Kevesen tudják, hogy a manapság oly divatos prémium SUV kategóriát a Lexus találta föl 1998-ban, az első generációs RX-szel, ami egy évvel előzte meg a BMW X5-öst, és négy évvel a Volvo XC90-est is (a Mercedes ML egy évvel hamarabb jött ki, de az létraalvázas, ezért inkább terepjárónak tekinthető). A Lexus szabadidő-autója
abban is első volt, hogy már 2005-től, a második generáció érkezésétől meg lehetett venni hibridként,
pedig ez akkoriban még legalább annyira szokatlan volt, mint ma egy hidrogént tankoló, üzemanyagcellás kocsi. Erős és takarékos benzines-elektromos hajtásával az RX már Európában is labdába rúghatott a helyi prémium SUV-ok mellett, amelyek jellemzően inkább dízelmotorral voltak keresettek.
Hogy megértsük, miért ilyen fontos ez a nagy SUV a Lexusnak, túl kell látnunk Európán. Az aktuális generációból tavaly itt csak negyedannyi fogyott belőle, mint például a BMW X5-ből vagy a Volvo XC90-ből, a legnagyobb piacán,
az USA-ban viszont toronymagasan vezeti a kategóriája eladásait,
a második helyezett Mercedes GLE-nél is kétszer többet vettek belőle. Egyébként globálisan is a márka legnépszerűbb modellje, az eladások ötödét adja.
2005 óra sokat változott a piac,
ma már egyáltalán nem számít különlegességnek, ha egy SUV hibrid,
szinte már minden európai prémiummárka is kínál ilyet. Ezek viszont kivétel nélkül konnektoros, vagyis plug-in hibridek, vagyis külső forrásból is lehet tölteni az akkumulátorukat, tisztán elektromossággal is képesek 40-50 kilométert megtenni, ezért nálunk zöld rendszámot kapnak.
Ezzel szemben a Lexus továbbra is az öntöltő hibrid rendszerben bízik, olyannyira, hogy az RX mostani modellfrissítésénél a 3,5 literes szívó V6-osból és két villanymotorból álló hajtásláncot érintetlenül hagyták, más motor nem is kapható. Az jelenti a fő különbséget a plug-inekhez képest, hogy az ilyen hibrideknek kicsi az akkumulátora, és
csak a fékenergia, vagy a benzinmotor tudja tölteni.
Egyhuzamban mindössze 1-2 kilométert tud elektromos üzemben menni egy RX 450h, de az akkuja olyan hamar újratöltődik, hogy átlagosan a megtett távolság 30, és az eltöltött idő 40 százalékában mégis kizárólag a villanymotorok hajtanak.
Ezért lehet, hogy a 313 lóerős, több mint két tonnás, automata váltós, összkerékhajtású benzines RX 450h hivatalos átlagfogyasztása mindössze 7,5-8,1 liter (WLTP). És ami még meglepőbb, hogy ezt óvatos gázpedálkezeléssel a valóságban is meg lehet közelíteni. Persze a többi Toyota-hibridhez hasonlóan a nagy Lexus is
inkább a városi, elővárosi környezetben tud takarékos lenni,
ahol sokat kell fékezni, és sok energiát lehet visszatölteni. Autópályán már nem fogyaszt olyan jól, és a 335 Nm-es nyomatéka is eltörpül a vetélytárs dízelek 5-700 Nm-éhez képest, vagyis a rugalmasság sem az erőssége. De a legnagyobb baj nem is ez, hanem a fokozatmentes automata váltó, ami erős gázadásnál felpörgeti, és hangossá teszi a motort, egészen addig, amíg vissza nem engedjük a pedált.
Vezetés közben azt éreztem, hogy az RX nem szereti a sportos stílust, pedig a mostani modellfrissítésnél pont
arra törekedtek, hogy javuljon a vezetési élmény.
Például több ragasztással és ponthegesztéssel merevebbé tették a karosszériát, némi életet leheltek a korábban teljesen halott elektromos kormányszervóba, erősebb kerékagyakat építettek be, áthangolták a lengéscsillapítást és vastagabb, üreges kanyarstabilizátorokat építettek be a futóműbe, hogy csökkentsék a dőlési hajlamot.
Tényleg érezhető némi fejlődés, pontosabb lett a kormányzás, és valamivel jobb az úttartás, de egy sorhatos dízel X5 így is nevetve körbeautózza a Lexust egyenes vonalban és kanyarban is.
Az RX 450h végsebessége 180 km/óra, a gyorsulása 7,7 másodperc,
a BMW ezzel szemben 230 km/órát és 6,5 másodpercet tud, hasonló fogyasztás mellett. Persze a dízelekben már Európában sem bízik annyi ember, mint a 2015-ös dízelbotrány előtt (az RX-hez sosem volt dízelmotor), a világ legnagyobb piacain (Ázsia, USA, Oroszország) pedig mindig is a benzinmotoros autókat keresték, ami a Lexus malmára hajtja a vizet.
Száguldani tehát nem érdemes az RS 450h-val, ellenben
amikor finoman hajtják, elképesztően halkan és takarékosan lehet vele közlekedni,
átlagos tempónál alig vesszük észre, hogy épp a benzines- vagy a villanymotor hajt-e, és a Mark Levinson hifi hangzását is zavartalanul lehet élvezni. Az új, kisebb úthibák nagyfrekvenciás rezgéseit jobban tompító lengéscsillapítók miatt a rugózás még a korábbi szintnél is komfortosabb lett (pedig az alapmodell is 20 colos felniken gördül), ráadásul a Luxury szinttől járó adaptív futóművel még ezt tovább is lehet fokozni.
A cikk nem ért véget. Kattintson a második oldalra!