A villanyautók egyelőre csak egész apró részét képviselik a közúti közlekedésnek, ám az megkerülhetetlen tény, hogy ez sokáig nem fog így maradni. Noha néhány éve még szinte mindenki úgy gondolta, hogy csak valami múló szeszély és zsákutca, ma már az autógyártók már-már egymásra licitálva jelentik be terveiket és modelljeiket ebben a témában.
Talán két úttörőt érdemes megemlíteni itt, az egyik természetesen a Tesla, amely a semmiből épült fel, és az első olyan autómárka, amely már eleve az elektromos hajtással lépett a piacra.
A Nissan pedig a Leaffel elsőként tudott sokak számára elérhető villanyautót kínálni,
mostanra pedig bőven 300 ezer felett járnak az eladások, amiben már a második generációnak is érezhető szerepe van.
Koreában gyorsan felismerték, hogy ha a jelenlegi lendületet tartani szeretnék, akkor gyorsan követni kell a legújabb trendeket. Ehhez elengedhetetlen, hogy olyan termékkel álljanak elő, amely nem csupán az árával, hanem műszaki és egyéb szempontok alapján is előremutató. A Hyundai-Kia konszern elég friss szereplő a piacon, sokáig csak az első generációs Soul elektromos verzióját kínálták, azóta viszont felpörögtek a fejlesztések.
A kifejezetten alternatív hajtásúnak tervezett, hibrid, plug-in hibrid és teljesen elektromos kivitelben kapható Ioniq már megmutatta, hogy megvan a szükséges szakértelem az újításokhoz. A mini SUV-ok közé tartozó benzines Kona
már megjelenésekor is meggyőző autónak bizonyult,
vagány formája, modern műszaki megoldásai kiváló alapot adtak arra, hogy a gyártó ezt válassza legújabb elektromos autója alapjául.
Bár a Kona alapvetően hagyományos, belső égésű motoros járműnek készült, az átalakítás nem okozott komoly problémát. Sokan azért ódzkodnak az elektromos (és hibrid) autóktól, mert azok külseje és sokszor a belseje túlságosan is eltért a klasszikus autókétól. A Nissan is alaposan átformálta kívül-belül a második generációs Leafet, a Kona esetében pedig még egyszerűbb volt a helyzet, hiszen az alapok már adottak voltak.
Így aztán csak olyan változtatásokat kellett eszközölni rajta, amik az alternatív hajtás előnyét szolgálják.
Ilyen klasszikus módosítás a hűtőrács eltüntetése,
kvázi „befalazása", mivel a villanymotor gyakorlatilag minimális hűtést igényel (és egyébként is hűtőfolyadék látja el ezt a feladatot), tehát szinte az összes légnyílást befedhették, ami viszont javítja a légellenállást, ez pedig egy kritikus tényező a villanyautóknál.
Még szokni kell az ember szemének az ilyesmit - részemről a Kona Electric, ha nem is olyan látványos, mint a benzines változat, de csúnyának nem mondanám. A kettéosztott fényszóró itt is jól működik, a lökhárító átformázásával kellemes összhatást teremtettek (érdekes, hogy az első ködlámpa áldozatul esett ennek). Oldalról az egyedi, áramvonalas dizájnt kapott könnyűfém felnik jelzik csupán, hogy itt elektronok rohangálnak a motortérben.
Hátul sem vetették el a sulykot, valójában csak a lökhárító alsó része változott, közelebbről megvizsgálva pedig
a kipufogó hiánya és a szerény "Electric" felirat igazolja a gyanúnkat.
Na meg persze a zöld rendszám, amelyet teljes joggal és törvényesen viselhet, komoly kedvezményekre (parkolási, adó) jogosítva tulajdonosát.
Az igazán nagy dobás a Kona Electric esetében az, hogy az átalakítás a lemez alatt is szinte észrevétlen maradt, mivel az akkumulátor elfért a padlóban. Ez a megoldás egyébként is hasznos, mivel jelentősen javítva a súlypontot és a súlyeloszlást, ennek előnyeit pedig vezetés közben élvezhetjük.
A hajtás, az inverter és az egyéb elektronikák bőven elfértek az orrban,
a motorháztető alatt szellős a hely, a kamu motorburkolat ügyesen elfedi a nyers gépészetet.
Avatatlan szemmel az utastérben sem lehetne elsőre észrevenni, hogy villanyautóban ülünk. A műszerfal nem változott, a kapcsolók, a kormány, az ajtópanel és még számtalan részlet azonos a normál Konában látottakkal. A középkonzol viszont új, kétszintes, hídszerű kialakítást kapott. Ez köszönhető annak, hogy nincs sebességváltó, a felszabadult helyet pedig tárolónak alakították ki.
Alul egy jókora polcot találunk, itt egy kisebb tablet is elfér, bár kicsit nehézkes hozzáférni, cserébe egy 12 voltos és USB-aljzat gondoskodik az energiaellátásról. A felső szint hídként emelkedik a könyöklőtől egészen a klímapanelig. Ide kerültek a „váltók", amik valójában csak irányváltó kapcsolók, mögöttük a szintén elektromos kézifék kapcsolója. Kapunk két italtartót, amik nem egyforma méretűek, egyik a kisebb, másik a nagyobb poharakat fogadja.
Hátrafele haladva a konzolon egy sornyi gomb, majd egy újabb tároló következik. Maga a könyöklő persze szintén rekeszt rejt magában, ha pedig a pohártartó előtti fedelet felnyitjuk, egy vezeték nélküli mobiltöltő rekeszt fedezhetünk fel, valamint egy további USB- és egy AUX-csatlakozót is. További Electric-újdonság, hogy a műszeregység teljesen digitális lett, de a költségcsökkentés jegyében ezt egyszerűen átvették az Ioniq-ból.
Az e-műszerfal középső része üzemmódtól függően változtatja a stílusát, jobb oldalon van a fedélzeti számítógép, a két szélső sávban pedig az akkumulátor töltöttségét és a gyorsítás vagy visszatermelés erejét is figyelemmel követhetjük. Középen a tabletként odabiggyesztett, 8 colos érintőkijelzőn jól használható, átlátható infotainment szoftver dolgozik, mindenképp pozitívum, hogy az autó teljes egészében magyarul kommunikál velünk.
A rendszer része az Android Auto és Apple Carplay támogatás, ezenfelül speciális
EV menü tartalmazza a szükséges információkat az elektromos hajtással kapcsolatban.
Gyári navigáció is jár hozzá nagyvonalú, 10 évig ingyenes térképfrissítéssel és 7 éves online szolgáltatásokkal. Ugyancsak ide tartozik még a Krell prémium audiorendszer, ami már a benzines Konában is nagyon komoly teljesítményt nyújtott, itt sincs ez másképp.
Cikkünk folytatódik, kérjük, lapozzon!