példa: az ablakok üvegeit nem gumi, hanem műbőr kéderek (mandzsetták) tartják a fa keretekben, a szerelés precíz és kétemberes művelet. Hasonlóan a szélvédő kerete is trükkös, ott alumínium és acél kombinációját találni.

Nincs kartámasz az ajtón, de amúgy is szűk a hely, így legalább nem nyomja a vezető (és a másik oldalon az utas) oldalát Forrás: Retro Mobil

Csodás szerkezet, de kihívás vezetni

A Tumpf Junior valóban pici, de a hátrafelé nyíló ajtó megkönnyíti a beszállást. Vállszélességben már átlagos testalkattal is kevés a hely, a lőrésnyi szélvédőn át korlátozott a kilátás. A kormányoszlopról csak a gyújtást adja rá a vezető, az indítás lábgombos, az indító fogaskereke halk kattanással ugrik be a lendkerék fogaskoszorújába. A motor finoman jár, a váltókar a kormányoszlopból nő ki, könnyű kezelni.

Szinkron nélküli a négyfokozatú sebességváltó, a hátramenetet trükkösen, olykor nehezen veszi. Egy budapesti órajavító segített a kombinált sebességmérőt rendbe hozni Forrás: Retro Mobil

Az Adlerben minden mechanikus, sehol nincs rásegítés vagy szinkron. A dupla kuplungolást ajánlott begyakorolni, ellenben a kormányzás csak álló helyzetben nehéz - a nagy holtjáték nem mérhető a mai szerkezetekhez.

A dobfékek sem hidraulikusak, a bovdeneket rendszeresen ellenőrizni, állítani kell.

40-50 km/h-val suhantunk Keszthely utcáin, a rugózás kényelmes, jó ülni a puha, pamlagos ülésen. A váltó könnyen csattogtatható, de a hátramenet kapcsolása körülményes.

Tökéletesen működik a karos irányjelző, este világít Forrás: Retro Mobil

Hideg Árpád 2003 és 2016 között, apránként állította kerékre a kocsit, és mint mondja, nettó hat év lehet a teljes ráfordított munkaidő. Szerinte azonban megérte a fáradtságot, hiszen az autó leheletfinoman működik (alig túl a 300 kilométeres bejáratáson), és olyan színvonalon sikerült, amire büszke lehet. Ebben a tavalyi Lotus - Retro Mobil Concours d'Elegance zsűrije is egyetértett, ugyanis ez az Adler kapta a legszebbnek autónak járó serleget az 1933-1947 közötti kategóriában.

Műszaki adatok - Adler Trumpf Junior 1E (1939)

Motor: soros négyhengeres, vízhűtéses, függőszelepes benzinmotor, elöl hosszában beépítve. Egytorkú Solex karburátor. Hengerűrtartalom: 995 cm3. Kompresszió: 5,6:1. Teljesítmény: 25 LE.

Erőátvitel: négyfokozatú kézi váltó, elsőkerék-hajtás.

Felfüggesztés: független, elöl kettős keresztlaprugós, hátul torziósrugós futómű hidraulikus lengéscsillapítással. Minden keréknél mechanikus működtetésű dobfékek.

Felépítmény: négyüléses, kétajtós zárt acélkarosszéria, alvázon. Hosszúság x szélesség x magasság: 4250 x 1470 x 1520 mm. Tengelytáv: 2630 mm. Saját tömeg: 820 kg. Kerékméret: 5,00 – 16.

Végsebesség: 88 km/h. Tank: kb. 28 l.

További veterán teszteket a Retro Mobil januári számában talál