Nincs miért panaszkodni a Toyotánál, az európai piacon jól teljesítenek. 2018-ban átlépte a Toyota-Lexus páros az egymilliós darabszámot az öreg kontinensen, és ennek majdnem fele (480 ezer) hibrid hajtáslánccal talált gazdára. Ennek egyik mozgatórugója a RAV4, pedig a kifutó, negyedik generáció már 2012 óta velünk van, és ennyi idő után eddig mindig lecserélték az aktuális szériát – most is eljött hát a váltás ideje.
Nemzetközi bemutatóján jól felszerelt hibrid változatokban vezethettük az új, ötödik generációt, de érdekes lesz majd a benzines alapmodell is. A „Recreational Active Vehicle with 4WD” nevet „Aktív szabadidő eltöltésére alkalmas, négykerék-meghajtású járműnek” lehetne fordítani, még jó, hogy inkább a RAV4 rövidítés terjedt el.
1994 óta folyamatos világsiker, a Toyota 180 országban árulja,
és már 9 milliónál jár a számláló így a 25. születésnapra, ebből nagyjából 2 milliót vett fel Európa.
Vannak, akik az egész szabadidőautó-divat megteremtőjét látják benne (persze a gyár is), ám nem lehet a babérokon csücsülni, hiszen mostanra irdatlan tülekedés alakult ki a számtalan SUV között. Ez a kategória, a neve ellenére, mára a családok kedvence lett, és nem is akart ezzel szembemenni a japán vezetőség, csak annyit kértek a tervező brigádtól: legyen látványosabb, egyedibb az új RAV4. Az eredmény talán nem fog mindenkinek tetszeni, de az biztos, hogy a megfelelő színben feltűnő.
Én is tudnék vitatkozni új RAV4 formájáról; profilból, főleg a C oszlop kialakításáról a Volvo XC40 jut eszembe – pedig más a kettő, és a svéd valahogy arányosabb.
A kerékjáratok tört ívéről a közelmúlt néhány Jeepje ugrik be,
és akkor még a motorháztető élénél látható álszellőzők kérdését nem is boncolgattuk. Azért nem rossz az összhatás, és ha visszafogott színben választjuk, nem a Selection kéttónusú, harsány fényezésével, akkor nagyrészt rejtve maradnak ezek az elemek.
Nemcsak a forma újult meg, műszakilag is teljesen friss a RAV4. A Toyota új TNGA padlólemezére húzták fel, akárcsak a nemsokára elérhetővé váló Camryt is. Lássuk a számok nyelvén! 10 mm-rel alacsonyabb, de ugyanennyivel szélesebb, mint az előd. A tengelytáv 30 mm-t nőtt, miközben a teljes hossz csökkent 5 mm-t, a túlnyúlások faragásával. Jellemző a kocsi célközönségére, hogy a sajtóanyagban olvasható legelső adat a csomagtéré, és van is mire büszkének lenni.
Kalaptartó alatt 580 literbe pakolhatunk, a padló forgatható (egyik oldala szőnyeg, a másik pedig lemosható műanyag), de gumitálcát is kérhetünk bele,
a hátsó üléstámlák két fokozatban állítható meredekségűek,
a csomagtérajtó pedig lehet elektromos. Sőt, az is a pakolást segíti, hogy rendelhető kamerás középső visszapillantó tükör, így akkor is láthatunk hátra, ha plafonig raktuk a csomagteret.
Állítólag az utastérben is nőtt a hely, ezt majd egy későbbi teszten azért próbálgatni kell.
Elöl mindenesetre kényelmesen el lehet férni, a középkonzol talán kicsit már pazarlóan széles lett, amit direkt csináltak, a Land Cruiser macsóságát akarták megidézni. Előnye, hogy nőtt a telefontartó polc, tehát kifejezetten nagy készülékek is elférnek rajta, ráadásul most már indukciós töltést is tud. Elöl három, hátul két USB-csatlakozót lelhetünk töltéshez, és felszereltségtől függően hűtött-fűtött bőrülések, JBL hifi és nyitható panoráma üvegtető kényeztetheti az utasokat.
Arra is komoly hangsúlyt fektettek a Toyotánál, hogy az utastéri formák, illetve a tapintásnak kitett anyagok minőségi hatást keltsenek, ami a kipróbált magasan felszerelt kivitelben tényleg sikerült is.
Különösen a klímakonzol gumírozott tekerői tetszettek,
olyan érzés, mint valami komoly gépet tekergetni, pedig csak a hőfokot állítom. Középre a benzineseknél kézi váltókar vagy fokozat-előválasztó kerül, a hibrideknél pedig csakis utóbbi – a menetpróbán ilyet vezettünk.
A rendszer a villanymotor mellett továbbra is 2,5 literes belső égésűt használ, de ez új fejlesztésű, így a kocsi erősebb egy kicsit. Elsőkerék-meghajtású változatként a hibrid 218 lóerős rendszerteljesítményt nyújt, ha viszont kifizetjük a 4x4-hajtás 800 ezer forintos felárát, akkor 222 lóerőt kapunk, egy decivel kisebb szabványos átlagfogyasztás mellett (4,4 l/100km).
Ez úgy lehetséges, hogy az AWD nem kardántengelyt, hanem egy plusz hátsó villanymotort kap, amivel nagyobb az elektromos teljesítmény; a hasa pedig burkolt, ami javítja a légellenállását. Tisztán elektromosan 120 km/h, míg
benzint is bevetve 180 km/h a végsebesség,
a gyorsulás százra pedig 8,4 másodperc első-, illetve 8,1 a drágább összkerékhajtású változatnál. Állítólag sokat tettek a Toyota hibridek kellemetlen orgánumának javításáért, ezt azonban az első próbaút nem egészen igazolta.
Cikkünk folytatódik, kérjük, lapozzon!