Igazi AMG, vagy csak egy jól öltözött szélhámos? - Mercedes-AMG C43 kupé teszt

A C43 AMG a beugró a sport Mercik világába, azoknak szól, akik nem tudják, vagy nem akarják megfizetni a minden tekintetben brutális C63 AMG-t. Persze a kistestvérre is mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy lassú.

A német prémiumgyártók legvadabb típusai (vagyis az RS, M, AMG variánsok) jól mutatnak a magazinok címlapjain, és nagy élmény meghajtani őket egy száraz versenypályán,

de naponta munkába járni és ügyeket intézni velük fárasztó lehet.

Kirázzák a nem létező vesekövünket is, nedves úton képtelenek átadni irtózatos erejüket az útra (kivéve összkerékhajtással), városban annyit fogyasztanak, mint egy orosz harckocsi, persze a fenntartásuk ettől függetlenül is horror.

A kissé felpuhított, de azért így is elég dinamikus „félsport” változatok (Az Audi S-nek, a BMW pedig M Performance-nak hívja őket), amelyek a normál és a rendes sportmodellek közötti űrt töltik be, sokoldalúbbak. Látványban és sebességben

majdnem azt adják, amit a csúcsragadozók, de olcsóbbak,

könnyebb együtt élni velük a hétköznapokban, és az sem feltétlen hátrány, hogy nem keltenek akkora feltűnést.

Egy ideje már a Mercedes is készít ilyen modelleket: a C-osztálynál a 390 lóerős 43 jelenthet megoldást azoknak, akik szeretnék, ha AMG logó díszítené az autójukat, de nem tudják, nem akarják, vagy csak egyszerűen nem merik megvenni a C63-at. Mind a három indok érthető, hiszen egy félezer lóerős, 30 milliós sportkocsi, ami ráadásul hátul hajt, tényleg nem való mindenkinek.

Ez már a frissített C, ha nem tűnne fel

Kívülről nincs sok különbség a C43 és a C63 között, ha leszámítjuk az utóbbinak a már-már komikus mértékben kiszélesített sárvédőit. Igaz, pont ezek miatt néz ki olyan jól, és

ezek hiányoznak annyira a C43-ról ahhoz, hogy ne lehessen könnyen összetéveszteni a gyengébb C-osztályokkal.

Persze akinek jó a szeme, kiszúrja a Biturbo feliratot, a négy kerek kipufogót, a vaskosabb küszöböt, az enyhe ültetést és a 19-es fekete AMG kereket, de ezek egy részét bármelyik C kupéhoz meg lehet rendelni.

A C-osztály tavaly esett át modellfrissítésen, a gyár szerint

6500 új alkatrész került bele,

vagyis szinte a fél autót lecserélték. Hogy mégsem lehet sok különbséget felfedezni a régi és az új között, annak köszönhető, hogy a kasztnihoz nem nyúltak, és a 6500-ba az új motorok alkatrészeit is beleszámolták. Nagy szakértőnek kell lenni, ha a frissített C-osztályt fel akarjuk ismerni, pedig a lámpák, az áramlástanilag optimalizált felnik és az agresszív lökhárítók is újak.

Digitális majális

Belül már könnyebb észrevenni a változásokat, mivel a kockás hátterű,

analóg műszercsoportot egy 12,3 colos, közel full HD felbontású digitális képernyő váltotta le,

amely három témát ismer: klasszikus (kék), sport (sárga), és szupersport. Utóbbiban a klasszikus körműszerek eltűnnek, a központi helyet a hatalmas fordulatszámmérő foglalja el, amely mellett a töltőnyomástól a felhasznált teljesítményen át az olajhőmérsékletig bármi megjeleníthető, még a híres versenypályák szektoradatai is. A Nürburgring például gyárilag be van táplálva...

Az új kormánykerék ugyanaz, mint az S65 AMG-ben, de nem ez az igazi előnye, hanem a jobb fogás, és az, hogy

végre rákerültek a tempomat kapcsolói,

így már nem kell a kormány alatt keresgélni a láthatatlan bajuszkapcsolót. Szokni kell a kapacitív érintőgombok használatát, ezek az ujjsimogatós megoldások engem valahogy még mindig az ősrégi, fekete-fehér Videoton tévém programválasztójára emlékeztetnek.

A cikk nem ért véget. Kattintson a második oldalra!