A Land és Range Roverek mindig is a legjobb terepjáróknak számítottak, aszfaltozott útra, városi használatra azonban a 2000-es években csak a kétes minőségű Freelandert kínálták.
Aztán 2011-ben a kompakt SUV kategóriában útjára bocsátották az Evoque-ot,
ami egy igazi prémiumautó lett. Formabontóan modern, egyedi megjelenése mellett a Land Rover helyett ebben a méretben először alkalmazott Range Rover márkanév is emelte a vonzerejét. Meglepetésre háromajtósként is kínálták, amit kupénak próbáltak beállítani.
Az első Evoque igazi sikermodell lett, akkora volt a kereslet rá, hogy nem sokkal a bemutatása után a gyárat át kellett állítani a három műszakos, 24 órás termelésre, pedig a kocsit még a prémium konkurensekhez képest is drágán adták.
Sikerében a dizájn játszhatta a főszerepet, a formaterv kiállta az idők próbáját,
olyannyira, hogy még ma is frissnek hat, nem véletlen, hogy minden Land Rover termék ezt másolja, még az új Evoque is.
Elölnézetből régi ismerősként hat a kissé kigyúrt, de a végletekig kidolgozott, ránctalan orr-rész. Továbbra is egyedi, de kicsit sterilebb a brit SUV karaktere, igaz,
lényegi eltérést egyáltalán nem mutat az elődhöz képest,
még szakértőknek is nehezére esik a régit az újtól megkülönböztetni.
Persze a fényszórók még keskenyebb csíkká szűkültek, az indexek már audisan futófényesek, a félkör projektorokat LED fényszórók (687 ezer forint felárért mátrix LED) váltották és a légbeömlők is változtak valamelyest.
Talán
a lemezekbe süllyesztett kilincsek
jelentik a legfeltűnőbb különbséget, de amint rányom az ember a kulcs nyitófunkciójára (vagy az NFC-s okostelefonját, ill. a sportoláshoz kifejlesztett Land Rover kulcs-karkörkötőjét odatartja), azonnal kiemelkednek az ajtók síkjából. Kellett már valami a bukólámpák helyett, na! Egyedül hátulnézetből lehet az új Evoque-ot könnyen felismerni, a széles csíkban szétfolyó, sötétített hátsó lámpák a nagy Velart idézik.
Egy menő SUV alapból drága, mindazonáltal az egyhetes tesztidőszak végén esett le teljesen a húsz fillér. Ekkor vált világossá a szalon bemutatófalán végignézve, hogy
a borsos árazás oka nem kis részben a szolid, teljesen személyre szabható luxus enteriőr.
Eleve hatalmas a kárpitválaszték, a színek és a textúrák pedig kétséget nem hagynak afelől, hogy jó ízléssel mennyire sok mindent ki lehetne hozni az új Evoque elegáns utasteréből.
Sajnos az sem maradt kérdés ezek után, hogy a tesztautó belsejét uraló galambszürke majd' ötven árnyalatát inkább egy könyvelő, semmint egy stylist válogatta össze a konfigurátorban. Kár, hogy a néhol elnagyolt illesztések, a szemmagasságnál lejjebb előforduló olcsó műanyagok, a lassan bootoló infotainment-rendszer ront az összképen, mert különben
a Velart idéző műszerfal elegáns, letisztult, és futurisztikus.
Bár a hosszúság csak 1 mm-t nőtt (maradt 4,37 méter),
nem ráncfelvarrás történt, az Evoque pár apróságot leszámítva minden porcikájában vadonatúj,
még a padlólemeze is. Bő 2 centivel lett nagyobb a tengelytáv, amire azért volt szükség, mert az előd vásárlói közül sokan panaszkodtak a szűk hátsó lábtérre, már aki egyáltalán megvette az autót, és nem keresett tágasabbat helyette.
A helykínálat javítása mellett még az új hajtásláncok miatt kellett lecserélni a platformot, hiszen
minden változat lágy hibrid lett
hátsó ülés alá tett lítiumos akkuval. Az új, Prémium Keresztmotoros Architektúra most már egy plug-in hibrid, sőt, tisztán elektromos hajtást is képes befogadni. Jövőre már jön is a konnektoros hibrid, és valószínűleg a villany Evoque-ra sem kell sokat várni, ugyanis a JLR konszern birtokában van ilyen technológia: a Jaguar i-Pace még az Év Autója címet is elnyerte idén.
Azért a jelen sem olyan hervasztó ám, még ha a tesztautó orrában csak egy kétliteres dízel dolgozik is, a 180 lóerős, 430 Nm nyomatékú Ingenium motor ugyanis kifinomult darab. A lágy hibrid technológia lelke, az erős indítómotor-generátor működteti a túlbuzgó start-stop rendszert, amely
már 17 km/óránál leállítja a dízelt lassítás közben,
sajnos minden araszoláskor, illetve fekvőrendőrnél is. Gyorsításkor persze egyből beindul a motor, de ezt nem a legsimábban teszi.
Fékezéskor áramot termel vissza a villanymotor, gyorsításkor meg besegít a dízelnek, amivel csökkenti a fogyasztást. Kár, hogy még így is
nehezen ment a teszt során 9 liter alá az átlag,
ami azért jóval több, mint a katalógusban szereplő 5,7 liter. Hozzá kell tenni azonban, hogy a mérés sokszor hegyes-völgyes szakaszon és dinamikus vezetési stílussal történt.
A cikk nem ért véget. Kattintson a második oldalra!