A szériában adott 9 fokozatú automata váltó érzésre mindig egy-két fokozattal magasabbat használ, mint amire a dinamikus vezetéshez szükséges lenne, a gázadáskor pedig kicsit sokat gondolkodik azon, hogy mennyit is kéne visszaváltani. Induláskor meg hajlamos apró rántásokra, menet közben, normál közlekedésnél ugyanakkor észrevétlenül, simán kapcsol, és a
széles áttétel-tartománya miatt autópályán is alacsonyan tartja a fordulatszámot,
többek között emiatt is nagyon csendesen fut a kocsi.
Inkább a
tekintélyes, 1,9 tonnás tömeg,
mintsem a váltó tehet arról, hogy az Evoque még ezzel a motorral sem olyan fürge, mint lehetne: a százas sprint 9,3 másodpercig tart, a végsebesség 205 km/óra. Összehasonlításképp, a 8 centivel hosszabb, de 200 kilóval könnyebb, hasonló teljesítményű BMW X1 xDrive20d-nek csak 7,8 másodperc kell a százhoz, és 219 km/órás sebességig tud gyorsulni.
Ettől függetlenül a Range Rover is kellő lendülettel képes meglódulni álló helyzetből és menet közben is, a dinamizmusa így is jobb, mint amit egy kompakt családi SUV-tól általában elvár az ember. Akinek pedig kevés a 180 ló, vehet 240 lóerős biturbó dízelt, vagy 250-300 lóerős benzinest is, igaz, utóbbiak fogyasztása tetemes lehet.
Menet közben a rendkívüli csendességen kívül az tűnik fel elsőre, hogy az elöl-hátul független futómű milyen finoman rugózza ki az útegyenetlenségeket, pedig a tesztautó óriási, 20 colos kerekeket kapott, amelyek biztosan nem fokozzák a komfortot.
Valószínűleg a 393 ezer forintos adaptív lengéscsillapítás a titok,
nem lehet véletlen, hogy a 21-es kerekekhez már kötelező megvenni.
Bár a közvetlenebb áttételezésű kormányzással sem hozza elő agresszíven sportos karakterét az új Evoque, azért most is jól fekszi az utat, és a magasságához képest
minimális dőléssel, stabilan veszi a kanyarokat.
Nincs gond a tapadással sem, mivel széria az automatikus összkerékhajtás, ami normál vezetésnél az első kereket preferálja, de megcsúszás esetén villámgyorsan hátraküld a nyomatékból.
Egy Range Rovernél megengedhetetlen, hogy a terepjáró-képességet elhanyagolják, így a márka hagyományaihoz hűen
az Evoque sem jön zavarba az aszfaltról letérve, ami részben megmagyarázza a nagy tömeget és a magas árat.
A több mint 21 centis hasmagasságnak, a burkolatot automatikusan felismerő, de manuálisan is programozható Terrain Response 2 rendszernek, a fejlett vezetéssegédeknek (terep-tempomat, terep-rajtautomatika csúszós felületre, lejtmenet vezérlő, emelkedő fékkioldás-szabályozás) köszönhetően az Evoque messzebb jut terepen, mint egy átlagos városi SUV.
Az első szélvédő alsó pereméig kivezetett légbeszívónak köszönhető,
60 centis gázlómélység
is abszolút kategóriaelső, még az előző Mercedes G-osztály sem tudott többet, ráadásul itt a belső monitor is mutatja, hogy mennyi maradt a 60 centiből.
Új fejlesztés az "üveg motorház" érzetet keltő alsó frontkamera kép,
a különleges nézet segítségével olyan ösztönösen lehet átmanőverezni köveken vagy szűk padkák között, mintha az alvázon is lenne egy szemünk. Szintén ügyes, hogy a belső visszapillantó tükröt a billenő-kapcsolóval át lehet állítani kameraképre, ami akkor jön jól, ha plafonig megpakoltuk a tágas, 591 literes csomagtartót.
A legkisebb Range Rover továbbra is nagyon jó autó, de sok-sok pénzért. A 180 lóerős dízelmotoros, alapáron 13,5, az extrákkal azonban 25,3 millió forintra beárazott tesztautó szinte mindent tartalmazott, de ennyiért már 390 lóerős Volvo XC90-est is lehet venni, hét üléssel és zöld rendszámmal. Valószínűleg az jár a legjobban, aki megveszi a
12,8 milliós, 150 lóerős dízel alapmodellt,
és nem tömi tele extrákkal, hiszen az autó alapból is jól felszerelt, az összkerékhajtás és az automata váltó is széria.
Van olyan SUV, ami nagyobb és fele ennyibe sem kerül, avagy nem drágább, de erősebb és sportosabb, azonban ami fiatalos, mégis elegáns, kényelmes és csendes, közúton és terepen is ügyesen mozog, na, az már igen . Az új Evoque egyike a kevés kivételnek, egyszerűen több, mint aminek mutatja magát. Holott nem is szerény.