Nagy test, kis élvezet - Ford Edge 2.0 TD240 ST-Line teszt

Ford Edge. 2019.09.12 Fotó: Csudai Sándor

A Ford amerikai származású óriás SUV-ja, az Edge egy X3-as BMW áráért X5-ös méretet és rengeteg extrát ad, de a márkától elvárt menetdinamikával adós marad még a legerősebb motorral is.

Milyen vezetni?

Amerikában erős, turbós és szívó V6-os benzinmotorokkal árulják az Edge-et, Európában viszont csak a kétliteres, négyhengeres dízellel kapható, ami

egy turbóval 190, kettővel 238 lóerőt ad le

a ráncfelvarrás óta (korábban 180 és 210 lóerőt tudott a két változat). Hozzánk az erősebb verzió jutott el, csak ehhez jár a nyolcfokozatú (már nem dupla kuplungos) automata váltó, a gyengébbet hatfokozatú kézivel szállítják, amiről nehéz elképzelni, hogy illene a mackós SUV-hoz. Az automatikus összkerékhajtás mindkét motorhoz széria.

A tesztautó dízelmotorjának lélegeztetését egy kisebb és egy nagyobb turbó végzi, előbbi alacsony fordulaton dolgozik, mert kicsi a tehetetlensége és könnyen pörög fel, utóbbi magas fordulatot veszi át tőle a stafétát.

Papíron a 238 lóerő és az 500 Nm ígéretes,

csak sajnos a ménesnek egy olyan autót kell mozgatnia, ami üresen is több mint 2 tonnát nyom, maximális terheléssel pedig közel 2,7-et. Ekkora tömegnél már szinte mindegy, hogy hány turbónk van, a kis lökettérfogat miatt bizony keményen kell dolgoznia a motornak, ha haladni szeretnénk.

Álló helyzetből 100 km/órára

9,6 másodperc alatt gyorsul

fel az Edge, a végsebessége 210 km/óra, miközben a hasonlóan motorizált, 240 lóerős Skoda Kodiaq RS már 7 másodperc alatt eléri a 100-at, és 221 km/óra a végsebessége. Ez jelentős különbség, és a Skoda az életben is legalább ennyivel fürgébbnek érződik. Persze a forgalom tempóját azért könnyen lehet tartani a Forddal is, csak sportosságot ne várjunk tőle.

A kissé lassan, de finoman kapcsoló nyolcfokozatú automata is a nyugodt stílust preferálja, amit az is mutat, hogy a modellfrissítés előtti Edge a 28 lóerővel gyengébb motorral, de még dupla kuplungos automatával jobban gyorsult (0-100: 9,4 mp), mint a mostani. A jelentős tömeg a fogyasztásra is hatással van,

a megadott 7,5 literes WLTP átlagos megközelíteni sem tudtam

a teszt során, városban 12-13, országúton 9, autópályán 10 liter körül alakult a kocsi étvágya, ami sok.

Az ST-Line csomag része a sportosabb hangolású futómű is, ami meglepően kis dőlést enged a magas építésű karosszériának kanyarban, de annyira szerencsére nem kemény, hogy kényelmetlenné váljon a rugózás rossz minőségű úton. 210 ezer forintért adaptív,

sebességfüggően változó áttételű kormányzás is rendelhető,

(210 ezer Ft) ami kis sebességnél nagyon direkt, a volán a két végpont között csak kettőt fordul, bár a normál rendszer is csak 2,5-öt. Aki a Kuga remek kormányzás-érzetét várja az Edge-től, az csalódni fog, mert bár a villanyszervo rásegítés erejét jól eltalálták, a visszajelzések nem igazán jutnak el az első kerekektől a karimáig.

Ami viszont váratlanul jó, az a hangszigetelés. Hiába szélesek (255 mm) a gumik, nagy a homlokfelület és dízel a motor, az Egde

elképesztően csendesen suhan nagy sebességnél is.

Ebben az aktív zajkioltó rendszernek is nagy szerepe lehet, amely a gördülési és motorzajjal ellentétes frekvenciájú hangokat bocsát ki az egyébként remekül szóló B&O audiorendszer 12 hangszórójából.

Árak, összegzés

Aki egy nagy, jól felszerelt, mutatós SUV-ra vágyik, elégedett lehet a legnagyobb európai Ford személyautóval, csak sportos viselkedést és alacsony fogyasztást ne várjon tőle. Nagy hátránya az Edge-nek, hogy nem rendelhető hétülésesként, mert az elképesztően tágas utastere erre bőven lehetőséget adna.

Sajnos a takarékos hibrid változatokat is hiába keressük az árlistán.

A dízelmotor kulturált, de szomjas, ráadásul két turbóval is gyenge a nagy testhez, a menettulajdonságok közül csak a stabil futóművet és a csendes futást lehet az erősségek közé sorolni.

Mérete és felszereltsége miatt sejtettem, hogy nem lehet olcsó az Edge tesztautó, de azért kissé ledöbbentem, amikor megláttam az árlistán, hogy

extrák nélkül 16 millió forintot kóstálna,

extrákkal pedig közel 17-et. Igaz, a 240 lóerős dízel Volkswagen Tiguan Allspace és a Skoda Kodiaq RS is 15,3 millióba kerül a Fordénál gyengébb felszereltséggel, de például egy csúcsfelszeretségű, 200 lóerős dízel Kia Sorentót már 13 millióért is meg lehet venni – ráadásul mindhárom vetélytárs megkapható nagycsaládos támogatással, 2,5 millióval olcsóbban is.