A francia DS autómárkát az emberek nem igazán tudják hová tenni, és nem csak azért, mert
az 1955-ös Citroën DS-re, amiről a nevét kapta, már csak az idősek és a veteránkedvelők emlékeznek.
Pedig a kezdet ígéretes volt: a 2011-ben bemutatott első DS modell, a 3 nevű kisautó a Citroën C3 ízlésesen sportos testvérmodellje volt, egyenesen a Mini ellen küldték harcba, amit az Anti Retro szlogenű reklámkampánnyal tettek egyértelművé. A DS 3 viszonylag sikeres volt, ellentétben a Citroen C4-ből készített DS 4-gyel, amiről mindenkinek csak annyi maradt meg az emlékezetében, hogy prémiumautó létére még a hátsó ablakait sem lehetett lehúzni.
Szintén nem vált népszerűvé a krómozott krumplinak kinéző DS 5, nemcsak a fura dizájn vagy a
zsákutcának bizonyult dízel-hibrid hajtás
miatt, hanem azért sem, mert a nevével alaposan félrevezetett mindenkit. Azt lehetett hinni, hogy a hidropneumatikus felfüggesztésű, varázslatosan finom futású Citroën C5-ön alapul, holott csak a C4 technikáját kapta meg acélrugós futóművel, hátsó csatolt lengőkarral, passzív lengéscsillapítással.
Önállósították a márkát
2015-ben vált különálló márkává vált a DS, az értékesítést a puritán Citroën kereskedésekből a fényűzően berendezett DS Store-okba helyezték át, amelyeknek szigorú, a gyár által megszabott követelményeknek kell megfelelnie: előírás például a VR szemüveges 3D konfigurátor, a bőrminták bemutatója és a díszes felni vitrin is.
Magyarországon idén januárban nyílt meg az első DS Store az M5-ös bevezetője mellett, de a világon már 376 ilyen értékesítési pont létezik, melyekben tavaly 56 ezer autót sikerült értékesíteni. Ez egy friss márkától nem rossz, de ne felejtsük el, hogy a német prémiummárkák 2 millió feletti mennyiséget adnak el autóikból, tehát még van hová fejlődni.
Nagy szerepe lesz az elektrifikációnak a DS jövőjében, ugyanis a következő pár évre beígért hat új modell közül mindnek lesz tisztán elektromos vagy plugin hibrid változata, 2025 után pedig már nem is gyártani olyan autókat a márka, amiket nem lehet majd külső forrásból tölteni.
Jelenleg a DS-nek alig van modellje, amit kínálni tudna: a 4-est és az 5-öst már nem gyártják, a millió ráncfelvarráson átesett (és közben egyre furcsábbá vált), elavult 3-as is már csak pár hónapig lesz elérhető, mivel nyáron jön az utód, a 3 Crossback, egy elektromos hajtással is rendelhető kis SUV.
„Ha már egyetlen DS modellel kell kihúznunk valahogy egy ideig, az legalább tartozzon abba a kategóriába, amelynek autói a legkelendőbbek manapság” – gondolhatták a PSA-konszern igazgatótanácsában, amikor zöld utat adtak a 7 Crossback fejlesztésének. Természetesen a kompakt szabadidő-autók szegmensére gondoltak, amely hihetetlen mértékű bővülésen ment át az utóbbi évtizedben.
A DS 7 műszakilag a Peugeot 3008,5008, 508, valamint a Citroën C5 Aircross közeli rokona,
a lényeges alkatrészek (padlólemez, motor, váltó, futómű) ugyanazok bennük. A lényeg azonban a részletekben rejlik, és DS is megpróbálta pár igényes megoldással a testvérmodellek fölé emelni a 7 Crossbacket, hogy a magasabb vételárat meg lehessen valamivel indokolni.
Ha hunyorítva és messziről nézzük, a 4,57 méter hosszú DS 7 Crossback
nagyon hasonlít a nála 10 centivel hosszabb Audi Q5-re:
a sziluett, a fényszórók alakja és elhelyezése, a hatalmas hatszögletű hűtőmaszk, valamint a lámpákkal együtt nyíló csomagtérfedél is a német SUV-ot juttatja eszünkbe. Persze tudjuk, hogy nem könnyű egyedi formával előrukkolni a kompakt szabadidő-autók között, de ennél azért több bátorságot várt volna az ember a magát avantgárdnak hirdető DS-től.
Közelebbről szemlélve azonban már észrevehetőek a franciás luxusra utaló finomságok, például a speciális mintázatú, krómozott és matt kivitelben is létező hűtőmaszk,
a 180 fokban elfordulni képes, jégkockaszerű LED-modulokból álló fényszórók,
a térhatású, lézergravírozott hátsó lámpák, vagy a kéttónusú, felül fekete külső tükörházak, amelyek messziről nézve beleolvadnak a karosszériába.
A kipróbált autó Performance Line felszereltsége a sportos vonalat jelenti a kínálatban, ami leginkább azon érhető tetten, hogy
több Alcantarát használtak fel az ülések és a műszerfal kárpitozásához, mint egy Lamborghiniben,
még a hamutartó és a kesztyűtartó fedelét is a finom tapintású, szintetikus szarvasbőr borítja. Kár, hogy pont az nem kapott ilyen burkolatot, amihez a legtöbbször nyúl az ember (a kormánykerék), és az, ami tükröződni tud a szélvédőben (a műszerfal felső része).
A gyémántmintás, gumírozott tekerőgombok, az ízlésesen megvilágított kilincsek és kapaszkodók, az egyedi ablakemelő gombok és a gyújtásra kiforduló B. R. M. óra tényleg prémiumautós részletek, viszont
lefelé haladva az anyaghasználat már inkább a normál PSA szintet hozza,
és a műanyagok kipárolgása sem túl kellemes szagú. Két szélesvásznú digitális képernyőt nézhet a vezető, mindkettő kicsit lassan reagál a parancsokra, de a grafikájuk már megközelíti a német prémiumautók szintjét, igaz, a 360 fokos kamerarendszer képe még kicsit pixeles.
A cikk nem ért véget. Kattintson a második oldalra!