Jobb oldali külső visszapillantó tükör, ötsebességes váltó, autórádió – bizony, ezek mint felárasak voltak a híresen fapados alapfelszereltségű 190-es Mercedesben, kétliteres szívódízel alapmotorja pedig 72 lóerőt tudott hadrendbe állítani. Ez volt az 1982-ben bemutatott Baby-Benz, a márka első lépése az addig túl plebejusnak tartott középkategóriában, igényes tervezéssel és elpusztíthatatlan technikával.
Mára, négy C-osztály generáción túl ebben a – messze nem legkisebbnek számító - méretben közel tízmillió autót adott el a Mercedes, és
a SUV-uralom ellenére is fenn tudja tartani az érdeklődést.
Ám ezért meg is kell dolgozni, az aktuális W205-ös széria például Gorden Wagener dizájnfőnök irányításával kiegyensúlyozott formatervet kapott, plusz fejlett a műszaki tartalma, és széles a modellválaszték.
Még nyújtott limuzin is létezik belőle a legtöbbet felszippantó piacra, Kínára, de felénk nyilván a kombi a legnépszerűbb. Ilyen T-modell tesztautónk is, 193 lóerős dízelmotorral és összkerék-hajtással. Ha ez, vagy a többoldalas szériafelszereltség nem lenne elég kontraszt a jó öreg 190-eshez képest, jöjjön egy sokkoló szám: 8,35 millió forintnyi extrát pakoltak be, de még így sem fullos kivitel.
Természetesen a C-osztály profitál leginkább abból, hogy az E- és az S-limuzin stílusjegyeiből építkezik, azoktól eltérően azonban vevői
a klasszikus kiálló csillagos orr helyett legtöbbször sportos hűtőmaszkkal vásárolják.
Én nem így tennék, de kétségtelen, hogy a tesztautó hátrafelé látványosan szűkülő vonalaival, metálkék színével, vékony küllős felnijeivel és sötétített üvegeivel csinos darab.
Látogatása apropóját, a 2018-as ráncfelvarrást viszont alig lehet észrevenni rajta, egyedül az első-hátsó lámpák rajzolata tűnik másnak. Valójában pont a Multibeam LED-fényszórók jelentik az egyik fő újdonságot, melyek távfénye akár 650 méterre elvilágít. Ráadásul folyamatosan bekapcsolva maradhat a reflektor, mert úgy állítja mindig a fénycsóvát, hogy ne vakítsa el a szembejövőket.
Elképesztő fényárt varázsol az éjszakába, miközben a rendszer intelligensen változtatja a nyalábot kereszteződéseknél, körforgalmakban és kanyarokban, sőt,
külön az országút vagy az autópálya sajátosságaihoz is átállítja.
Ilyen csodalámpa eddig csak az S-osztályhoz és CLS-hez járt, ugyanakkor kiábrándító valóság, hogy a C-hez alapáron még mindig a jó öreg halogén fényszórót adják.
Ha megfeszülünk, sem tudjuk ellenőrizni a gyár által beharangozott 6500 változtatást, tény viszont, hogy a külsőnél látványosabb dolgok alakultak át az utastérben. Új például a jó felbontású digitális műszerfal, de szerencsére nem építették egybe az infotainment kijelzővel, hanem a régi fészekben lakik - és szebb, autószerűbb így. Persze ez is feláras, az alapmodellek analóg műszereket kapnak.
Mostantól minden változatnál maradhat zsebben a slusszkulcs, végre startgombbal lehet indítani; de szomorúan vettük észre, hogy eltűnt a középkonzolról a míves analóg óra, pontosabban feláras lett.
Nincs többé külön bajusza a tempomatnak,
helyette a kormányküllőkön új kapcsolók jelentek meg, és friss az oldalanként egy-egy érintőpados felület (fedélzeti számítógéphez, infotainment-funkciókhoz).
Maradt a kardánalagúton, nagyjából a váltókar helyén a menürendszer vezérlőtárcsája, de a haptikus visszajelzések ellenére is kissé körülményes használni. Fontos tudni, hogy
ez még nem az A-osztályból ismert új MBUX rendszer,
hanem a Comand Online frissített változata, kiviteltől függően 7,0-10,2 colos kijelzővel. Naná, hogy tesztautónk a legnagyobbat kapta, SD-kártyáról futó navigációval.
Cikkünk folytatódik, kérjük, lapozzon!