Lehet három kívánság, de nem mind teljesül – Mazda CX-30 G122 teszt

Szépet, jót és olcsót akar? Bármelyiket választhatja, de egyszerre mindig csak kettőt – szól a mondás. Pont így van ezzel a Mazda3 megemelt, SUV-os gúnyába öltöztetett testvére is, mégis, ára ellenére rövid időn belül mára a legnépszerűbb modellje lehet. Kipróbáltuk, hogyan muzsikál a modern kompakt SUV turbó nélküli alapmotorral, de tisztességes felszereltséggel.

Nincs turbó, de szédítő sebesség sem

Az idegeim tovább simultak indítás után. Valószínűleg nemcsak a motor jár bársonyosan, de iszonyú mennyiségű szigetelést is beraktak mindenhova, mert ez már tényleg majdnem az elektromos autó kategória zajkomfort szempontjából.

Ez a végtelenül kulturált alapmotor amúgy a Skyactiv-G122 kódjelű, kétliteres benzines.

A Mazda nem szórakozik a turbóval, inkább más fejlesztési trükkökkel (sűrítés, lökettérfogat, súrlódás stb.) igyekszik nagy erőt és megfelelően kis károsanyag-kibocsátást elérni.

Ez utóbbi nyilván igen, az előbbi viszont kevésbé sikerült, a 122 lóerőt inkább csak nyomokban érezni, és bár nem tűnik idegesítően lassúnak, nincs olyan fordulatszám-tartomány, ahol valóban élvezetes tudna lenni. Vezetni viszont a hagyományokhoz illeszkedően jobb, mint a versenytársak nagy részét, a futómű nagyon szépen dolgozik, fekvőrendőr, kátyú, hirtelen irányváltás nem probléma, az autó feletti kontroll egy pillanatra sem került ki a kezeim közül.

Külön tetszik, hogy bár egy szabadidőautóban ülünk, nem kell a vezetési élményt sem feláldozni. SUV lévén pár centivel magasabb az üléspozíció, mint a Mazda 3-asban, de élményre már-már hot hatch-nek mutatja magát a CX-30 is, és úgy képzelem, hogy a 180 lóerős, lágy hibrid rendszerrel kiegészített Skyactiv-X motorral tud igazán kiteljesedni.

Amúgy mindkét benzinmotornál opció a 4x4,

viszont a harmadik alternatíva, a mindössze 116 lóerős dízel kizárólag fronthajtással rendelhető.

Véletlenül sem foghatjuk rá, hogy olcsó

A Mazda azt az utat járja, hogy nem adja olcsón a termékeit, viszont már alapáron is elég komolyan felszereltek az autói. Asszisztensek serege mellett adaptív tempomat, LED- fényszóró és Head-up kijelző is jár a CX-30-hoz, így aztán a formás Mazda bántóan drága is lett a maga 7,67 millió forintos alapárával. Listaáron a CX-5 mindössze 750 ezer forinttal magasabbról indul, miközben minden irányban nagyobb, és 122 helyett 165 lóerős a benzinmotorja.

A másik oldalról nézve viszont az új kompakt SUV egy 6-ost is ki tud váltani, aminél persze érezhetően rövidebb, de miért is kell, hogy nehéz legyen egy autóval parkolni, ha így is el lehet benne férni hátul?

Persze az alapárra a tesztautó esetében rájött pár komolyabb villantós extra,

mint a felnik vagy a hifi, és valahol 9 millió alatt áll meg a végösszeg. Nem kevés pénz, de nem is ablakon kidobott összeg: egy feltűnően szép, jól használható tágas autót adnak érte, ami hosszú ideig nem fog kimenni a divatból.

A Mazda ma az egyik legszimpatikusabb márka a piacon. Saját útját járja, bátran fejleszt olykor agyament dolgokat, de minden modelljén érezhető az a fajta igényesség, ami a japánoktól nem megszokott. A CX-30-ast az együtt töltött hét alatt megkedveltem, és azon is elgondolkodtatott, hogy mitől prémium egy prémium autó? Az anyagok, a lóerők száma vagy az árcédula miatt?

A józan ész azt diktálja, hogy ennél a minőségnél egy embernek nem lehet igénye többre, hiszen már itt sem kell kompromisszumot kötni szinte semmiben (leszámítva az alapmotor teljesítményét). Aki józanul gondolkodik és a kategóriában nézelődik, számoljon a CX-30-cal, mert

az elegáns stílus az ínyenc technikai megoldásokkal kívánatos kombó.

Nagy az esélye ugyanakkor annak, hogy megbízható, szívó benzinesként használtan lesz majd kategóriája igazán keresett képviselője.