A titokzatos idegen - Infiniti QX60 teszt (2019)

Az orr-részen sok vonás visszaköszön a Q50-ről, hatalmas a szépen kidolgozott hűtőrács

Ritkább, mint egy Ferrari, mégsem szupersportautó. Európában az óriások közé tartozik, Amerikában csak közepesnek számít. Nincs benne turbó, mégsem hiányoljuk belőle. Tele van extrákkal, mégis sokkal olcsóbb a hasonló méretű vetélytársaknál. Exkluzív hazai tesztünk az Infiniti QX60-ról.

Azt már a korábbi Q50-tesztünkben tisztáztuk, hogy az Infiniti, mint a Nissan prémium márkája, nem túlzottan terjedt el itt Európában, miközben fő piacán, Amerikában egész jó eladásokat produkál. Nos, a helyzet azóta annyiban változott, hogy

a márka gyakorlatilag ki is vonul Európából,

bár itt Magyarországon egyelőre megmarad a hazai képviselet. Ezzel hazánk lesz a legnyugatibb ország az öreg kontinensen, ahol még hivatalosan vehetünk új Infinitit.

Más kérdés persze, hogy a kínálat miként alakul, hiszen a WLTP és Euro 6d előírások sajnos érzékenyen érintik ezt a márkát is. Néha azonban a szerencse rámosolyog a vevőkre, ugyanis felbukkant itthon néhány darab egy olyan típusból, amely ritkaságával már eleve felkelti az ember érdeklődését. Felkeltette a mienket is, és abban a megtisztelő lehetőségben volt részünk, hogy itthon egyedüliként az Origo Autó exkluzív lehetőséget kapott egy részletes tesztelésre.

Ami Amerikában közepes, nálunk óriási

A QX60 Amerikában évek óta fut, egész pontosan 2012-ben jelent meg, ekkor még JX név alatt,

2016-ban pedig átesett egy frissítésen, ekkor kapta jelenlegi típusjelölését.

Már az X betű is elárulja, hogy egy SUV-ról van szó, de nem akármilyenről. Amerikában „mid-size", azaz közepes méretű szabadidőautó, ám ami odaát közepes, az nálunk már hatalmas.

Egy 5,1 méter hosszú, 1,96 méter széles (tükrök nélkül) és 1,81 méter magas, majdnem 2,1 tonnás önsúlyú jármű itt Európában minden, csak nem közepes. Sokkal inkább egy tank, így hívtam én is a tesztidőszak alatt, de inkább pozitív értelemben. Formájával nem is akarja palástolni méreteit, szó sincs kupés tetővonalról vagy optikai trükkökről, a QX60 pontosan akkorának látszik, amekkora valójában. Ettől még van önálló karaktere, és nehéz összetéveszteni bármely más márkával.

Elmaradhatatlan Infiniti védjegy a hátsó oldalablakok ívelt formájú kerete, igaz, ekkora méretben kicsit furának hat. Amint kinyitjuk a kisebb kapunak is beillő ajtók bármelyikét, valódi luxus fogad minket. Hasonlóan a Q50-hez,

a műszerfal itt sem varázsolja el az embert, legalábbis a formáival.

Maga a műszeregység ebben is analóg, középen viszont egy kicsi, de érdekes szögben megdöntve beépített, ezáltal kissé térhatású információs kijelző mutatja a fontosabb infókat.

Szerény infotainment és kiváló minőség

A középkonzolban szépen beépítve foglal helyet az átlagos méretű érintőkijelző, kétségkívül elegánsabb így, mint egy kiálló tablet. Igaz, cserében a képminőség és a rajta futó szoftver elég erősen elmarad az európai átlagtól. Elsősorban a grafika az igazán oldschool, na meg az okostelefon-integrációt hírből sem ismeri (ahogy a magyar nyelvet sem, de ez talán nem róható fel neki).

Ugyanakkor a sebessége és a funkciók működése rendben van, a menet közbeni használatot pedig az alatta lévő kisebb gomberdő és egy multifunkciós tekerőgomb is segíti.

Ez a panel kicsit az utolsó generációs Nissan Primerát idézi,

de mivel a képernyő csak előrehajolva érhető el, okos megoldás. Szerencsére az ergonómia európai szemmel nézve sem problémás, a klíma teljesen különálló panelen babrálható, a gombok és kapcsolók nagyok, és igazából mindent könnyen megtalálunk.

Talán a vezető bal térdéhez pakolt gombok vannak eldugva szem elől, de ide ritkán kell nyúlnunk. Ami pedig végképp nem amerikai, az a minőség. Az óceán túlpartján szeretik elég lazán kezelni az anyagokat és az összeszerelést, ez az autó viszont Japánban (is) készül, ott meg nem veszik félvállról a témát. A QX60 is remekül egyben van, az utastérben pedig bárhova nyúlva kellemes felületekbe botlik az ember keze.

Fényűzés a köbön, a hátsó üléseken is

Puha a műszerfal és az ajtók felső része, a bőr illatos és selymes, a dizájnos kilincsek fémből vannak, igényes a váltókar.

Belekötni csak a fabetétbe lehet, ami biztosan nem valódi,

mifelénk meg már nem is nagyon van divatja, én a váltókar körül éreztem soknak, amúgy együtt lehet vele élni. A leginkább mellbevágó képessége azonban a tágassága. Elképesztő mennyiségű hely van benne mindenkinek, és ez itt konkrétan hét embert jelent.

Haladjuk sorban, kinek milyen kényeztető extrák jutnak. A vezető és mellette lévő utasa remek tömésű, jó oldaltartású, hatalmas fotelekben foglalhat helyet, amikhez többfokozatú fűtést-hűtést (a kormány is fűthető), teljes elektromos állítást (a vezetőnek memóriával) is kapnak. Nem sok panaszt hallunk majd a középső sorból sem. Az itt lévő üléspad 1/3-2/3 arányban osztott, sínen tologatható, a háttámla több fokozatban, szinte fekvő állásig dönthető, a lábtér óriási.

A padló teljesen sík, van önálló klímapanel és multimédia-rendszer. Ez az első ülések fejtámlájába szerelt, állítható dőlésszögű kijelzőkből áll, amiken USB, RCA (bizonyos piacokon HDMI) vagy DVD segítségével jeleníthetünk meg tartalmat.

A két kijelzőn különböző videót is nézhetünk egyszerre,

infra távirányító, illetve külön hangerőszabályzós vezetékes fejhallgató bemenet is jár, de persze vezeték nélkülivel is megy.

Cikkünk folytatódik, kérjük, lapozzon!