Űrsiklóval a VW Jetták ellen - Citroën BX 1.4 veterán teszt

Műanyag a motorház- és a csomagtértető, így egy tonna alatti a saját tömeg

A ferdehátú, hidropneumatikus rugózású BX a Citroën titkos fegyvere volt a népes német, illetve hazai gyártású konkurencia ellen. Több mint kétmillió készült belőle, jó néhány Magyarországra is eljutott a rendszerváltás után – persze általában használtan. Egy alapfelszereltségű, de kivételes állapotú példányt vezettünk.

Az „XB" projektet a legendás Robert Opron, (aki akkoriban a Citroën főstilisztája volt) indította el még a hetvenes évek elején, majd utódja, Jean Giret folytatta. Több tucat rajz, és életnagyságú, illetve méretarányos makett született, amelyeket végül 1979-1980-ban átadtak Marcello Gandininek, a Bertone tervezőjének, ő pedig összegyúrta a franciák elképzelését két korábbi saját formatervével, a Reliant FW11-essel és a Volvo Tundrával. Kicsit igazított az összképen, és már kész is volt a BX.

Óriási motorpaletta, plusz 4x4 vagy automata

Az élekből és síkokból összeállított családi ötajtós 1982-ben látta meg a napvilágot, a léghűtéses, boxermotoros GS-t váltotta le a palettán. A Citroën mindig is híres volt ötletes reklámfogásairól,

a BX-et is nagy csinnadrattával az Eiffel-torony alatt leplezték le,

és még dalt is írtak róla. Kezdetben a Peugeot-Citroën csoport (PSA) által kifejlesztett 1360 cm3-es (62 és 72 LE), valamint 90 lóerős 1,6-os benzines járt hozzá.

Azokba az országokba, ahol a motor hengerűrtartalma után adóztak (Írország, Olaszország, Görögország, Portugália) 1,1-esek is mentek. 1983-tól jöttek a népszerű dízelek, a 60 lóerős 1,7-es, annak 90 LE-s turbós változata és az 1,9-es szívó gázolajos, 65-71 lóerővel. 1984-ben a benzines sor is kibővült egy 1,9-essel, ennek rengetegféle konfigurációja létezett az alap 105 lóerőstől a 160 lovas befecskendezősig.

A legizmosabb, kereken 200 lóerős, 2,2-es benzines turbóst a 4TC, a B csoportos raliváltozat kapta meg. Spéci kivitelekből egyébként sem volt hiány, létezett két összkerékhajtású is, az RTI 4x4 és a GTi 4x4.

Egy évvel az ötajtós után jött a kombi, az Heuliez műhely gyártotta.

A 72 lóerős 1,4-es alatti modellek négyfokozatú kézi váltóval futottak, a nagyobbakhoz ötsebességes dukált, és felárért négyes ZF automatát is lehetett rendelni.

Különleges műszerfal a korai évjáratokban

A BX-ek alatt is hidropneumatikus a rugózás, elöl MacPherson-jellegű, alsó keresztlengőkaros a futómű, hátul a GS-ből ismerős hosszlengőkaros rendszer korszerűsített változata dolgozik. Ez a konstrukció korántsem hozza a DS-ből is ismerős varázsszőnyeg lebegést, de kategóriájában különleges rugózási komfortot ígér. Automatikus szintszabályzója persze van, kézzel is négy magasságba állítható, és a rendszer része a kormány- és fékszervó.

A BX kényelmes és tágas minden irányban, öt személynek is, sőt, a csomagtartó a duplájára bővíthető. Induláskor a BX, BX 14E, BX 14RE, BX 16RS és BX 16TRS szerepelt az árlistán. Ilyen műszerfalat csak a Citroën tud kitalálni:

az egyküllős kormány már a 2CV óta ismert, de a körítés így is sokkoló.

A kezelőszerveket két, szatellitnek nevezett oldalkonzolra költöztették, a sebességmérő pedig egy függőleges tengely körül forgó dob, számokkal.

Egyébként évjárattól és modelltől függően többfajta műszeregység és kormány is futott, de bizarrságban ez viszi a prímet. Létezett BX Digit nevű modell is, digitális kijelzőkkel. Az 1985-ös ráncfelvarrásnál (amikor a külsőn is alakítottak picit) a műszerfal sokat szelídült. Számtalan extrával fel lehetett szerelni, a hárombetűs szintekhez (TGE, TRI stb.) rendszerint alapáron járt a központi zár, az elektromos ablakemelő, a velúrkárpit, a térképolvasó lámpa és sok egyéb.

Újra tréleren a rendszerváltás slágermodellje

A BX sikere vitathatatlan, 1994-ig 2,3 milliót gyártottak belőle összesen, a 2CV után a legsikeresebb Citroën volt. A behozatal felszabadulásával elég sok jött hozzánk is (mert olcsóbb volt a használt németeknél), de

gyorsan ki is kopott az utakról, valószínűleg a bonyolult hidropneumatika hibái miatt.

Ez a veterános álmoskönyv szerint jó jel, hiszen azt jelenti, hogy már ritkaság, de még elég olcsó, és napi közlekedésre is alkalmas.

Főszereplőnk Hollandiából érkezett, mai gazdája egy DS-ért küldte ki a trélert, de mivel volt hely, a sok BX közül kiválasztottak egy egészségeset, és némi alkudozás után azt is hazahozták. Nemcsak azért esett a BX-re a választás, mert épp ott volt, jó kondiban és áron, hanem azért is, mert betölti a tulaj gyűjteményében a DS és a CX közötti rést.

Az ülőlap és a háttámla előrebuktatásával óriásira, 1455 literesre nő a raktér Forrás: Retro Mobil

Az itthoni komoly mustra sem derített ki semmilyen komoly hibát. Folyadék- és szűrőcsere meg némi takarítás után már lehetett is furikázni vele, és

a muzeális minősítésen is egyből átment.

Minden extra nélküli alapmodell, 62 lóerős, 1,4-es motor mozgatja és négyfokozatú a váltója. A belépő szint bizonyítéka a műszerfal sok vakkapcsolója is.

Finom, de azért nem egy repülő szőnyeg

De milyen ma a veterán BX? Könnyen vezethető, kezes kocsi, a csendes és simán forgó négyhengeres 62 lóereje szépen mozgatja a könnyű karosszériát. Sőt! Gyorsulni nagyon tud, harmadikban kifejezetten rugalmas. A váltó könnyen jár, de nem igazán pontos, áttételkiosztása szellős. Ha nem tudnánk, milyen „csodafutóműve" van, azt hihetnénk, hogy átlagos, közepesen feszes tekercsrugós együttes dolgozik alatta.

Ez egyúttal azt jelenti, hogy éreztük az úthibákat, és közel sem hullámzik úgy, mint a DS,

igaz a kanyarokban is jóval stabilabb annál. Menet közben felemeltük a legmagasabb, szervizelős/terepezős szintre is: aszfalton úgy rázott, mint egy szekér. Technikai kuriózumként ugyanakkor érdekes a ma már nem gyártott hirdropneumatikus rendszer (itt olvashat bővebben a történetéről), a zöld gömbökkel és a liftezéssel együtt.

A BX négy tárcsaféke rendkívül hatékony, de pont a rendszer rendhagyó kialakítása miatt (a pedállal csak egy szelepet nyitunk) érzékeny a fék, szokni kell. Élvezetes járni vele mindennapokban is, az 1,4-es porlasztós motorral az autópályatempót is jól tartja (156 km/h a végsebessége), csak a negyedik fokozat rövid kissé, jól jönne az ötödik. Ma már ez a Citroën ritka madár Magyarországon, de belseje és technikája miatt felfedezte magának néhány veterános - így megmenekülhet a teljes kihalástól.

Műszaki adatok - Citroën BX 1.4 (1985)

Motor: soros négyhengeres, OHC-vezérlésű benzinmotor elöl keresztben beépítve. Hengerűrtartalom: 1361 cm3. Furat x Löket: 75,0 x 77,0 mm. Kompresszió: 9,3:1. Teljesítmény: 62 LE, 5500/perc fordulaton. Nyomaték: 108 Nm, 2500/perc fordulaton.

Erőátvitel: négyfokozatú kézi váltó, elsőkerék-hajtás.

Felfüggesztés: elöl alsó keresztlengőkaros, segédkeretes (McPherson elvű), hátul csatolt lengőkaros futómű, elöl-hátul hidropneumatikus rugózás. Kétkörös fékrendszer, elöl-hátul tárcsafékek szervorásegítéssel. Fogasléces szervokormány.

Felépítmény: ötajtós, ötüléses, önhordó acélkarosszéria (műanyag csomagtér-fedél és motorháztető). Hosszúság x szélesség x magasság: 4230 x 1650 x 1258 mm. Tengelytáv: 2655 mm. Saját tömeg: 885 kg.

Gyorsulás (0-100 km/h): 15,6 s. Végsebesség: 156 km/h.

Még több veterános olvasnivaló a Retro Mobil októberi számában: