A Kia előretörése úgy tűnik, megállíthatatlan. A Hyundaihoz tarozó koreai gyártó
az elmúlt 10 évben megduplázta eladásait Európában,
tavaly már több mint 500 ezer autót adott el (ennek 11 százaléka volt elektromos vagy hibrid), anyavállalatával már az ötödik legnagyobb gyártónak számít a kontinensünkön, megelőzve olyan márkákat, mint a Ford, a Fiat-Chrysler vagy a Mercedes.
Elsősorban a jó ár-érték aránnyal, az egyedülálló, 7 éves garanciával és az egyre jobb dizájnnal hódít a Kia, eladásai gerincét az Európában gyártott Ceed és Sportage szabadidő-autó adja. Hogy jól megy a bolt, az is mutatja, hogy nemrég be mertek mutatni egy tőlük merőben szokatlan, 370 lóerős, hátsókerék-meghajtású sportszedánt, most pedig egy olyan villanyautóval jöttek ki, ami felboríthatja az erőviszonyokat a Nissan Leaf uralta zöld szegmensben.
Bár a régi Soul elektromos változata már évek óta kapható, az még a Kia elektromos hajtásrendszerének az első generációját kapta meg, 200 km-es hatótávjával nem zavart sok vizet a piacon.
Arra viszont jó volt, hogy a koreai mérnökök tapasztalatokat szerezzenek vele,
amiket mind beépítettek az új e-Niróba, a második generációs Kia villanyautók első képviselőjébe (hamarosan jön az új e-Soul is az E-Niro hajtásával).
A Niro már nem új modell, három éve a piacon van egy olyan, viszonylag egyszerű, párhuzamos hibrid hajtással, ami egyedülálló módon dupla kuplungos automata váltót tartalmaz. Eleinte normál hibridként, később konnektorosként volt elérhető, és csak 2018-ban mutatkozott be a teljesen elektromos e-Niro, aminek orrában már hiába keressük az 1,6-os szívó benzinest.
Nem hittünk a szemünknek tavaly, amikor megjelentek az első hírek arról, hogy a Kia e-Niro nagyobb, 64 kWh-s akkus változata 485 km-es hatótávot nyújt a WLTP-ciklus szerint mérve, hiszen
a szintén új Tesla Model 3 alig tud többet (530), miközben jóval többe kerül.
Aztán kiderült, hogy a koreaiak rosszul állították össze a saját WLTP-ciklusukat (a kelleténél több városi szakasz került bele), újra kellett mérni a hatótávot, és az eredmény ennél valamivel kevesebb,
455 km
lett. Persze ez még mindig a piac egyik legjobbja, a nagyobb akkus Nissan Leafét például 70, a BMW i3s-ét pedig 195 (!) kilométerrel veri.
A nálunk még ritka, 100 kW-os egyenáramú (DC) gyorstöltő használata esetén az akkumulátor 80%-os töltöttségi szintjének eléréséhez mindössze 54 perc szükséges. Amennyiben egy jóval elterjedtebb 50 kW-os állomáshoz csatlakoztatjuk, 75 perc alatt tölthetjük fel teljesen, míg ugyanez egy 7,2 kW-os fali töltődobozzal 9,5, normál konnektorból már 31 órát vesz igénybe.
A Niro formáját már ismerjük, az elektromos változat megjelenése csak apróságokban különbözik a hibridtől. Módosították az első lökhárítókat, máshova került a nappali fény, középre pedig aktív légterelő zsalut építettek be, ami csak akkor nyílik ki, ha szükség van levegőre. Lecserélték a 17 colos felniket, és teljesen leburkolták a kocsi alját, így 0,297-ről 0,286-ra
sikerült javítani a légellenállási együtthatót.
Ez még mindig sokkal rosszabb, mint például a Tesla Model 3 0,23-as alaktényezője, a különbség a magas építésű, praktikus SUV-crossover karosszéria számlájára írható.
Mivel a Nirót
eleve úgy tervezték, hogy hibrid és elektromos hajtás kerüljön bele,
az utasok nem sokat éreznek abból, hogy a 4,35 méteres karosszériában egy közel féltonnás (457 kilós), teljes hőmenedzsmenttel (vízhűtés, fűtés) ellátott, lítium-ion polimer akkumulátornak is helyet kellett szorítani. Nagyjából akkora a helykínálat, mint egy Ceedben, csak jóval magasabban ülünk, és az első üléseket nem lehet leengedni, mert a padlóban van az akku.
A középkonzolon a hibrid Niróból ismert váltó előválasztó kar helyén egy menetválasztó forgótárcsát találunk, amellyel csak azt lehet beállítani, hogy előre vagy hátra menjünk, vagy parkoljunk. Teljesen digitális a műszerfal, a mérete 7 col, a rosszabb felbontású központi érintőképernyő csak eggyel nagyobb nála.
Érdekesség, hogy
a kormány mögötti váltófüleknek új funkciót talált a Kia:
a fékenergia-visszatöltés erősségét, vagyis a gázelvétel után érezhető motorfékhatást lehet négy fokozatban állítani. A két szélsőség, vagyis a nulla motorfék, illetve az egypedálos vezetés között bármikor lehet szabadon változtatni, lejtőn célszerű az erős visszatöltést használni, emelkedőn meg pont fordítva.
A cikk nem ért véget. Kattintson a második oldalra, ha kíváncsi, milyen vezetni a Nirót!